Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hazudunk éjjel és nappal!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hazudunk télen, nyáron éjjel és nappal!

Ma reggel ismét nehezen tudtam átvergődni autóval a Varga Gábor utcától a már szinte teljesen letakarított Gellénháza „Fő utcájáig a Kossuth-Széchenyi útig , ugyanis szerintem ennek (igaz csak egy mellék utca)az útnak az állapota még csak meg sem közelítette jól járható szintet. Nem szeretnék még azért  külön háborogni, hogy  a garázsból is ugyanolyan nehéz nagyobb havazás esetén kijutni a Varga G. utcáig, hiszen már évek óta mi takarítjuk ezt a kis összekötő utat, ami természetesen szintén nem magán, hanem közút.

(A félreértések elkerülése végett fontosnak tartom megjegyezni,  ezt a bevezetőt  természetesen nem a helyi önkormányzat embereinek, illetve a munkájuk becsmérlésére a lehúzására szántam, hiszen tisztában vagyok a korlátozott anyagi, valamint a rendelkezésükre álló kis számú eszközi lehetőségeikkel. Sőt ezúton is szeretném megköszönni minden vidéki ember áldozatos munkáját, akik mindent megtesznek a lehetőségeikhez képest a hó eltakarításáért!)

A „mi”-n egészen pontosan a családom értendő, ugyanis már azért sem háborgok, hogy a nyugdíjas volt munkásőr, kultúra-toprongy szomszédom a Kádár rendszer alatt megszokott mentalitását hűen megtartva, saját udvarában a hólapátjára támaszkodva röhögve nézi 3 éve minden télen, ahogy a Hettivel és a gyerekeimmel erőlködünk  kora reggelenként a hólapátolással. Gondolja magában: „Édes bosszú!” , miközben hangosan szóvá teszi, hogy ő hülye volna segíteni, hiszen legfeljebb délután elugrik a hegyre borért!

(Bocs, de ez a szájba tekert rosszindulat kikívánkozott belőlem,  annak ellenére, hogy már régóta igyekszem provokáció nélkül mellette élni)… de tudom a problémám, annyi mással egyetemben, eltörpül a vidék problémájával együtt, a szeretett fővárosunk tél okozta közlekedési nehézségei mellett.

Talán még érthető is, hiszen Magyarország bevételei túlnyomórészt a fővároshoz, valamint a hozzá szervesen kapcsolódó agglomerációjához köthetőek, és tényleg éhen halna az ország, ha a fővárosunkban megállna az élet….  Az a vicc, hogy már ősidők óta annyira Bp. központú ez az ország, hogy valóban komoly nehézségei adódnának a vidéknek, ha  Bp.-en akár egy napra is megállna valami folytán az élet.

Éppen ezért meg is értem, ha hosszú-hosszú évek óta nem szólnak másról a reggeli híradások, mint a szeretett fővárosunk közlekedési, és egyéb anyagi nehézségeiről, a  BKV-ról és a társairól. Beletörődtem, mert muszáj volt abba is, hogy Bp. az ország költségvetéséből milyen hatalmas pénzösszegeket felemészt. A fölött szintén szemet hunyni vagyok kénytelen, hogy a munkahelyekre, valamint a fővárosba való eljutás költségei, szemben a respect Ház vidékről bejáró képviselőivel, csupán velem együtt a átlagos, vidéken élő honpolgároknak jelent csak, -  nem csupán anyagi természetű - nehézségeket. Immunis lettem az idők során a mindenkori aktuális politikai elit rongyrázására, pazarlására, korrupciós ügyeire, botrányira, saját maguk és országunk lejáratására és a fokozatosan erősödő bürokrata hivatali rendszerre, a közbiztonság romlására… a médiák elfogultságára stb. stb.. 

Már az sem érdekel, hogy az országunk érdekinél sokkal fontosabb egyes személyi kultuszok, önkények, diktatúrák, rezsimek, kis és nagy királyok  számára az, hogy ki fogja nyerni majd a soron következő választásokat. Ma már annak ellenére, hogy hányingerem van, nem hányok attól sem, hogy az oktatás, média és kultúra minden létező területe felett Istenként van jelen az undorító politika, és még hosszasan folytathatnám a sort, mint a jelen társadalomból kisrekesztett, félretett állampolgár, hiszen jelenleg, amíg nem hívnak be orvosi felülvizsgálatra, tulajdonképpen státusz nélkülinek tartom magam…. J

Egyszóval sok mindent el tudok viselni, csupán egyet nem: a folyamatos ígérgetésen alapuló hazugságot, és az azt követő bocsánat kéréseket, amit a politika egyszerűen rossz tervezésen alapuló helyzetfelmérésnek, tévedésnek titulál.

Ilyen erővel, hogy aktuális legyek,  cigány kártyából is lehetne jósolni, aztán, ha majd nem jön be legfeljebb: Bocs emberek tévedtünk!

Azt gondolom minden ború ellenére létezik megoldás, csak azt valamiért ügyesen, szándékosan elkerülik a vezetőink. J Nem kellene más, első lépésben, mint az, hogy bevezetném minden szinten a vezetők anyagi és morális felelősségvállalásán alapuló rendezettség elvét, hiszen láthatjuk ez milyen jól működik alapesetben a legkisebb közösségi formákban a családok szintjén. Tudjuk, hogy a gyermekekért a szülők tartoznak anyagi és erkölcsi felelősséggel egyaránt. Aztán felsőbb közösségi szerveződési szinten, pl. egy önkormányzat (hogy a felsőbb államigazgatási szervekről már ne is beszéljek) esetében szinte már csak nyomokban bukkan fel, egyes számon kérések alkalmával a morális és anyagi felelősség , illetve a rendezett költségvetés, számlafegyelem stb. Megdöbbentő a számomra, hogy  Magyarországon a családokat kivéve, egyetlen határozattal, törvénnyel le lehet nullázni az adósságállományt, vagyis a múlt hiányait, legyen az bármilyen jellegű is, egy tollvonással zérósítani tudja a politika. Igaz a kormány általi lenullázás igaz a családoknál is - sajnos nagyon sok esetben -, ám az ő, a mi esetünkben ez a tollvonás egészen más lenullázást jelent, oly módon,  hogy legtöbb esetben még az újbóli talpra állás lehetőségétől is megfosztanak bennünket. Még hogy esélyegyenlőség…… 

Meddig lehet ezt művelni vajon? Hogy stílusosan egy közhely hasonlatosságon alapuló gondolatmenettel éljek: Mennyi vonatkereket kell kiütni vajon ahhoz, hogy a szerelvény megálljon, és a ma még tétlenül várakozó emberek rájöjjenek arra, hogy a mozdony édes kevés ahhoz, hogy az egész szerelvény célba érjen, vagy legalábbis zökkenő mentes utazást biztosítson mindenki számára?

És akkor következzék az ok, ami mindezt a kifakadást kihozta belőle:

Tarlós István, mint ahogy az a ma reggeli híradásokból, bocsánatkérésekből kiderült,  a szeretett fővárosunk főpolgármestere szemrebbenés nélkül hazudott az mtv1- en hétfőn este a hókotrók számával és a felkészültségükkel kapcsolatban. Tudjuk jól , nem ez volt az első „tévedés”, és nem ő volt az első hazug politikus, mint ahogy az is sejthető, sajnos utópia volna másra gondolni a jövőt illetően…. fontos: bármennyire is képes a gyönyörű magyar nyelvünk a legkisebb árnyalatok kifejezésére is, kis hazugság közepes hazugság vagy nagy hazugság nem létezik  a számomra, csupán a hazugság! A tévedés és hazugság között meg csupán az óvodás és a buta emberek nem tudnak különbséget tenni.

Ez a véleményem… ! Ha már más nem is, de talán ez még megillet! A tévedéseimért meg a rossz választópolgároknak adott tájékoztatás okolható… .. .)