2011. december 20., kedd

Karácsony margójára....

A szükséges rossz!

Sajnos a karácsony és általában minden ünnep az év folyamán, amely eredendően a szeretetről, a családi közös együttlétről kellene, hogy szóljon, mindaz mára az ajándékok, és a pénz körül forog. Az emberek zömének a karácsony reflexszerűen, egyből az ajándékozást juttatja az eszébe, és ma már ott tartunk, hogy egy pici ajándék, amelynek szinte nincs is pénzben, csupán eszmei, érzelmi skálán kifejezhető értéke, legyen az bármennyire is személyes, nem tartozik a szeretet kifejezésére alkalmas értékes ajándék kategóriába.
Természetesen, mint mindenhol, itt is tisztelet a kivételnek!
Valahogy azt érzem, minél látványosabb, csillogóbb és minél nagyobb méreteket ölt a szeretet ünnepe, annál jobban elvész belőle a lényeg, amiről kellene, hogy szóljon. Akkor látok elégedett mosolyt karácsony után a „betlehemi királyok” arcán, ha csupán pénzben kifejezhető ünnepi nyereséget tudnak elkönyvelni, aminek érdekében az emberek már a bankok megteremtette nincsből is képesek elvenni jó adagot. Tehát a végén joggal mondhatja bárki, a foglalkozás 2011-ben ismét elérte a célját, (halkan megjegyezném) amelyből a média derekasan kivette a részét a sok sületlen, a valóságtól gyakran távol álló reklámok révén.
A minap azon tűnődtem, vajon kire illik igazán az a közhelynek is nevezhető megállapítás, hogy a pénz rabja, mert ugye a szeretetnek nem lehetnek!? Arra jutottam végül, hogy az iménti mondás alól sajnos egyáltalán nincs kivétel. Hogy miért?
Egyszerű a magyarázat. Akinek tengernyi a pénze, az az ember már szerelmes lesz egy idő után a vagyonába, amely típust azt gondolom nem kell különösebben bemutatnom, márcsak azért sem, mert jómagam is kerültem már sajnálatos módon ebbe az ördögi álapotba életem során. A másik oldal ellenben már érdekesebb e téren, ugyanis ott a rabság, már nem ahhoz a bódult, néha betegségnek is titulált állapothoz kapcsolható, amelyről az imént a módosabb rétegnél írtam. A pénz börtöne valójában a nincstelen és szegényebb rétegeket sújtja csak igazából. Mégpedig azért, mert a pénz hiánya náluk nem csupán lelki elváltozást, hanem fizikális korlátokat is jelent. Pontosabban a pénz az, ami elsődlegesen meghatározza, bekorlátozza, vagy éppen (ritkább esetben)végteleníti az emberek létfenntartásához szükséges életterét, illetve keményen behatárolja annak határait.
A dimenziókat is meg kell lassan venni, hiszen akinek sok a pénze, akár egy nyaralás során, könnyedén elmehet a Földünk bármelyik pontjára, míg a másik szerényebb körülmények közé, csupán a családfenntartásra született társa kénytelen leélni akár egy teljes életet is, anélkül, hogy bejárhatná azokat a tájakat, amelyeket csupán álmaiban tud felkeresni, bármennyire is szeretné. Ez csak egy példa a sok közül, amely jól érzékelteti pénzből felhúzott ketrecek által behatárolt normálisnak nevezhető emberi igények anyagi, lelki és térbeli bekorlátozását, ami joggal nevezhető azt gondolom szintén rabságnak.
A pénz mennyisége egyenesen ugyanakkor fordítottan is arányos a börtön falainak nagyságával, tehát paradox módon határozza meg fogolytáborok szögesdrót kerítéseinek magasságát oly módon, hogy foglyainak akár sok, akár kevés a pénze, a börtönök vasfonalból fonott falai mindkét esetben áthatolhatatlanul nőnek, ... egyre csak  nőnek. Habár mindkét esetben büntetésről beszélünk, azért az említett helyzetnek mégis van egy nagyon megalázó, látványos szépséghibája is, ugyanis a két tábor helyileg nem ugyanabban a börtönben sínylődik, helyesebben csak a pénztelenek sínylődnek. Ugyanakkor a magas szögesdrót kerítés még jobban megnehezíti, sőt lehetetlenné teszi az átszökést a másik oldalra, az amúgy sem egyenlő erőviszonyok között élő rabcsoportok számára. Maximum a létszám fölényből eredő erő tudná csak szétzúzni a korlátokat!
Legvégül álljon itt egy másik szintén elcsépelt, bagatell mondás: A pénz nem boldogít... he he! Inkább úgy fogalmaznék a pénz  nem az egyedüli érték az ember számára, amely nélkül ne lehetne boldogságról beszélni. Ráadásul míg a pénz alapú vagyont lehet adni, venni, vagy el lehet veszíteni is, addig azzal a bizonyos lelki gazdagsággal soha sem történhet meg ilyesmi.  Mondhatnám a pénz szükséges rossz!


Karácsonyi ének
/Öcsi bácsi után szabadon/

Kis pénz, kis karácsony,
Nagy pénz, nagy karácsony.
Kis karácsony,
Nagy karácsony,
Meglátszik a pénztárcámon.

Kis pénz, kis ajándék,
Nagy pénz, nagy ajándék.
Kis ajándék,
Nagy ajándék,
Most adtak kölcsön anyámék.

Kis pénz kis vacsora,
Nagy pénz, nagy vacsora,
Kis vacsora,
Nagy vacsora,
Ha marad kajára, az csoda!

Kis pénz, kis fenyőfa,
Nagy pénz, nagy fenyőfa,
Kis fenyőfa,
Nagy fenyőfa,
Mit is vegyek, nagy dilemma.

Kis pénz, kis szeretet,
Nagy pénz nagy szeretet,
Kis szeretet,
Nagy szeretet,
A Jézuska kit szerethet?