2013. március 15., péntek

2013. Március Idusán...

2013. Március 15.
Miről ír a Magyar Nemzet!?

Megemlékezés a 2013-as Télbe torkollott Tavasz valódi áldozataira, hóban rekedt, bajba jutott, néhol teljesen magára hagyott magyar emberekre! Nem feledkezve meg a jó szándékú honfitársaim erő feletti, embert próbáló,  önzetlen segítségéről sem, amelyet ma a katasztrófa helyzetben tanúsítottak az egyenruhások és a civilek egyaránt.

Piros: katasztrófa

Fehér: hó

Zöld: harckocsik

Nem az a legnagyobb magyar, akinek látványosan a legnagyobb és legfényesebb kokárda fityeg a szíve felett! És nem biztos, hogy az az ember haza áruló, aki ilyenkor nem teszi ki a kis szalagból font trikolor bokrétát! A nemzet színeit a szív és a lélek néha eltakarhatja! De csak ezek, másnak nincs joga hozzá! Még Istennek sem!


Summa summarum: bizonyított az összefogás ereje! Bárcsak ugyanúgy, mint most nagyban, kicsiben, akár 2 ember esetén is ha, más nem is, legalább a közös baj felülírná a gyűlölködést, az egymás közötti ellentéteket!
Jó volna, ha eltűnnének országunkból azok az emberek, gyilkosok és rablók, hiénák, (hamis, beteges ideológiák), akik ezt a helyzetet is kihasználták a fosztogatásra, vagy egymásra uszításra, illetve undorító reklámozásokra…

@BenMar

Szabó Balázs : Szárnyalj Magyar!

Repülj galamb, véres gerle
szólj már rá a Jó Istenre
Minden rosszat mondj el néki
hogy élsz?! ő azt úgysem kérdi
Repülj madár, sebzett gerle
ne pokolba, fel a mennybe

Repülj galamb, fehér gerle
lázadó költőknek nyelve
vidd hírül a nagyvilágnak
kirabolnak, levadásznak
Repülj madár, könnyes gerle
rakjál fészket a lelkekre

Repülj galamb, postás gerle
magas hangokat döngetve
keresd meg a te országod
hidd el itt lesz megtalálod
Három színből festett gerle
szennyes közt is tiszta elme

Repülj galamb, győztes gerle
magyar zászlókat lengetve.

 

2013. március 12., kedd

„A hatalom cinizmusa" / Dr. Papp Lajos szív-útja napjainkig



Albert Schweitzer szerint:

„Az élet tiszteletének etikája megtiltja nekünk azt a mély hallgatást, mely által kölcsönösen elhitetjük egymással, hogy már nem éljük át azt, amit mint gondolkodó embereknek át kell élnünk.”

Tegnap az esti tv-műsorok között válogatva, elakadtam a Duna Tv csatornáján sugárzott, 2010-ben  napvilágot látott Jelenczki István „A hatalom cinizmusa” című Papp Lajos szívsebész professzor szív-útját 1992-től 2010-ig  bemutató dokumentum filmen. Gondoltam, mint összeesküvés elmélet szövögető populista (antielitista) J , írok ide a blogomba, ugyanis e mellett nem tudok elmenni szó, helyesebben vélemény nélkül.

Tisztában vagyok vele, hogy amit az alábbiakban leírok annak egy része a filmben látott, hallott tényeken, más része pedig a saját tapasztalataimon a kissé talán elfogult személyes benyomásaim, valamint a témával kapcsolatos felületes ismereteimen alapszik.

Nyitott szívműtéten – bár anno egyik műtősnő jóvoltából lett volna rá lehetőségem - sajnos még nem, de szív katéterezésen, sztent behelyezésen már volt szerencsém jelen lenni, és annak idején egészségügyben eltöltött éveim, valamint édesapám nem régiben történt nyitott szívműtéte kapcsán valamelyest érintet vagyok a témában.

Itt ragadnám meg az alkalmat arra, hogy megköszönjem azon zalaegerszegi szívcentrumban dolgozó ápolónők, műtősök, technikusok, altatós, osztályos és intenzíves  orvosok, (illetve a műtétet közvetlenül végző Dr. Alotti Nasri Tanár úr) áldozatos, segítőkész és nem utolsó sorban emberséges munkáját, és mindazoknak, akik akár a legkisebb részt is vállalták édesapám gyógyulásában! Ezen felül köszönettel tartozom a háttérben „megbúvó” éppen ezért ritkán emlegetett gazdasági szakembereknek, orvostechnikai cégek dolgozóinak, akik biztosították a szükséges anyagokat a műtét sikeres kimeneteléhez!

Bevallom most láttam először ezt a számomra igen csak tanulságos alkotást, és a filmet megnézve még jobban megerősödött bennem Dr Papp Lajos szívsebész professzor iránt érzett tiszteletem és megbecsülésem. Hogy miért?

Azt gondolom kevés olyan emberrel találkoztam, aki fel merte volna vállalni őszintén és nyíltan a mindenkori hatalomhoz húzó orvos-tanár szakma - felvértezve a birkákként befolyásolható szakszemélyzet egy részével -, és a hatalom együttes nyomása alatt is, hogy az emberi élet, a tisztesség, a becsület fontosabb holmi alantas, profithoz fűződő érdekeknél, amely érdekek képviselői a mai napig nem riadnak vissza a korrupció, a hatalom különfélébbnél különfélébb ocsmány eszközeinek használatától annak érdekében, hogy folyamatosan kielégítsék a kapzsiságuk szülte, fösvény és undorító vágyaikat.

Papp professzort természetesen lehet az élet számos területén megmutatkozó emberségéért, szakmai tudásáért szeretni, vagy netán túlzottan jobb oldalinak vélt nézeteiért, munkatársai felé tanúsított szigorú, következetes munka morálja miatt utálni is. / Egyet viszont fontosnak tartok itt megjegyezni az utóbbiakkal kapcsolatosan, hogy a neten terjed egy olyan, Papp professzornak tulajdonított, szélsőséges nézeteket tartalmazó, Magyarországot a világ közepének, a magyar géneket pedig a világ mindenek feletti, ős kiinduló örökítő anyagának tekinti (hogy csak néhányat említsek a sok sületlenség közül), amely írástól, ha jól tudom maga a professzor úr írásban is elhatároltra magát.

Anno a Zalaegerszegi Szívcentrum kezdeti időszaka alatt éppen a kórház beszerzésén dolgoztam, mint előadó, ezért szinte nap mint nap láttam azt az elszánt, akadályt nem ismerő küzdelmet (ahogy a műtőben is), amelyet az emberi életek megmentésért folytatott a gazdasági osztállyal azért, hogy a szűkös anyagi helyzetben is a lehető legtöbb finanszírozást tudja kiharcolni a nyitott szívműtétekre. Már-már, néha olybá  tűnt, hogy más orvosi területek, osztályok anyagi nehézségei nem igazán érdekelték a neves szívsebész professzort, csak a sajátja, ám így utólag, a filmet látva, ez a hozzáállás, emberi oldalról nézve teljesen normális egy olyan orvosi, műtéti területen, ahol nem kisebb a tét, mint minden lehetséges eszköz segítségével maga az emberi élet fenntartása.

Milyen ideális volna, ha minden orvos, gazdasági szakember, cégvezető és politikus is ezt tartaná elsősorban a szem előtt, nem pedig a saját anyagi hasznát. De mint azt jól tudjuk, ahogy a filmből is kiderül, mind ez az MDF kormány idején, és azóta is, a mai napig csupán utópiának számít, hiszen az emberek nagy része úgy ugrál és azt teszi, ahogy és amit az ocsmány pénzügyi érdek megkövetel.  Persze itt is, mint máshol, tisztelet a kis számú, általam is ismert, és tiszteletben tartott kivételnek!

Milyen érdekes, ha a halott emberen többet lehetett keresni, mint a beteg ember meggyógyításán, akkor egy tollvonással félre tudta söpörni az útból az akkori hatalom az összes akadályt,  emberestül anyagostul mindenestül… csupán azért, hogy az elit extra profitban részesüljön, mert ugye nem elégedtek ám meg ezek a cégek, vezetők a tisztes haszonnal….. De nem ám! Nekik egyre több és több kellett, még akkor is, ha emberi sorsokról, emberi életekről volt szó. A filmben Papp professzor több érdekesség mellett megemlíti, hogy az orvosi műszereket, eszközöket forgalmazó (nem gyártó), viszonteladó cégek (ha jól emlékszem) 5 évi bevételéből fel lehetett volna építeni már 1993-ban egy komplett, teljesen felszerelt szívcentrumot úgy, hogy még mindig maradt volna tisztes haszon az említett viszonteladó cégek zsebében. De ez akkor már „felsőbb” érdekeket sértett…..  1992-től egészen 2010-ig.

Elnézve a jelenlegi hatalmi elit gusztustalan, erőszakos, a rasszizmust és antiszemitizmust mindenekfelett, öncélból, látványosan elítélő, 2014-es választási győzelemért folytatott nagy pénzeket felemésztő kirakat harcát, a nagy kérdés, ami megfogalmazódik, talán jogosan, bennem, hogy vajon 2010 óta mi az ami változott?

Csak néhányszor volt alkalmam találkozni a professzor úrral, de ezek futólagos találkozások, a közvetlen beosztottjai valamint a keze alatt megfordult betegek véleményei, és ez a dokumentum film is egyaránt igazolta a számomra, hogy Papp Lajos nem az a bratyizós stílusú, felületes ember, hanem egy talpig becsületes, valódi emberi tartással komoly szakmai tudással, tehetséggel rendelkező, végletekig ember központú doktor, amilyen nagybetűs MAGYAR EMBER-ből sajnos csak igen kevés akad kicsi hazámban. Mind e mellett, valamiféle misztikus kisugárzást véltem felfedezni a a professzorban, ahogy gyűlöletet nem ismerve le tudta reagálni emberhez méltó módon a konfliktus helyzeteket.

Összegezve, számos tanulsággal, felismeréssel, pozitív csalódással és ismerős helyzettel szolgált számomra a dokumentum film.

Albert Schweitzer szerint:

„Az eszmék gondolatok. Amíg csak gondolatok, hatástalan a bennük rejlő erő, bármilyen meggyőződés szülte is őket. Erejük csak akkor válik hatásossá, ha egy talpig igaz ember jelleme hozzájuk kötődik.

„Az erkölcsi újjászületés csak akkor válik lehetővé, amikor az egyén ismét arra törekszik, hogy erkölcsi személyiség minőségében erősítse meg önmagát.”

Szerintem is!

Ennyi! ……………….. Innyi, Jóberúgnyi! oszt Hömbölögnyi!