2012. szeptember 22., szombat

Az emberiség serdülő, pubertáskora....


Nézzünk csak figyelmesen körül a világban és láthatjuk, amikor 2 vagy több teljesen más erkölcsi normákkal rendelkező kultúra, vallás vagy népcsoport él egymás mellett anélkül, hogy az egyik ne alkalmazkodna a másikhoz azt gondolom, soha nem lehet rend.

És hogy melyiknek kellene alkalmazkodnia? Pl. annak, amelyiknek a közerkölcse bármilyen téren primitívebb, mint a szomszédjáé, tehát nem üti meg a normális emberi együttélés írott és az anyatermészet íratlan törvényeinek szvsz. minimális szintjét, emellett persze nem kellene még csak feladnia sem saját népének kultúráját, vallását vagy éppen nemzeti identitását sem.
Azt gondolom, a megoldás abban rejlik, ha a fentiek alapján mindenki saját maga az egyén szintjén (nem pedig más ember vagy csoport!!!) - egészséges gondolkodást feltételezve -, végezne egy önellenőrzést és egyszerűen besorolná magát valamelyik erkölcsi osztályba a nagyobb szerveződési szinten lévő közösségi normák alapján „jó” vagy „rossz” csoportba, ugyanakkor, ha szükséges, akkor egészen egyszerűen alkalmazkodik a magasabb elvárásokhoz.

Tehát mindenki döntse el, persze, ha képes rá, hova tartozik, a magasabb elvárású vagy a béka anusa alatt megrekedt erkölcsöt bitorló közösséghez! Abban az esetben, ha egy egyén szintjén az ösztönök dominálnak az értelem helyett, ott valószínűleg nem képes maga az egyén felismerni saját közösségen belüli helyzetét és meghatározni erkölcsi határait, ezért ott segítségre van szükség, nem pedig előítéletekből táplálkozó kiközösítésre vagy rasszizmusra. Az más kérdés persze, hogy ezt a segítséget gyakran el sem fogadják. Azt gondolom a legfőbb gond a gyermekkori neveltetés hibáiban rejlik. Az ősi, létfenntartáshoz szükséges ösztönök és az értelem helyes arányának megtalálása sajnos néha nagyon nehéz olyan embereknél, ahol az utóbbi összetevőből csak kevés vagy rosszabb esetben egyáltalán semmi sem található.

A különböző erkölcsök okozta problémák rendezését véleményem szerint még az is nehezíti, hogy az embereknek - ha elismerik, ha nem – létezik egy lelki és egy valóságos élete is, ahol az erkölcs fogalma mindkét esetben más értelmet, más hangsúlyt kap. Bár azt hiszem a legnagyobb gondot, a legtöbb konfliktust mégis a valóságos élet közösségeiben kialakított általánosan ismert közerkölcsök okozzák. nem is beszélve az alapvető illem és megjelenési, tisztálkodási vagy együttélési normákról, szabályokról, hiszen ami az egyikünknek természetes, az a másiknak egyáltalán nem az.

Mert ugye jelenleg mi a helyzet: az emberek nagy része anélkül, hogy saját magát minősítené, megpróbálja a másikat szó szerint a saját igényeire szabni, megváltoztatni a saját hibás erkölcsének mintájára, gyakran nem riadva vissza az erőszaktól sem. A hibás erkölcsöt itt az egyéni érdekek előtérbe, illetve a közösség érdekeinek fölébe helyezésére értem.
Az államapparátusoktól, vezető politikusoktól azért nem lehet szerintem megoldást várni – mint ahogy azt sokan várják -, mert ők is egy külön másik, saját maguk által testre szabott erkölcsi normával rendelkező külön kaszt. Ők valahol megrekedtek a "jó" és "rossz" között, illetve néha nagyon mélyre süllyedve, nem is beszélve arról, hogy az állam amúgy is a mindenkori hatalom erőszakszervezete, ezért nem egyenlő a haza, a szülőföld vagy apáink s anyáink erkölcsrendszerével sem. Tehát náluk nem is kérdés a hovatartozás, helyesebben még csak nekik nehéz igazán eldönteni melyik rétegbe sorolják magukat, hiszen ők a nagyobb közösségek, nemzetek, országok, uniók ez által saját maguk - kéz kezet mos alapon - (erkölcsi) törvényhozói is, ami szerintem visszaélésre adhat okot, amivel sajnos a nagytöbbségük él is.

Azt gondolom, ha az ész az értelem egészséges arányban maga mellett tudva az alapvető létfenntartáshoz elengedhetetlenül szükséges ösztönöket illetve reflexeket, mégis felül tudna kerekedni a konditermekben kigyúrt izmok ösztönös rángatózásán és a birka szellem igénytelen, magát szándékosan nem művelő, ősidőkben megrekedt primitív elméjén, akkor nagyon egyszerű volna a megoldás vér és gyűlölködés nélkül.

Ezzel szemben sajnos, mint azt tapasztaljuk, szinte minden egyes esetben az a politikai kaszt próbálja a kialakult háborús helyzeteket rendezni, amely maga is önrevízióra szorul közerkölcs és közösségi normák terén. Magyarul egészen addig, amíg másik csoport tagjai próbálják erőlködés, néha háborúk útján megmondani a saját "beteg" erkölcsi törvényeiket véve alapul, melyikünk hova tartozik vagy tartozzon, addig a happy and még várat magára.

Ha belegondolok, és elfogadom ténynek azt, hogy az emberiség biológiai létezése még a tinédzser kort sem érte el, illetve, hogy csakis az élet két végpontján (születés és a halál) azonos minden ember, akkor nem szabadna azon csodálkoznom, hogy amíg nem mutatja meg nekünk a helyes utat valamelyik bölcs öreg, pl. Isten, egészen addig kisgyermek módjára, futunk neki egymásnak a játékért, vagy éppen vesztünkre a falnak.

Az ember születése után addig nem érzékel semmit a körülötte lévő súlyos problémákból, amíg meg nem szerzi magának az értelmes jelzőt, ami egyben az első olyan személyes tulajdona, amit úgymond élete során elsőként birtokolhat, és mint tudjuk a történelemkönyvekből, hogy az első szándékos és erőszakos pofon akkor csattant el, amikor a tulajdon szó értelmet kapott. Így volt ez az emberi törzsfejlődés evolúciós fejlődésének kezdeti vagy korai szakaszában, valamint ugyanez figyelhető meg az emberi egyedfejlődés kisgyermekkorában is.

Istenre visszatérve, talán még az is bizonyítja számomra az emberi faj törzsfejlődésének őskorával párhuzamba állítva ezt az „emberi egyedfejlődés evolúciós gyermekkorát feltételező elméletet, hogy hiába van szinte minden nagyobb vallásnak egy Istene (monoteizmus), összességében a világ emberi közösségére, mint emberi fajra levetítve viszont mégis azt kell mondjam a politeizmus a több Istenben való hit (kis részben az Isten tagadás) a helyes megállapítás, akár az emberi törzsfejlődés hajnalán. A pakliban persze az is benne van, mint ahogy az ember is bevégezheti földi életét fiatalon, hogy az emberiség sem éli meg az öregkorát, vagy éppen a természetes, elgyengüléses biológiai halált.

Azt gondolom még az sem a közeli jövő hozadéka, hogy mindenki meg fogja találni saját magában azt az igaz, és mindenki által elfogadott mindenható teremtőt, akit majd a világon minden egyes ember egy és ugyanaz Istenként szeret és tisztel. Azért gondolom, hogy messze még ez az idilli élet, mert jelenleg ott tartunk, hogy egymást mint embert sem tiszteljük, vagy fogadjuk el, minden hibájával együtt előítéletek nélkül. Nem is értem, hogy egy számunkra teljesen megfoghatatlant miért imádunk, és a saját mellettünk lévő embertársainknak a legtöbb esetben még az elvárható minimális tiszteletet sem adjuk meg, pedig tőlük azt gondolom, még ebben az életben visszakaphatnánk, míg ellenkező esetben maximum a túlvilágon, ha egyáltalán van olyan, mint a lelkünk életének meghosszabbítása.

Egyesek azt mondják (lehet, hogy igazuk van) Isten a lelkünkben van ezért nem látjuk. Ezzel a legfőbb problémám csupán az, hogy a mindenható amott, odaát, a problémák meg itt a való világban vannak.

... és sajnos azt kell írjam, akad olyan, állati eredetekből táplálkozó, visszamaradt "ősember" is, akinek az agysejtjeik szinaptikus kapcsolatai - megszűnésük,, visszamaradásuk, meghibásodásuk révén - nem teszik lehetővé a saját helyük meghatározását, végső soron a döntést. Az utóbbiak esetében valóban segítségre, vagy éppen bárminemű felelőtlen vagy szándékos erőszakos megnyilvánulásaik miatt hatásos gyógymódra, büntetésre, elzárásra, javító nevelésre, tehát mindenféleképpen valamiféle retorzióra volna szükség.

Ennyire egyszerűnek látom, a jelenleg politikusok révén (is) szándékosan túlbonyolított etnikai, nemzetiségi, nemzeti, vagy akár a vallási eredetű problémák, konfliktusok, háborúk megoldását: minden, magát értelmesnek és erkölcsösnek tartó ember először nézzen magába, hogy valóban megállja-e a helyét önmagában és a közösségi szinten is a két jelző és csak ezt követően próbálja alakítani a közvetlen környezetét és az abban élőket egyaránt.

Fontosnak tartom megjegyezni, a fenti írásomat nem elsősorban bírálatnak, hanem valamiféle általam elképzelt megoldásokat is magában foglaló, laikus (apa-fia)helyzetelemzésnek szántam. A gyermeknek is vannak a korral járó, csak rájuk jelllemző hibái, amit ők nem (nem nekik felróhatóan) hibának érzékelnek.

2012. szeptember 14., péntek

Vissza az anyatermészethez!

Szívem szerint minden egyes reggel, munkába menet a barátaimmal beülnék egy kedves kis kávéházba, ahol nyugodt körülmények között kezdődhetne minden napom. Amolyan kedves kis, csupán álmaimban létező, hófedte hatalmas hegyekkel, rengeteg erdőkkel ölelt tengerparti kávézóra gondolok, amilyenről már korábbi bejegyzéseimben is írtam.

Ábrándozom egyfolytában egy a mai szemmel talán túlmisztifikáltnak tűnő igazságosabb, erőszak és előítélet mentes, szabad, egyszóval emberibb, elfogadható életszínvonalú  világról….ahol normális politikai, gazdasági háttér előtt mindenki normálisan megélhet a becsületesen végzett munkájáért kapott bérből, sőt még az is előfordulna, hogy a polgár a saját alapvető szükségletei mellett netán egy családot is el tudna látni, vagy ne adj Isten még azt is megtehetné, hogy néha pihenés, hasznos kikapcsolódás gyanánt megismerhetné saját szemmel is a világ többi országában, nagyvárosaiban élő emberek életét, kultúráját. Vagy ha kedve tartaná minden egyéb pénztárcához kapcsolódó lelkiismeret-furdalás nélkül rendszeresen színházba, moziba, sporteseményekre vagy éppen családjával télen nyáron sportolni járna…..   

Egy mindenki által tisztelt Isten állna csupán minden más mindenható felett:: maga az EMBER, az emberi lélek…. / ja! míg el nem felejtem: ami szintén csak álom ma még, hogy senkinek nem döglene meg a tehene a szomszédja miatt … L J

Hogy mikor is lesz ilyen? Hát azt gondolom még nagyon sokat kell ahhoz, nekem sajnos talán örökre is aludni……  de az is igaz, a valódi értelemben vett álom alvás nélkül nem is létezik….. J 

Talán érthető miért szeretem John Steinbeck  korabeli Amerikájának egyszerű embereit…

Ébredj fel szépen kisbalázs….!

E helyett mi ömlik, hányinger és stressz keltő maszlagként, artikulátlan alpári , érthetetlen nyelvű üvöltésként folyamatosan a médiákból, a csendes, nyugtató zene helyett? Ez a túlvilági hang a mindenkori hibás, elfajzott politika röhögésbe fulladó iszonytatóan nagylábon járó haláltánca a közösség felett…….


Ígérgetnek, húzogatják előttünk a mézesmadzagot, aztán a végén mégsem marad más, mint hazugságok és hatalmas elkeseredett, véres pofára esések, akár szándékosan löknek fel, akár belekergetnek az öngyilkosságba….  akinek inge, az sem veszi sajnos magára…..

Azt gondolom tényleges radikális változásokra, hovatovább valami hatalmas világ méretű traumára volna szükség ahhoz, hogy belássák végre a „rájuk kényszerített birka effektusban” élő emberek, rossz irányba mennek, ha a retardált, kretén vezetők után futnak, hiszen ők – ha már a birkákat szóba hoztam, az állatvilággal ellentétben – nem a legerősebb,  és legrátermettebb vezetésre hivatottak az emberi populációban, hanem sokan vannak köztük olyanok, akik hibás géneket hordoznak magukban, ráadásul néhányuknak még csak meg sem kellett küzdeni a „falkavezérséghez”, hanem mi választottuk ki őket , "királyoknak a demokráciában" az élre.…..  Ebből aztán adódnak a különféle konfliktusok, amiből végső soron a sok stressz és fura civilizációs betegségek sora…

Gondoljunk csak bele, hova vezetne, vagy milyen következményekkel járna egy efféle hibás választás az állatvilágban… .)

Avagy az is bene van a pakliban, mivel minden viszonylagos ebben a világban, hogy hibás az emberi faj, állatvilág szintjén való megközelítése, és az elméletem egyesek szemében (feltéve, ha végig olvassák) csak egy paranoiás gondolkodás a részemről. Ám ennek ellenére, azt vallom, a természet borzasztóan egyszerű törvényeit semmiféle emberi túlbonyolított törvényhozás nem képes felülírni, hiába is szeretné azóta, amióta homo sapiensnek vallja magát…..

…- nézzük csak meg a bölcs öreg tanító magyar nyelvet, milyen sok szólás vagy közmondás témája az ember és állat(világ) összehasonlítása, összemosása... örök dilemma, hogy hol lehet az egészséges aranyközép az ösztönök és az értelem egyvelegében, amivel az ember több? az állatoknál..? :)

Az is megtörténhet, és tényleg igaza lesz azoknak, akik azt tartják, hogy egy teljes generációnak ki kell ahhoz halnia, hogy alapjaiban változzék meg a közösségről alkotott általánosan elfogadott közfelfogás. Persze azért ez sem olyan egyszerű, hiszen azt sem szabad elfelejteni, a gyermek neveltetése elsősorban a szüleitől, közvetlen környezetétől  függ, illetve az egészséges morál egészséges és kulturált, tiszta, előítéletektől mentes, szó szerint vett, és nem csupán jól hangzó szlogengént használt esélyegyenlőségen alapuló, intelligens emberi környezet feltételez .

És tessék már itt az elején a „gyermekkorban” elbukik a mutatvány, hiszen a tulajdon, a vagyon végső soron az átkozott pénz és az emberi törvényhozás megjelenésével felborult minden addig csupán az anyatermészet őstörvényein alapuló, úgymond egészséges törvényszerűség, legalábbis sokan hibásan azt hiszik, hogy felborult, pedig nagyon jól tudja mindenki, a természet törvényei, legyen bármilyen tudományágról is szó, megváltoztathatatlan, mint ahogy a születés és a halál is. Maximum hibás emberi beavatkozással kiiktatható egyes alkotóelem, de attól még a világegyetem szintjén minden megy tovább a maga ember által csal részben ismert törvényei szerint. Gondolok itt pl. az emberi faj idő előtti, saját hibájából való kihalására.

Milyen érdekes, és talán az evolúcióval, a túlélés törvényével, lehetne magyarázni azt is (a háborúk időszakos bekövetkezésének a különféle emberi konfliktusokon túl a túlnépesedés okozta elmélete) , hogy amit meg tudnánk egyszerű párbeszéddel is oldani, annak az esetek nagy részében csak erőszak és ebből fakadó tragédiák tudnak csak pontot tenni a végére…. ám, ha jobban belegondolok még nagyon az elején vagyunk a világegyetem szintjén értelmezett történelmünknek, hiszen Krisztus szinte másodpercekkel ez előtt született.. akkor meg  mit is várhatnék egy gyermeki, még ki nem alakult (ön)tudattól? J

Tényleg egy kérdés: A Bibliát még most is írja tovább valahol valaki?

Befejezésül egy nem saját, ám azt hiszem elgondolkodtató illúzióval (óhajtó mondattal) zárnám ezt a bejegyzést: Mennyivel jobb volna az életünk, ha a pénz a vagyon és a karrier hajszolására elpazarolt energiánkat csupán egymásra, őszinte baráti, embertársi kapcsolatokra tudnánk fordítani! ....Úgy ahogy a mesékben egyszer régen…….


Ígéretek Földje...

Túl a mesebeli láthatatlan óceánon,
Megrepedő üveghegyen át-látni is innen,
Túl valóságos világon.
Talán nem hiszed, hogy nincsen?

Mégis van ott egy kicsi Föld,
Úgy hívják hogy Szép Ígéret,
Hol fák levele mindig zöld,
Soha sem pusztít enyészet.

Hol igazak álmukat alusszák,
Felébreszti őket majd a semmi,
Hol a remények a jövő hamis borát isszák,
És berúgnak szegények, nehéz józannak lenni!

A várfalak foltozott alapján repedések,
Ledőlnek beton falai egy perc alatt százszor,
De minek meséljem néked,
Tudom, Te is jártál, és jársz is még ott vagy párszor!

2012. szeptember 12., szerda

A média zúdította szemét......

A f@sz-múúúúúúúúúú-k, ahogy a TV és egyéb médiák is lassan már teljesen tele lesznek politikai témákkal, túlkapásokkal, botrányokkal, stb.  ..... hát mit tehetek, bekapcsolódom én is a saját lehetőségeimmel….:)  Az igazat megvallva, az volna az ideális állapot, ha a politizálás megmaradna a politikusok szintjén, ugyanis az azt is jelentené, hogy kicsi országomban rendben zajlanak a dolgok, és mindenki elégedett az éppen aktuálisan hatalmon lévő vezetéssel.

Kicsit kisarkítva az iménti gondolatot, azt is mondhatnám, az lenne csak az igazi Kánaán, ha az utca embere azt sem tudná ki is a miniszterelnök.

Szerencsétlen Politikusok! A tágabb értelemben vett „megélhetési bűnözés” elit élharcosai, párttól és politikai, felekezeti hovatartozástól függetlenül.

Egyesek nem kapják meg a jogosan járó útiköltségüket, vagy sok más között a az olimpiai sportteljesítményükért járó megérdemelt jutalmukat  sem, míg mások duplán is habzsolnak az amúgy is irreálisan magas pótlékukban.....

Egyesek hatalomra jutva hazudoznak, majd éhségsztrájkba kezdenek, míg mások tüntetés nélkül  is éheznek,  avagy maximum megpróbálnak leugrani egy tízemeletes tetejéről. Egyesek lopnak, csalnak és eladják az országot, mások tehetetlenül, csendben, hagyják, hogy rabszolga sorsra juttassák vagy megalázzák, megöljék gyermekeiket. Egyesek felszólalásaikkal vissza akarják hozni a feudális rendszert, míg mások szóhoz sem juthatnak. Egyesek pihenni és aludni járnak az Országházunkba, addig mások a törvényhozóktól és a holnaptól félve nem tudják nyugodtan álomra hajtani a fejüket.

Egyesek a tisztelt képviselők, míg mások a képviselők által képviseltek, akik a különböző pártokat képviselő (megvett, lefizetett) médiák vagy éppen a közigazgatás és a törvények asszisztálása mellett megpróbálják mindezt az átkozottul nagy igazságtalanságot 1989-óta a demokrácia hangoztatásával megmagyarázni, valamint realizálni.
(A rendszerváltás előtt mindenki számára ismeretes, hogyan működött a „többpárti” demokratikus választás, így ebbe most nem is mennék bele.)

Nem igazán értem! Így kell lennie! Vajon miért nem állnak ezek a politikusok a nyilvánosság elé, ha vaj van a seggükön? Hiszen ezek közszereplők, vagy nem?

A mai gyermekek mit gondolhatnak vajon a demokráciáról, ha teljesen mást látnak a valóságban, mint ami a definícióban szerepel? Korrupció, gyilkosságok, maffia, sikkasztás, zsarolás stb.…. ezek szerves részei kell, legyenek egy egészséges demokráciát magukénak mondó közösségnek, egy  településnek, egy megyének, egy országnak? Mert ugye, mondanom sem kell, hogy a legkisebb településen található bürokratikus tégla is ugyanúgy része az Országház épületének, mint a csúcson látható szemfényvesztő kupolák.

Azt gondolom, ha ez mihamarabb nem változik meg pozitív irányba, akkor két lehetőség marad: végleg kihal az a hibás géneket magában hordozó generáció, akik úgymond ezt a válságot okozták a saját érdekeik előtérbe helyezésével, avagy a hibás gén életképessé válva, – rásegítve mesterségesen is - a természetes szelekció, és a fajfenntartás elvén elnyomja az összes gyenge, bár egészséges génnel megáldott embertársait, ami mindenki tudja hova vezet…..

Nem tanulunk mi azt gondolom soha sem a múltból……

Az emberek csak velük egyenrangú emberek között érzik jól magukat… azt gondolom a politikus, a celeb illetve a bűnöző (tartozzon bármelyik párthoz is) a "gerinctelenek" törzsén belül egy külön rendszertani osztályt alkotnak jelenleg. A demokrácia pedig nem más, mint egy „Meghalt a király: Éljen a Király” elvén működő paradoxon.

Az egészben az a szörnyű - kimondva vagy éppen kimondatlanul - , hogy minden jó érzésű ember tisztában van vele,  ez a mesterségesen gerjesztett bábeli zűrzavar hova is vezet…… vagy radikálisan nagyon jobbra, vagy szélsőségesen ortodox-konzervatívan balra, de egy biztos, középen nehéz megmaradni, úgy hogy közben a múltat szándékosan kiiktatva egyre csak azt mondják vezetőink a sötétben tapogatózó plebsznek: ELŐRE!

Amíg a celeb és a  politikai „életpálya modell” minden egyes alternatívája irreálisan magas, nem teljesítményarányos jövedelemmel, és irritálóan gusztustalanul magas életszínvonallal kecsegtet, valamint párosul, addig….. regisztráljon aki tud! aki meg nem,…. (hogy gyökér TV-és Hajdú kisbarátomat, és egyik túlpörgött HVG-s újságíró alpári tollát idézzem) no azok meg a „vidéki egyszerű emberek”, akik „leszophatják!” J L 

2012. szeptember 1., szombat

Speakers' Corner - Szónokok sarka


   Annyi más mellett, személyes tapasztalatom alapján, azt gondolom a Parkinson kór komplex kezelésének a kórházi megvalósításában, kivitelezésében is volna mit tanulnunk egyes skandináv országoktól, mint ahogy az angoloktól sem ártana átvenni, magyarosan lekoppintani – legalább internet szintjén – valamiféle Hyde Parkos ( Speakers' Corner ) Szónokok Sarkát.

      Gondoljunk csak bele milyen jó volna a mai igencsak szigorú megkötéseket tartalmazó média törvény mellett egy olyan hely a magamfajta pógároknak’, ahol mindenki elmondhatná szabadon (természetesen minden trágárságot és beteg gondolatot mellőzve) a véleményét országunkkal kapcsolatban. És hovatovább talán még meghallgatásra is találna, hiszen azt gondolom, minden problémát meg lehetne (tudjuk, ez a valóságban sajnos nem így működik) oldani értelmes emberi párbeszéddel, ahol ugyanúgy volna helye a nem brutalitásból eredő indulatoknak, „szónoki hévnek” is. ( Lázítás és korábban elbukott, „gyilkos eszmék” hirdetése is természetszerűleg kizárva. )

      No és brit módra a mindenkori királyunkat sem volna szabad kritizálni, éppen ezért bárki mást, vagyis jelen pillanatban mindenkiről, és mindenről mondhatnánk szerény, kulturált véleményt.

      Persze azzal is tisztában vagyok, az angol mentalitás és a történelmük is teljesen különbözik a miénktől, ezért az ötletem kivitelezése, helyesebben az utána történtek sem biztos, hogy eredménnyel járnának magyar viszonylatban. Maximum arra volna jó, hogy egyfajta szabad szólásszabadságot biztosítva a magyarságnak, (itt is kihangsúlyoznám a normális emberhez méltó stílust és viselkedést) a politikai elit is jobban látná a mai közállapotokat, a dolgozó polgárok szintjén felmerülő mindennapi problémákat, avagy igényeket is.

        Mind ehhez természetesen az is kellene, hogy a mindenkori politikus bagázs érdemlegesen befogadó, segítőkész hallgatóvá váljék, ugyanis azt gondolom, és ezzel biztosan nem vagyok egyedül, nagy ívben tesznek az „egyéni érdekek” a kisebb vagy nagyobb közösségek érdekeire.

         Azt is mondhatnám, a pénz és vagyon utáni erőteljes hajsza kivétel nélkül átformál minden egyes embert. Az alsóbb rétegek a megélhetésük biztosítása miatt tévednek néha rossz útra, a felső százezret ellenben a még nagyobb, könnyen megszerezhető vagyon megszerzése alakítja át önző, öncélú, önérdekű emberré.  

         Magyarul az a helyzet, az említett politikai elit (a polgármesterektől az országgyűlési képviselőkön át egészen a miniszterekig) a különféle „köznép” számára fenntartott Media csatornákon (TV, világháló, nyomtatott sajtó stb.) keresztül csak azokkal a szimpatizánsokkal hajlandó kommunikálni, akik szemellenzőt húzva magukra csak dicsőíteni, magasztalni tudják a mindenkori rendszert és a hatalmon lévőket.

         Pedig nagyon jól tudja mindenki, hogy a kritika az lehet pozitív és negatív is, ám mégis a hibáiból sokkal többet tanul az ember, mint abból a gusztustalan, szándékosan ferdítő, ködösítő, egymásnak uszító majmolásból, ami szerintem itt az 1989-es rendszerváltás óta megfigyelhető.

         Avagy tényleg azoknak lesz igaza, akik azt tartják, háború nélkül legalább egy emberöltőnek el kell telnie ahhoz, hogy itt kivétel nélkül minden téren teljesen pozitív irányt vegyen fel országunk…..? Azt gondolom igenis mindent, de minden konfliktust, nézeteltérést, problémát meg lehetne oldani, véres ütközetek nélkül, normális emberi kommunikációval, de mindehhez, mint minden eredményekkel kecsegtető párbeszédhez minimum két egyenrangú fél szükségeltetik.

 Ez az őszinte véleményem a képzeletbeli magyar „Szónokok sarkában”JJJ

   Talán még annyit hozzáfűznék az ominózus örmény zászlóégetés kapcsán, amelynek - biztos vagyok benne - még számos verzióban hallani fogjuk a (meg)magyarázatát hogy a magyar zászló (természetesen minden nemzet zászlajánál így kellene legyen) csakis a magyar embereké pártállástól, államformától és felekezeti hovatartozástól függetlenül..... ezért a lobogónkon nincs helye, és soha nem is volt semmiféle magyar címeren kívüli jelképnek, persze megint más kérdés, hogy egyes pártok anno az ősi címerünket alakítgatták a saját (párt)ízlésük szerint.     

       Miután ez utóbbiról leszoktak kedves politikusaink, rászálltak országunk nevének buzerálásához, talán abból a megfontolásból, hogy egy ország nevének szó szerint minden áron utalni kell arra a mindenkori politikai csürhe bandára, aki aktuálisan éppen hatalmon van. Ez szerintem, már ha csak az anyagi vonzatát nézzük, iszonyatosan nagy hiba és pazarlás, nem is beszélve arról, hogy a név változtatás nem jár sem földrajzi hely változással, sem pedig életszínvonal (maximum a politikai elitnek) növekedéssel..................

        Mikor jövünk rá végre, hogy az országunk irányítását kivétel nélkül minden téren szakemberek kezébe kellene adnunk, nem pedig magukat Isteneknek, vagy királyoknak képzelő politikusoknak, akik - tisztelet a kivételnek – kisstílű, nagyban játszó megélhetési bűnözők, ahol a jelszó: "Kéz kezet mos!"
 
( Milyen érdekes, és talán nem is véletlen a "magyaráz" igében a "magyar" főnév sem:)