Tárgy:
"A korábban súlyosabb, de továbbra is felfügesztett börtönbüntetés kapott K. Ildikó. A szociális munkás egy kecskeméti speciális gyermekintézmény igazgatójaként gyerekeket zárt be egy szobába."
LINK:
Egy nem egészen kívülálló vélemény a sok közül:
Úgy látszik általánosan, nem csupán az egészséges, de fogyatékkal élő gyermekeknél is a mai napig megoldatlan, éppen ezért nem kis volumenű gond, a gyermekek kirívóan agresszív magatartása.
Az ilyen és ehhez hasonló esetek, minden részről akutnak számító kezelése sajnos, pénz és ebből következőleg a megfelelő szakemberek (szakdolgozók, gyermek pszichiáterek stb.), és nem utolsó sorban speciális intézmények hiányában, - amivel egyébként a jogerős bírói döntés is magyarázza a Mátyás király és az okos lány ( Benedek Elek: A bíró leánya) közismert meséjét eszembe juttató döntést, miszerint adtak is büntetést meg nem is -, mind a mai napig a szinte éhbérért dolgozó nevelőkre, tanárokra, asszisztensekre, (a legtöbb esetben önkéntes) segítőkre és a gyermek szüleire (már ha egyáltalán beszélhetünk állami gondozás helyett valódi szülőkről) hárul.
Akiknek azt gondolom csak köszönettel tartozunk, még akkor is, ha a kecskemétihez hasonló esetekben előfordulhatnak, előfordulhattak túlkapások is. De nagy kérdés az is a számomra, hogy hol volt eddig a megfelelő törvényi szabályozás felülvizsgálata vagy esetenként a paragrafusok megváltoztatása annak érdekében, hogy minden egyes dolgozó, aki ezt a egyáltalán nem irigylésre méltó vonalat választotta tudja a dolgát, még az ilyen új keletűnek, vagy ritkának a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető a kirívó esetek kezelésében is.
Vagyis azt hogy mit nem szabad, a kecskeméti eset is igazolja, mindenki nagyon jól tudja, ám a megoldás valamiért egyre csak késik, a problémákat csak görgeti maga előtt a törvényi szabályozás, ahelyett, hogy megoldaná, ha szükséges, akár az elítélt igazgató asszony által is említett, külföldön már jól bevált módszerekkel, vagy bármi más módon a kicsinek egyáltalán nem nevezhető, manapság viszont csak ritkán felszínre kerülő problémákat.
Igen sajnos csak akkor kezdenek egyesek a fejükhöz kapkodni, ha valami már egészen nagy méreteket ölt, vagy nem ritkán tragédiába torkollik. Azt gondolom, joggal nevezhető az ominózus eset is tragédiának, egyrészről, ha az intézetben tanúsított és napvilágot látott eltúlzott fogvatatások, másrészről, ha a bíróság által kiszabott büntetések okozata felöl is közelítjük meg az esetet.
Egyébként azt tapasztalom, hogy talán megszokásból, a régi bolsevista rendszerből visszamaradt beidegződésből, talán ezektől a problémáktól, vagy magától a problémás emberektől való félelemből, divatosan egy hanyag mozdulattal az asztal alá söpörjük a fogyatékkal élő gyermekek, emberek, és az ezzel foglalkozó minden dolgozó, szó szerint összes problémáját, mint ha azok egyáltalán nem volnának, illetve azért hazudnék, ha azt írnám nem fontos ez a segítségre szoruló réteg senkinek, hiszen érdekes módon azért olyan politikusok dobálóznak nagy hangon politikai karrierjüket megalapozandó kampányaik alkalmával az általuk jónak vélt megoldásokkal akiknek a leghalványabb derengésük sincs arról, hogy konkrétan milyen körülmények között folyik a munka egy-egy ilyen halmozottan sérült, fogyatékosokat ellátó, felügyelő, gondozó, tanító intézetben jelenleg Magyarországon.
Azt is gondolom - vessen rám követ, aki máshogy látja -, ocsmány dolog más nyomorúságából bármilyen módon hasznot húzni, akár alapítványról, akár politikai választási kampányról legyen is szó!!
Félre értés ne essék, nem megvédeni szeretném a szóban forgó ügyben elítélt emberek magatartását, túlkapásait, módszereit! Egyáltalán nem az a szándékom, sőt jómagam is elítélem a túlzott, indokolatlanul aránytalan büntetések, valamint a törvénytelen eszközök, módszerek alkalmazását, csak arra szeretnék rávilágítani, hogy az „éremnek minden esetben két oldala van” és mi mindig csak akkor kezdünk el ezzel igazán foglalkozni, amikor az a bizonyos érem már átvitt értelemben ketté törik, vagy elveszíti valaki aki anno jól elrejtette! J
Éppen ezért tartom az „adtam is meg nem is” bírói döntést egyfajta tehetetlen helyben topogásnak, amely véleményem szerint valahol a jelenlegi állapot súlyosnak nevezhető, ám véleményem szerint kezelhető kórképét, a bírák által diplomatikusan tudtunkra hozott „tehetetlen beteg” segélykiáltását illetve a „a szintén tehetetlen, segítő eszközeitől megfosztott orvos” diagnózisát is tükrözi egyben. J
Már látom előre lelki szemeim előtt ennek a problémának a mesteri megoldását és a következő 150 millió forintunk sorsát amelyet az illetékes minisztérium költ majd az ilyen esetek orvoslásárra készülő tanulmányokra! J
Előzmény:
" Üss vissza, fiam, ne te légy az osztály lúzere! "
Vajon ki lehet az, aki egy szendvicsért megveri a társát, vagy kést ránt elő? Mert ugye ez már nem egyszerű Nyilas Misis pakkos diákcsíny! Az ombudsman 150 millióból vizsgálja az agressziót...... !!!! :D Ez egy roppant okos és az EU-s politikára jellemző, demokratikus, rasszizmust messze elkerülő megoldás: program? ,kutatás?, tanulmány? Muhaha!!! És még mondja valaki, hogy a pénz nem old meg mindent! talán még elég is lenne ennyi lóvé, ha pl . a tanárok kapnák meg, és egy elcsattant kósza pofonért nem hurcolnák meg őket!!!! Az a legnagyobb baj, hogy a hülye büntetőjogi törvények ma már nem az agressziót elszenvedett áldozatokat, vagy az értük jogosan fellépő embereket védik, hanem az elkövetőknek nyitnak rengeteg kiskaput....! Korábban vajon miért nem volt ennyi agresszió az iskolákban? Talán eltitkolták? Nem hiszem! Lássuk be, hogy egyes kirívó esetekben az "ejnye-bejnye kisfiam, többet ne csinálj ilyet" ma már nem használ! Persze ez tényleg nem ilyen egyszerű belátom. Vajon jó irányba megyünk szülők és tanárok, azzal, hogy minden esetben ölbe tett kézzel nézünk, tehetetlenül várunk, hogy bekövetkezzen egy valódi tragédia? Szvsz. ez nem pénz, vagy idétlen tanulmányok kérdése!
A véleményem többi részét megtartom, ugyanis nem szeretném viszontlátni manapság divatos "plágiumként" a 150 misis tanulmányban .. :)
@benmar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése