"A csitári hegyek alatt.. "

Minden ember Istennek születik, bárhol is éljen a Földön. Istennek lenni nem más, mint Emberként élni! Magyar Emberként élni talán még az Istennél is nagyobb kiváltság és nem utolsó sorban szerencse!....... :)

Tegnap a Duna TV-n „A csitári hegyek alatt…” címmel láttam egy dokumentum filmet a szlovákiai magyarokról. (Azt gondolom készülhetett volna a film Erdélyben is vagy bárhol a világban, a lényegen nem változtatott volna)

A filmben olyan idős emberek szólaltak meg magyar nyelven, akik a magyar anyanyelv, a magyarságuk iránt érzett, láthatóan őszinte, kitartó szeretetükkel, elnyerték minden tiszteletemet. Könnyeimmel küzdve, melegség járta át a szívemet; hiszen iszonyatosan felemelő érzés volt hallgatni, ahogy és amiről ezek az egyaránt szeretetre és tiszteletre méltó „egyszerű”, hétköznapi emberek beszéltek.

Igaz, csak sejtetni engedték az okát, de pontosan nem derült ki, hogy unokáik nagy része ma már miért  nem beszéli a magyar nyelvet, miért nem viszik tovább az ősi hagyományokat.

Meghajlok és emelem kalapom a „Magyar Nemzet” nagysága, a határainkon túl élő minden jóérzésű magyar anyanyelvű ember, a magyarságuk, az anyaország, az anyaföldjük, az anyanyelvük iránti mérhetetlen alázata, szerénysége, szeretete előtt…… bárhol is éljenek a világban!

Ezek az emberek nem ugrálnak vírusként a fényben,  nincsenek minden egyes nap celebként a képernyőn, nem dőzsölnek a más verejtékes munkájából eredő jólétben, és még hosszasan sorolhatnám azokat a kiváltságokat, amelyek sajnos oly jellemzőek itt nálunk a sok naplopó, trágárul beszélő, példaképeknek kikiáltott, média gyártotta álművészre, és magyarságukat hangosan üvöltő „megélhetési bűnözést” folytató politikai elitre.

Szükség van-e a magyaroknak idegen nyelvű példaképekre, sztárokra, Magyar honban???? Írom ezt ismételten kihangsúlyozva, hogy nem érzek semmilyen formában gyűlöletet a becsületes,  - de csakis a becsületes! -,  idegen nyelvű emberek, vagy népcsoportokkal szemben, sőt, látva a határon túli magyarok sorsát, maximálisan megértem, és tiszteletben tartom a Magyarországon élő nem magyar nyelvű, hagyományaikat őrző, és azokhoz mindenáron ragaszkodó nemzeti kisebbségek gondolkodását saját anyanemzetükkel, történelmükkel kapcsolatban. Egyes esetekben csodálattal, őszintén szólva szinte irigykedve nézem az összetartást, összetartozást amit tapasztalok a nemzeti identitásukat nem tagadó, idegen földön, esetleg távol a hazától, magyar és nem magyar kisebbség részéről.  

Azt is látom, hogy az egyetlen köldökzsinór, ami még összeköti ezeket a földrajzilag nem azonos helyen élő népeket velünk és egymással az anyanyelvünk, valamint a hagyományaink, amelyek azt gondolom nem képezhetik üzlet, vagy politikai megfontolásból eredő egyéni érdekek tárgyát, mint ahogy a köldökzsinór másik felén lévő szülőanya a szülőföld sem....!!!!!

Ennek ellenére mégis azt gondolom - ezeket a határon túli magyarokat hallgatva -, a valódi, írhatnám azt is, lelki példaképeket közöttük, ezekben a magyarságukban egymásra utalt, egészséges nemzeti önérzettel teli, egymástól nagymértékben függő emberekben is lehetne keresni a magyarságnak, felnőttnek és gyermeknek egyaránt...

Nézzük magunkba! Vajon megérdemeljük ezeknek a magyar embereknek az anyaország vagyis felénk érzett mérhetetlen tiszteletét és szeretetét….? Vajon ki mit tesz, tett vagy éppen nem tett meg a közös magyarságunk érdekében…? Vajon mikor jövünk már rá, hogy a „magyar családhoz” való tartozás nem azon múlik, ki mit, és milyen hangosan kiabál, vagy éppen ki, kit vagy milyen eszméket, akar éppen aktuálisan különféle ideológiákkal a földbe döngölni… ? Vajon mikor vesszük már komolyan azt az összefogáson, humánus gondolkodáson és viselkedésen alapuló, az anyanyelvünk és közös hagyományaink által összekötött történelmi sorsközösségből adódó felelősséget, ami itt van már oly nagyon régóta körülöttünk, mellettünk, a vállunkon? Talán azért mert csendben van és nem kiabál…. ?????

… azt gondolom a MOST az sohasem késő!!!! J

Ahogy egyik idős hölgy a filmben mondta volt: „Tudtára adtam a gyermekeimnek, ha nem magyar temetést adnak nekem, legyenek örökre átkozottak!”