Annyi más mellett, személyes tapasztalatom alapján,
azt gondolom a Parkinson kór komplex kezelésének a kórházi megvalósításában,
kivitelezésében is volna mit tanulnunk egyes skandináv országoktól, mint ahogy
az angoloktól sem ártana átvenni, magyarosan lekoppintani – legalább internet
szintjén – valamiféle Hyde Parkos ( Speakers' Corner ) Szónokok
Sarkát.
Gondoljunk csak bele milyen jó volna a
mai igencsak szigorú megkötéseket tartalmazó média törvény mellett egy olyan
hely a magamfajta pógároknak’, ahol mindenki elmondhatná szabadon
(természetesen minden trágárságot és beteg gondolatot mellőzve) a véleményét
országunkkal kapcsolatban. És hovatovább talán még meghallgatásra is találna,
hiszen azt gondolom, minden problémát meg lehetne (tudjuk, ez a valóságban sajnos
nem így működik) oldani értelmes emberi párbeszéddel, ahol ugyanúgy volna helye
a nem brutalitásból eredő indulatoknak, „szónoki hévnek” is. ( Lázítás és
korábban elbukott, „gyilkos eszmék” hirdetése is természetszerűleg kizárva. )
No és brit módra a mindenkori királyunkat
sem volna szabad kritizálni, éppen ezért bárki mást, vagyis jelen pillanatban
mindenkiről, és mindenről mondhatnánk szerény, kulturált véleményt.
Persze azzal is tisztában vagyok, az
angol mentalitás és a történelmük is teljesen különbözik a miénktől, ezért az
ötletem kivitelezése, helyesebben az utána történtek sem biztos, hogy
eredménnyel járnának magyar viszonylatban. Maximum arra volna jó, hogy egyfajta
szabad szólásszabadságot biztosítva a magyarságnak, (itt is kihangsúlyoznám a
normális emberhez méltó stílust és viselkedést) a politikai elit is jobban
látná a mai közállapotokat, a dolgozó polgárok szintjén felmerülő mindennapi problémákat,
avagy igényeket is.
Mind ehhez természetesen az is kellene,
hogy a mindenkori politikus bagázs érdemlegesen befogadó, segítőkész hallgatóvá
váljék, ugyanis azt gondolom, és ezzel biztosan nem vagyok egyedül, nagy ívben
tesznek az „egyéni érdekek” a kisebb vagy nagyobb közösségek érdekeire.
Azt is mondhatnám, a pénz és vagyon
utáni erőteljes hajsza kivétel nélkül átformál minden egyes embert. Az alsóbb
rétegek a megélhetésük biztosítása miatt tévednek néha rossz útra, a felső
százezret ellenben a még nagyobb, könnyen megszerezhető vagyon megszerzése
alakítja át önző, öncélú, önérdekű emberré.
Magyarul az a helyzet, az említett
politikai elit (a polgármesterektől az országgyűlési képviselőkön át egészen a
miniszterekig) a különféle „köznép” számára fenntartott Media csatornákon (TV,
világháló, nyomtatott sajtó stb.) keresztül csak azokkal a szimpatizánsokkal
hajlandó kommunikálni, akik szemellenzőt húzva magukra csak dicsőíteni, magasztalni
tudják a mindenkori rendszert és a hatalmon lévőket.
Pedig nagyon jól tudja mindenki, hogy
a kritika az lehet pozitív és negatív is, ám mégis a hibáiból sokkal többet
tanul az ember, mint abból a gusztustalan, szándékosan ferdítő, ködösítő,
egymásnak uszító majmolásból, ami szerintem itt az 1989-es rendszerváltás óta
megfigyelhető.
Avagy tényleg azoknak lesz igaza, akik
azt tartják, háború nélkül legalább egy emberöltőnek el kell telnie ahhoz, hogy
itt kivétel nélkül minden téren teljesen pozitív irányt vegyen fel országunk…..?
Azt gondolom igenis mindent, de minden konfliktust, nézeteltérést, problémát
meg lehetne oldani, véres ütközetek nélkül, normális emberi kommunikációval, de
mindehhez, mint minden eredményekkel kecsegtető párbeszédhez minimum két
egyenrangú fél szükségeltetik.
Talán
még annyit hozzáfűznék az ominózus örmény zászlóégetés kapcsán, amelynek -
biztos vagyok benne - még számos verzióban hallani fogjuk a (meg)magyarázatát
hogy a magyar zászló (természetesen minden nemzet zászlajánál így kellene
legyen) csakis a magyar embereké pártállástól, államformától és felekezeti
hovatartozástól függetlenül..... ezért a lobogónkon nincs helye, és soha nem is
volt semmiféle magyar címeren kívüli jelképnek, persze megint más kérdés, hogy
egyes pártok anno az ősi címerünket alakítgatták a saját (párt)ízlésük szerint.
Miután
ez utóbbiról leszoktak kedves politikusaink, rászálltak országunk nevének
buzerálásához, talán abból a megfontolásból, hogy egy ország nevének szó
szerint minden áron utalni kell arra a mindenkori politikai csürhe bandára, aki
aktuálisan éppen hatalmon van. Ez szerintem, már ha csak az anyagi vonzatát
nézzük, iszonyatosan nagy hiba és pazarlás, nem is beszélve arról, hogy a név
változtatás nem jár sem földrajzi hely változással, sem pedig életszínvonal
(maximum a politikai elitnek) növekedéssel..................
Mikor
jövünk rá végre, hogy az országunk irányítását kivétel nélkül minden téren
szakemberek kezébe kellene adnunk, nem pedig magukat Isteneknek, vagy
királyoknak képzelő politikusoknak, akik - tisztelet a kivételnek – kisstílű,
nagyban játszó megélhetési bűnözők, ahol a jelszó: "Kéz kezet mos!"
(
Milyen érdekes, és talán nem is véletlen a "magyaráz" igében a
"magyar" főnév sem:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése