A gyermekeink kirívóan agresszív viselkedésének a kezelése

Tárgy:

"A korábban súlyosabb, de továbbra is felfügesztett börtönbüntetés kapott K. Ildikó. A szociális munkás egy kecskeméti speciális gyermekintézmény igazgatójaként gyerekeket zárt be egy szobába."

LINK:

http://www.origo.hu/itthon/20130125-sulyosbitottak-a-kecskemeti-specialis-gyermekintezmeny-igazgatojanak-bunteteset.html

Egy nem egészen kívülálló vélemény a sok közül:

Úgy látszik általánosan, nem csupán az egészséges, de fogyatékkal élő gyermekeknél is a mai napig megoldatlan, éppen ezért nem kis volumenű gond, a gyermekek kirívóan agresszív magatartása.

Az ilyen és ehhez hasonló esetek, minden  részről akutnak számító kezelése sajnos,  pénz és ebből következőleg a megfelelő szakemberek (szakdolgozók, gyermek pszichiáterek stb.), és nem utolsó sorban speciális intézmények hiányában, - amivel egyébként a jogerős bírói döntés is magyarázza a Mátyás király és az okos lány ( Benedek Elek: A bíró leánya) közismert meséjét eszembe juttató döntést, miszerint adtak is büntetést meg nem is -, mind a mai napig a szinte éhbérért dolgozó nevelőkre, tanárokra, asszisztensekre, (a legtöbb esetben önkéntes) segítőkre és a gyermek szüleire (már ha egyáltalán beszélhetünk állami gondozás helyett valódi szülőkről) hárul.

Akiknek azt gondolom csak köszönettel tartozunk, még akkor is, ha a kecskemétihez hasonló esetekben előfordulhatnak, előfordulhattak túlkapások is.  De nagy kérdés az is a számomra, hogy hol volt eddig a megfelelő törvényi szabályozás felülvizsgálata vagy esetenként a paragrafusok megváltoztatása annak érdekében, hogy minden egyes dolgozó, aki ezt a egyáltalán nem irigylésre méltó vonalat választotta tudja a dolgát, még az ilyen új keletűnek, vagy ritkának a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető a kirívó esetek kezelésében is.

Vagyis azt hogy mit nem szabad, a kecskeméti eset is igazolja, mindenki nagyon jól tudja, ám a megoldás valamiért egyre csak késik, a problémákat csak görgeti maga előtt a törvényi szabályozás, ahelyett, hogy megoldaná, ha szükséges, akár az elítélt igazgató asszony által is  említett, külföldön már jól bevált módszerekkel, vagy bármi más módon a kicsinek egyáltalán nem nevezhető, manapság viszont csak ritkán felszínre kerülő problémákat.

Igen sajnos csak akkor kezdenek egyesek a fejükhöz kapkodni, ha valami már egészen nagy méreteket ölt, vagy nem ritkán tragédiába torkollik. Azt gondolom, joggal nevezhető az ominózus eset is tragédiának, egyrészről, ha az intézetben tanúsított és napvilágot látott eltúlzott fogvatatások, másrészről, ha a bíróság által kiszabott büntetések okozata felöl is közelítjük meg az esetet.

Egyébként azt tapasztalom, hogy talán megszokásból, a régi bolsevista rendszerből visszamaradt beidegződésből, talán ezektől a problémáktól, vagy magától a problémás emberektől való félelemből, divatosan egy hanyag mozdulattal az asztal alá söpörjük a fogyatékkal élő gyermekek, emberek, és az ezzel foglalkozó minden dolgozó, szó szerint összes problémáját, mint ha azok egyáltalán nem volnának, illetve azért hazudnék, ha azt írnám nem fontos ez a segítségre szoruló réteg senkinek, hiszen érdekes módon azért olyan politikusok dobálóznak nagy hangon politikai karrierjüket megalapozandó kampányaik alkalmával az általuk jónak vélt megoldásokkal akiknek a leghalványabb derengésük sincs arról, hogy konkrétan milyen körülmények között folyik a munka egy-egy ilyen halmozottan sérült, fogyatékosokat ellátó, felügyelő, gondozó, tanító intézetben jelenleg Magyarországon.

Azt is gondolom - vessen rám követ, aki máshogy látja -, ocsmány dolog más nyomorúságából bármilyen módon hasznot húzni, akár alapítványról, akár politikai választási kampányról legyen is szó!!

Félre értés ne essék, nem megvédeni szeretném a szóban forgó ügyben elítélt emberek magatartását, túlkapásait, módszereit! Egyáltalán nem az a szándékom, sőt jómagam is elítélem a túlzott, indokolatlanul aránytalan büntetések, valamint a törvénytelen eszközök, módszerek alkalmazását, csak arra szeretnék rávilágítani, hogy az „éremnek minden esetben két oldala van” és mi mindig csak akkor kezdünk el ezzel igazán foglalkozni, amikor az a bizonyos érem már átvitt értelemben ketté törik, vagy elveszíti valaki aki anno jól elrejtette! J

Éppen ezért tartom az „adtam is meg nem is” bírói döntést egyfajta tehetetlen helyben topogásnak, amely véleményem szerint valahol a jelenlegi állapot súlyosnak nevezhető, ám véleményem szerint kezelhető kórképét, a bírák által diplomatikusan tudtunkra hozott „tehetetlen beteg” segélykiáltását illetve a „a szintén tehetetlen, segítő eszközeitől megfosztott orvos” diagnózisát is tükrözi egyben. J

Már látom előre lelki szemeim előtt ennek a problémának a mesteri megoldását és a következő 150 millió forintunk sorsát amelyet az illetékes minisztérium költ majd az ilyen esetek orvoslásárra készülő tanulmányokra! J

 

Előzmény:

" Üss vissza, fiam, ne te légy az osztály lúzere! "

LINK:

http://www.origo.hu/itthon/20130124-mit-csinaljon-a-szulo-ha-verik-a-gyereket-az-iskolaban.html

Vajon ki lehet az, aki egy szendvicsért megveri a társát, vagy kést ránt elő? Mert ugye ez már nem egyszerű Nyilas Misis pakkos diákcsíny! Az ombudsman 150 millióból vizsgálja az agressziót...... !!!! :D Ez egy roppant okos és az EU-s politikára jellemző, demokratikus, rasszizmust messze elkerülő megoldás: program? ,kutatás?, tanulmány? Muhaha!!! És még mondja valaki, hogy a pénz nem old meg mindent! talán még elég is lenne ennyi lóvé, ha pl . a tanárok kapnák meg, és egy elcsattant kósza pofonért nem hurcolnák meg őket!!!! Az a legnagyobb baj, hogy a hülye büntetőjogi törvények ma már nem az agressziót elszenvedett áldozatokat, vagy az értük jogosan fellépő embereket védik, hanem az elkövetőknek nyitnak rengeteg kiskaput....! Korábban vajon miért nem volt ennyi agresszió az iskolákban? Talán eltitkolták? Nem hiszem! Lássuk be, hogy egyes kirívó esetekben az "ejnye-bejnye kisfiam, többet ne csinálj ilyet" ma már nem használ! Persze ez tényleg nem ilyen egyszerű belátom. Vajon jó irányba megyünk szülők és tanárok, azzal, hogy minden esetben ölbe tett kézzel nézünk, tehetetlenül várunk, hogy bekövetkezzen egy valódi tragédia? Szvsz. ez nem pénz, vagy idétlen tanulmányok kérdése!

A véleményem többi részét megtartom, ugyanis nem szeretném viszontlátni manapság divatos "plágiumként" a 150 misis tanulmányban ..  :)

@benmar

 

EU tanázia! :)

 

Ígérem ez az utolsó politikai jellegű, háborgásom!  Ugyanis már hányingerem van ettől a „KI LESZ A KIRÁLY 2014-ben” harctól, játéktól ami itt folyik a szemünk előtt!

 

Eszközök vagyunk (voltunk) csak sajnos mindannyian, és már az országunk is a négy évenkénti választási győzelmekhez! 1989-óta, rendszer váltás címén, egyre pofátlanabbul szó szerint a szemünk előtt rabolnak ki bennünket (egyéneket, nagyobb közösségeket egyaránt), erőszakolnak, rabolnak, csalnak, sikkasztanak, hazudoznak különösebb retorzió nélkül és hagyják az országot is szabad prédának, az államigazgatás minden szintjén az önkormányzatoktól egészen az országgyűlésünkig, .....

 

Válogatás nélkül, ocsmány módon megragadnak minden egyes alkalmat (rasszizmus, antiszemitizmus, gyűlöletkeltés, politikai uszítások, tüntetések, szegénység, fogyatékos emberek…stb.)  a saját győzelmük érdekében.... hozzáteszem, abban is biztos vagyok egyikük sem bírna ki "szakmai gyakorlat" címén minimálbéren egy hónapot sem, mégis úgy játszadoznak már hosszú évek óta ezzel a számmal, mintha valami aukción volnánk, ahol szavazatokat árvereznek el.....

 

Mi ez, ha nem ocsmány  megélhetési politizálás? Erre gyakran az a válasz: a versenyszférában jóval többet keresnének! Hát akkor miért nem húznak vissza oda a szájbatekert hobby politikusok? Már most kampányolnak a közpénzekből 2014-re! Mi történne, ha pl. senki sem menne el szavazni 2014-ben...?

 

Munkanélküli politikusok.... muhaha... :D .  természetesen ez az eshetőség a sok vak pártaktivista matt kizárt! Meg különben is az összes eddigi győztes politikus jó előre betárazott már..... a mi adónkból....!

 

Ez a sok naplopó röhög rajtunk magában minden egyes Demokrácia című színházi előadás után: "nem tapsol mindenki? Háborogjon csak az a sokmillió néző, ki nem sz@rja le! legfeljebb leTEKekerjük a hangot!"  nekünk meg marad az EUtanázia!!!! :)

 

Anyagi és morális felelősségvállalás nélkül minden család jövője bizonytalan a legkisebb életközösségtől a legnagyobb családig, amit Magyar Nemzetnek hívnak, függetlenül az éppen aktuális politikai elnevezéstől, és hivatalos országhatároktól. Ahol a családfenntartó „elkúr” valamit, vagy folyamatosan öncélúan hazudozik, annak az egész család látja a kárát..... aztán lehet utána egymásra mutogatni (amire sajnos a legtöbb kampány épül) vagy egymást hülyézni, mert a valódi felelősök mindig megússzák a számonkéréseket, és a bűnükkel arányos retorziót, mint ahogy manapság dívik egyes gyilkosok esetében.

 

Ám ezen nem is csodálkozom, hiszen a mindenkori aktuális politika minden egyes jelentős stratégia jelentőséggel bíró pontot (rendfenntartó erők, értelmiségi réteg, oktatás, bíráskodás stb.)  a saját fennhatósága alatt tud, valamint nem a bűnözőknek kellene a törvényeket hozni....!

 

Tudom csak egy porszem vagyok.... de ha erős a szél a homokvihar is porszemekből, erős kvarckristályokból alakul ki, ami nem tűr meg maga mellett hitvány sötét hamut, és koszt!!! És egy hatalmas fordulathoz egy magát demokratikusnak valló országban nem is feltétlenül szükséges a vihar a rombolás (mint ahogy az történt már korábban), hanem elég kellene, hogy legyen a minden normális és egészséges, építőjellegű véleményt figyelembe vevő, és szem előtt tartó párbeszéd… Hiszen az adott szó úriemberek között szentírásnak kellene, hogy legyen J

 

Azt hiszem a legnagyobb gond az, amit már többször leírtam, hogy a politikusok, mint külön, saját érdekeit szem előtt tartó, kasztként vírusként vannak jelen a mindennapokban, és az a szó teljesen átértelmeződött az idők során, hogy képviselő!

Azt gondoltam korábban lopjanak, ha már ilyen a mentalitásuk, (és most őszintén: a kiskapukat ki nem használta ki?) egyszer csak elég lesz nekik az a hatalmas vagyon amit a 4 éves ciklusokban felhalmoztak/felhalmoznak maguknak, és végre sort kerítenek majd ránk is országunk polgárainak megélhetési gondjaira is, de nem de nem de nem!  ez csak utópiának bizonyult, mert ezeknek soha sem lesz elég…. !

 

Képzeljük el, milyen volna a politikusok, különböző pártok nélküli demokrácia, …azt nem tagadom, megfelelő vezetőkre, szakértő  irányításra minden közösségnek szüksége van ahhoz, hogy elkerülje az anarchiát, de azt látom nálunk már a megfelelő, szakértő embereknél bukik a mutatvány! J és akkor felébredtem………. 

 

Mindennek ellenére hiszek abban, hogy ez csak egy gyermeki, kamaszkora jellemző átmeneti állapot, hiszen Jézus sem régen született! És abban is biztos vagyok eljön az idő, amikor az Isten mindenki számára ugyanazt a nagybetús EMBERT fogja jelenteni, nem úgy mint ma!

 

Bocs a szájmenésért!

 

 

"Szólj rám, ha hangosan énekelek!"

Látva és megtapasztalva a saját településemen is sajnos néhol, a természet okozta spontán, (aktuálisan a hóakadályok) ám kollektív nehézségeket, vagy a politikai hatalom által szándékosan generált közösség romboló széthúzásokat, mellébeszéléseket, egymásra mutogatásokat, korrupciót, előítéleteket, csalásokat, sikkasztásokat pazarlásokat, értelmetlen klikkesedéseket, egymás pénz és hatalom vágyból történő ellehetetlenítését - ahelyett, hogy félretennénk ilyenkor minden kicsi és nagy gyűlölet okozta érzelmeinket, nem segítjük, sőt azt is megkockáztatom némely esetben még kárörvendően szándékosan akadályozzuk is az élet normális folyását -, elhatároztam leírok minden gondolatot, legyen az kérdés, vagy csupán az általam érzékelt objektív valóság, vállalva annak minden egyes szaváért a felelősséget, ugyanis a másik olyan hatalmas bűn a szememben, ami megbocsáthatatlan a hazugságokon, pletykákon, tudatlanságon alapuló egymás háta mögött történő, lejáratási szándékú, vagy más rosszindulatú el-, mellé-, félre-, rábeszélés.

 

Tudom, élete során szinte minden ember (természetesen ez alól én sem vagyok kivétel) követ el kisebb nagyobb hibát, amely besorolható a fentebb leírt valamelyik kategóriába. Ennek számos olyan oka lehet és volt, amiről talán rajtunk kívül álló okok, pl. az elmúlt időszak szinte ránk erőszakolt politikai ideológiái, a szorult anyagi helyzet, a gyermekeink érdeke (ami szerintem a legfontosabb mindennél), betegség és még jó néhány életünket szervesen meghatározó „rizikó faktor”, ám ennek ellenére azt mondom, soha nem késő felhagyni azokkal a negatív dolgokkal, amelyek miatt ha más nem is, de a lelkiismeretünk fellázad ellenünk.

 

Sőt azt gondolom, a legfontosabb kellene, hogy legyen mindenki számára a lelkiismereti kontroll, persze csak annál az egészséges gondolkodású embernél, akinél egyáltalán maradt valami ebből az iszonyatosan nagy kincsből, amit a gyermekkorától, a környezetétől kapott ajándékba, amit egyesek még felnőtt korukra sem kapnak, meg, amit el is lehet betegség által veszíteni, viszont egyet nem lehet erőszakkal elvenni mástól, vagy elmenekülni előle.

 

Aki viszont nem hajlandó elfogadni az írott vagy az íratlan közerkölcsi törvényeket, nem képes civilizált módon viselkedni, erőszakol, rabol, gyilkol, vagyis aki morális csökevényként nem képes emberként élni az emberek között, azokat azt gondolom nem istápolni és segíteni kellene, mint azt, ahogyan számomra érthetetlen módon tesszük, hanem…. (nem szeretnék szélsőségesnek feltűnni, ezért mindenki gondolja ide azt, amit akar).

 

Azt gondolom még, hogy néha Magyarországon állatnak lenni nagyobb kiváltság, érdem és szerencse, a szó minden egyes értelmében, mint magyar embernek.

 

A legnagyobb baj, az, hogy egyedül kevesek vagyunk, a „sok” meg minden esetben már nagyon régóta nem a közérdeket vagy közakaratot (valódi demokráciát) jelenti, hanem, megint csak számomra érthetetlen módon egy kisebb közösséget (ha egyáltalán helyes ezt a szót ebben az esetben használni!), a mindenkori hatalmat képviselő politikai elitet jelenti, és ez a bagázs a saját érdekei előtérbe helyezésével próbálja orvosolni a mindenki problémáját, miközben nem veszi észre, hogy a legnagyobb problémát éppen ők okozzák….

 

Tehát már megint csak a klaviatúrám kopott volna értelmetlenül…? ám, ha már egy ember végigolvasta ezt az írást, egyetért velem, és önmagába tekint, valamint megpróbál változtatni velem együtt a negatív dolgain, akkor már megérte azt hiszem…. J

 

Mert csak így lesz egyszer (tudom és érzem eljön az ideje) a sok kis porszemből lőfegyverek és erőszak nélkül is félelmetes igazi magyar homokvihar, ami keményen átalakítja a határokat sem kímélve, Vagy akár magyar folyam…..

Szabó Balázs

"A víz az Úr?"

Vizet szült a tél
Tiszta honi helyen
Elindult az ér
Hogy majd patak legyen

Jégeső és vér
S könny mit ivott néha
Kavarta a szél
Nőtt a hordaléka

Felserdült a csepp
erősen felduzzadt
Sebes folyó lett
Élvezte, hogy futhat

Jövőbe szaladt
Habos múltját vitte
édesvíz maradt
nem vágyott sós ízre

Medrében a sár
Nagyon felgyülemlett
ezért ma is áll
Magyar álló víz lett...

(Össze kéne folyni
Folyóvá ki magyar
minden koszt kidobni
ami vizet zavar!)

 Maximális tiszteletem a kisszámú kivételnek!!!!!!!!!!

Üdv: egy antielitista,, összeesküvés elmélet gyártogató DBS műtött parkinsonos

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hazudunk éjjel és nappal!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hazudunk télen, nyáron éjjel és nappal!

Ma reggel ismét nehezen tudtam átvergődni autóval a Varga Gábor utcától a már szinte teljesen letakarított Gellénháza „Fő utcájáig a Kossuth-Széchenyi útig , ugyanis szerintem ennek (igaz csak egy mellék utca)az útnak az állapota még csak meg sem közelítette jól járható szintet. Nem szeretnék még azért  külön háborogni, hogy  a garázsból is ugyanolyan nehéz nagyobb havazás esetén kijutni a Varga G. utcáig, hiszen már évek óta mi takarítjuk ezt a kis összekötő utat, ami természetesen szintén nem magán, hanem közút.

(A félreértések elkerülése végett fontosnak tartom megjegyezni,  ezt a bevezetőt  természetesen nem a helyi önkormányzat embereinek, illetve a munkájuk becsmérlésére a lehúzására szántam, hiszen tisztában vagyok a korlátozott anyagi, valamint a rendelkezésükre álló kis számú eszközi lehetőségeikkel. Sőt ezúton is szeretném megköszönni minden vidéki ember áldozatos munkáját, akik mindent megtesznek a lehetőségeikhez képest a hó eltakarításáért!)

A „mi”-n egészen pontosan a családom értendő, ugyanis már azért sem háborgok, hogy a nyugdíjas volt munkásőr, kultúra-toprongy szomszédom a Kádár rendszer alatt megszokott mentalitását hűen megtartva, saját udvarában a hólapátjára támaszkodva röhögve nézi 3 éve minden télen, ahogy a Hettivel és a gyerekeimmel erőlködünk  kora reggelenként a hólapátolással. Gondolja magában: „Édes bosszú!” , miközben hangosan szóvá teszi, hogy ő hülye volna segíteni, hiszen legfeljebb délután elugrik a hegyre borért!

(Bocs, de ez a szájba tekert rosszindulat kikívánkozott belőlem,  annak ellenére, hogy már régóta igyekszem provokáció nélkül mellette élni)… de tudom a problémám, annyi mással egyetemben, eltörpül a vidék problémájával együtt, a szeretett fővárosunk tél okozta közlekedési nehézségei mellett.

Talán még érthető is, hiszen Magyarország bevételei túlnyomórészt a fővároshoz, valamint a hozzá szervesen kapcsolódó agglomerációjához köthetőek, és tényleg éhen halna az ország, ha a fővárosunkban megállna az élet….  Az a vicc, hogy már ősidők óta annyira Bp. központú ez az ország, hogy valóban komoly nehézségei adódnának a vidéknek, ha  Bp.-en akár egy napra is megállna valami folytán az élet.

Éppen ezért meg is értem, ha hosszú-hosszú évek óta nem szólnak másról a reggeli híradások, mint a szeretett fővárosunk közlekedési, és egyéb anyagi nehézségeiről, a  BKV-ról és a társairól. Beletörődtem, mert muszáj volt abba is, hogy Bp. az ország költségvetéséből milyen hatalmas pénzösszegeket felemészt. A fölött szintén szemet hunyni vagyok kénytelen, hogy a munkahelyekre, valamint a fővárosba való eljutás költségei, szemben a respect Ház vidékről bejáró képviselőivel, csupán velem együtt a átlagos, vidéken élő honpolgároknak jelent csak, -  nem csupán anyagi természetű - nehézségeket. Immunis lettem az idők során a mindenkori aktuális politikai elit rongyrázására, pazarlására, korrupciós ügyeire, botrányira, saját maguk és országunk lejáratására és a fokozatosan erősödő bürokrata hivatali rendszerre, a közbiztonság romlására… a médiák elfogultságára stb. stb.. 

Már az sem érdekel, hogy az országunk érdekinél sokkal fontosabb egyes személyi kultuszok, önkények, diktatúrák, rezsimek, kis és nagy királyok  számára az, hogy ki fogja nyerni majd a soron következő választásokat. Ma már annak ellenére, hogy hányingerem van, nem hányok attól sem, hogy az oktatás, média és kultúra minden létező területe felett Istenként van jelen az undorító politika, és még hosszasan folytathatnám a sort, mint a jelen társadalomból kisrekesztett, félretett állampolgár, hiszen jelenleg, amíg nem hívnak be orvosi felülvizsgálatra, tulajdonképpen státusz nélkülinek tartom magam…. J

Egyszóval sok mindent el tudok viselni, csupán egyet nem: a folyamatos ígérgetésen alapuló hazugságot, és az azt követő bocsánat kéréseket, amit a politika egyszerűen rossz tervezésen alapuló helyzetfelmérésnek, tévedésnek titulál.

Ilyen erővel, hogy aktuális legyek,  cigány kártyából is lehetne jósolni, aztán, ha majd nem jön be legfeljebb: Bocs emberek tévedtünk!

Azt gondolom minden ború ellenére létezik megoldás, csak azt valamiért ügyesen, szándékosan elkerülik a vezetőink. J Nem kellene más, első lépésben, mint az, hogy bevezetném minden szinten a vezetők anyagi és morális felelősségvállalásán alapuló rendezettség elvét, hiszen láthatjuk ez milyen jól működik alapesetben a legkisebb közösségi formákban a családok szintjén. Tudjuk, hogy a gyermekekért a szülők tartoznak anyagi és erkölcsi felelősséggel egyaránt. Aztán felsőbb közösségi szerveződési szinten, pl. egy önkormányzat (hogy a felsőbb államigazgatási szervekről már ne is beszéljek) esetében szinte már csak nyomokban bukkan fel, egyes számon kérések alkalmával a morális és anyagi felelősség , illetve a rendezett költségvetés, számlafegyelem stb. Megdöbbentő a számomra, hogy  Magyarországon a családokat kivéve, egyetlen határozattal, törvénnyel le lehet nullázni az adósságállományt, vagyis a múlt hiányait, legyen az bármilyen jellegű is, egy tollvonással zérósítani tudja a politika. Igaz a kormány általi lenullázás igaz a családoknál is - sajnos nagyon sok esetben -, ám az ő, a mi esetünkben ez a tollvonás egészen más lenullázást jelent, oly módon,  hogy legtöbb esetben még az újbóli talpra állás lehetőségétől is megfosztanak bennünket. Még hogy esélyegyenlőség…… 

Meddig lehet ezt művelni vajon? Hogy stílusosan egy közhely hasonlatosságon alapuló gondolatmenettel éljek: Mennyi vonatkereket kell kiütni vajon ahhoz, hogy a szerelvény megálljon, és a ma még tétlenül várakozó emberek rájöjjenek arra, hogy a mozdony édes kevés ahhoz, hogy az egész szerelvény célba érjen, vagy legalábbis zökkenő mentes utazást biztosítson mindenki számára?

És akkor következzék az ok, ami mindezt a kifakadást kihozta belőle:

Tarlós István, mint ahogy az a ma reggeli híradásokból, bocsánatkérésekből kiderült,  a szeretett fővárosunk főpolgármestere szemrebbenés nélkül hazudott az mtv1- en hétfőn este a hókotrók számával és a felkészültségükkel kapcsolatban. Tudjuk jól , nem ez volt az első „tévedés”, és nem ő volt az első hazug politikus, mint ahogy az is sejthető, sajnos utópia volna másra gondolni a jövőt illetően…. fontos: bármennyire is képes a gyönyörű magyar nyelvünk a legkisebb árnyalatok kifejezésére is, kis hazugság közepes hazugság vagy nagy hazugság nem létezik  a számomra, csupán a hazugság! A tévedés és hazugság között meg csupán az óvodás és a buta emberek nem tudnak különbséget tenni.

Ez a véleményem… ! Ha már más nem is, de talán ez még megillet! A tévedéseimért meg a rossz választópolgároknak adott tájékoztatás okolható… .. .)

"A csitári hegyek alatt.. "

Minden ember Istennek születik, bárhol is éljen a Földön. Istennek lenni nem más, mint Emberként élni! Magyar Emberként élni talán még az Istennél is nagyobb kiváltság és nem utolsó sorban szerencse!....... :)

Tegnap a Duna TV-n „A csitári hegyek alatt…” címmel láttam egy dokumentum filmet a szlovákiai magyarokról. (Azt gondolom készülhetett volna a film Erdélyben is vagy bárhol a világban, a lényegen nem változtatott volna)

A filmben olyan idős emberek szólaltak meg magyar nyelven, akik a magyar anyanyelv, a magyarságuk iránt érzett, láthatóan őszinte, kitartó szeretetükkel, elnyerték minden tiszteletemet. Könnyeimmel küzdve, melegség járta át a szívemet; hiszen iszonyatosan felemelő érzés volt hallgatni, ahogy és amiről ezek az egyaránt szeretetre és tiszteletre méltó „egyszerű”, hétköznapi emberek beszéltek.

Igaz, csak sejtetni engedték az okát, de pontosan nem derült ki, hogy unokáik nagy része ma már miért  nem beszéli a magyar nyelvet, miért nem viszik tovább az ősi hagyományokat.

Meghajlok és emelem kalapom a „Magyar Nemzet” nagysága, a határainkon túl élő minden jóérzésű magyar anyanyelvű ember, a magyarságuk, az anyaország, az anyaföldjük, az anyanyelvük iránti mérhetetlen alázata, szerénysége, szeretete előtt…… bárhol is éljenek a világban!

Ezek az emberek nem ugrálnak vírusként a fényben,  nincsenek minden egyes nap celebként a képernyőn, nem dőzsölnek a más verejtékes munkájából eredő jólétben, és még hosszasan sorolhatnám azokat a kiváltságokat, amelyek sajnos oly jellemzőek itt nálunk a sok naplopó, trágárul beszélő, példaképeknek kikiáltott, média gyártotta álművészre, és magyarságukat hangosan üvöltő „megélhetési bűnözést” folytató politikai elitre.

Szükség van-e a magyaroknak idegen nyelvű példaképekre, sztárokra, Magyar honban???? Írom ezt ismételten kihangsúlyozva, hogy nem érzek semmilyen formában gyűlöletet a becsületes,  - de csakis a becsületes! -,  idegen nyelvű emberek, vagy népcsoportokkal szemben, sőt, látva a határon túli magyarok sorsát, maximálisan megértem, és tiszteletben tartom a Magyarországon élő nem magyar nyelvű, hagyományaikat őrző, és azokhoz mindenáron ragaszkodó nemzeti kisebbségek gondolkodását saját anyanemzetükkel, történelmükkel kapcsolatban. Egyes esetekben csodálattal, őszintén szólva szinte irigykedve nézem az összetartást, összetartozást amit tapasztalok a nemzeti identitásukat nem tagadó, idegen földön, esetleg távol a hazától, magyar és nem magyar kisebbség részéről.  

Azt is látom, hogy az egyetlen köldökzsinór, ami még összeköti ezeket a földrajzilag nem azonos helyen élő népeket velünk és egymással az anyanyelvünk, valamint a hagyományaink, amelyek azt gondolom nem képezhetik üzlet, vagy politikai megfontolásból eredő egyéni érdekek tárgyát, mint ahogy a köldökzsinór másik felén lévő szülőanya a szülőföld sem....!!!!!

Ennek ellenére mégis azt gondolom - ezeket a határon túli magyarokat hallgatva -, a valódi, írhatnám azt is, lelki példaképeket közöttük, ezekben a magyarságukban egymásra utalt, egészséges nemzeti önérzettel teli, egymástól nagymértékben függő emberekben is lehetne keresni a magyarságnak, felnőttnek és gyermeknek egyaránt...

Nézzük magunkba! Vajon megérdemeljük ezeknek a magyar embereknek az anyaország vagyis felénk érzett mérhetetlen tiszteletét és szeretetét….? Vajon ki mit tesz, tett vagy éppen nem tett meg a közös magyarságunk érdekében…? Vajon mikor jövünk már rá, hogy a „magyar családhoz” való tartozás nem azon múlik, ki mit, és milyen hangosan kiabál, vagy éppen ki, kit vagy milyen eszméket, akar éppen aktuálisan különféle ideológiákkal a földbe döngölni… ? Vajon mikor vesszük már komolyan azt az összefogáson, humánus gondolkodáson és viselkedésen alapuló, az anyanyelvünk és közös hagyományaink által összekötött történelmi sorsközösségből adódó felelősséget, ami itt van már oly nagyon régóta körülöttünk, mellettünk, a vállunkon? Talán azért mert csendben van és nem kiabál…. ?????

… azt gondolom a MOST az sohasem késő!!!! J

Ahogy egyik idős hölgy a filmben mondta volt: „Tudtára adtam a gyermekeimnek, ha nem magyar temetést adnak nekem, legyenek örökre átkozottak!”