„Mit is ír a hogy is hívják?”

„Mit is ír a hogy is hívják?”

Utolsó üvöltés

Figyeljetek most mind rám
ti testvér-gyilkos hóhérok!
bár nehezen mozog a szám
s menni is alig bírok

munkától fáradt kezem
nem fegyvert, csak tollat forgat,
de addig biz’ le nem teszem
míg szebb nem lesz a holnap!

nem az én jövőm számít
nem! az a Föld alatt pihen
a jelen álmokkal ámít
lopja a múltam, igen...

ma hol vannak az ősök
a nagy hősök, a vitézek
a Petőfik, Dózsa Györgyök
a költők, a vezérek?

mit mondd majd rólunk egyszer
krónikás felnőtt gyermekünk?
volt egy szolga magyar ember...
Mondjátok! Ez kell nekünk?

...

Kopasz fejem lehajtom
a bakra... nagyot csapjatok!
hisz` ha nem vágtok, agyon nyom
a kicsorbult bárdotok

Szabó Balázs

    Tegnap az egyik hipermarketben ( interrel kezdődik és spárral végződik) járva, az újságárus stand előtt a kezem ügyébe került az Élet és Irodalom című hetilap 2011. október 28.-i lapszáma. Gondoltam, mivel már régen olvastam hasonlót, és különben sem árt egy kis kultúra és az aktuális politika magába szívása a polgárnak, ezért azon nyomban meg is vásároltam. Egyébként, ha nem volna az ára 396,- forint, akkor előfizetője is volnék ennek a színvonalas újságnak. Sajnos erre sem telik, mint annyi más luxuscikkre sem. Az Élet és Irodalomban olvasott néhány cikk gondolatok lavináját indította el bennem, a politikával és a kultúrával kapcsolatosan. Nem tartozom egyik politikai csoportba sem, egyszerűen az, a helyzet, hogy megpróbálok véleményt formálni egyszerűen a  józan ember eszével és logikájával. Azért mondom, hogy az egyszerű ember gondolkodásával, mert a politikában és a kortárs művészetekben egyaránt érzek egyfajta klikkesedést a magukat elitnek tartó művészek és politikusok részéről, ugyanis mind a két területen azt látom, hogy tudatos rendezetlenség elvének előtérbe helyezésével és a kívülállók teljes kirekesztésével próbálják teljesen a saját kezükben tartani, a gyeplőt. Miért gondolom ezt? Első lépésben nézzük az aktuális politikát egyszerű emberi szemmel. Elolvasva néhány politikai és kulturális témájú cikket a szóban forgó hetilapból, arra kellett rádöbbennem az írások végére érve, ahhoz, hogy az újságíró, vagy a riport alany minden lényeges gondolatát megeméssze, és értelmezze a kultúrára éhes agyam, bizony neki kellett futni a cikkeknek minimum kétszer, ugyanakkor gyakran hívtam segítségül a google-t is az idegen szakszavakhoz. Ám a végén mégsem volt teljesen tiszta minden, tehát, ahogy ilyenkor mondani szokás: a foglalkozás elérte a célját. Vagy mégsem érte el? Az attól függ, mi a célja a politikusoknak, és korunk kortárs művészeinek. Ebben az esetben úgy érzem a legfontosabb célja a felső tízezernek, hogy magyarázataival alaposan összekuszálja, túlbonyolítsa az amúgy egyszerű és logikus valóságot minden téren. Igen… a tudatosan szabályozott összevisszaság és az átláthatatlanság, nyomon követhetetlenség jellemzi országunkat szinte minden olyan területen, ahol nagyobb vagyonok összpontosulnak. Ez a félelmetes kesze-kuszaság teszi a legkönnyebben lenyúlhatóvá a közvagyont, ugyanis ha nincs fegyelem sem a pénzügyekben sem a gazdálkodásban, akkor egyszerűen minden érték, legyen az bármi, már akkor eltűnik a körforgásból, amikor „láthatatlanul” bekerül oda. És legyünk magunkhoz őszinték, a mai bizonytalan helyzetben, csak nagyon kevés az olyan ember, aki nem csak látszatra becsületes, hanem ténylegesen is szól, ha valami nem a rajz szerint működik a gépezetben, aminek a neve rablógazdaság, ahol a törvényeket maguk a bűnözők hozzák saját maguknak. Mondhatnám egy hatalmas maffia áldozatai vagyunk, de nem tennék ilyet semmi pénzért sem, csupán elfogulatlanság nélkül leírok egy példát, a közigazgatás legalján álló rendszerből. Nem tudom tudják-e, hogy a a több önkormányzat közös gazdálkodását végző körjegyzőség pénzügyeit ellenőrző személy, a revizor munkabérét, saját maga az ellenőrzött szervezet, tehát az adott körjegyzőség fizeti. Igen a revizor munkáját gyakorlatilag bármikor megköszönheti egy kedves búcsúszóval a körjegyzőségek jegyzője, ha a revizort esetleg túl okosnak találja. Javítson ki nyugodtan valaki, ha nem így van! Ha pedig ez úgymond kicsiben is így működik, kérdem én mi lehet odafönn a „mennyországban”? A kavalkádot azért sikerül szinte hosszú évek óta, választásoktól választásokig fenntartani a tisztelt vezető pozícióknak, mert egy-egy újabb ciklus elején, minden esetben a „borítsunk fátylat a múltra és kezdjünk tiszta lappal!” felfogás érvényesül. Így valóban minden 4 éves ciklus elején tiszta fehér papír kerül az irat stócok tetejére, ami valóban eltakarja a többi feketére szennyezett papírost, de vajon meddig lehet ezt úgy játszani, hogy az iratoktól duzzadó papírhegy le ne dőljön. Ezzel szemben nézzük csak mi van az alsóbb, hétköznapi emberek szintjén! Egyrészt, mivel a vagyon, ami folyamatosan és e mellett úgy néz ki talán megállíthatatlanul apad, a jelenlegi „dolgozó méhecskék” egyre jobban belesüllyednek a legújabbkori szegénység pöcegödrébe. A jelenkori szegénységen nem a nincstelen, utcára került, éhező emberek állapotát értem, hanem az a nagy helyzet, hogy ennivalóra, rezsire, vagyis az alapellátásra még legtöbb családnál futja a szűkös családi költségvetésből, de a brutálisan megemelkedett törlesztő részletekre nem. A kölcsönök túlnyomó része a lakásokat és a személyautókat terheli, így kívülről úgy néz ki, hogy mi a lófüttyött akar már megint ez a folyton csak siránkozó magyar, hiszen megvan mindene… Ugyanakkor a kevesebb számban lévő, ám nyakkendős, belőtt frizurák bankszámlája oly mértékűre duzzad, hogy a munka szó náluk már csupán valami hobby félét jelenthet. A szegénység és nélkülözés fogalmát pedig csak filmekből ismerik, amihez kéz, kezet mos alapon asszisztálnak is egymásnak a tisztelt frissen vasalt öltönyök. Valahogy úgy néz ki, hogy olyan vezető beosztások irányítanak, képviselnek és keltik a segítség látszatát, akiknek túlnyomó része „szakmai gyakorlat” nélkül került,  - általában vette – az élre. Hiszen éltes szónoki hangok nap, mint nap olyasmiről prédikálnak, amelyről halvány sárga gőzük sincs… A legtöbbjük nem ismeri azt a megalázott, kínzó érzést, amikor a síró gyermeknek azt kell mondani, hogy kisfiam akkor vehetsz friss kiflit, ha a bank ad még egy kis uzsora kölcsönt apádnak... A politikai élet, és a közös gazdaság irányítását, viszont egy percre sem adnák ki a kezükből a márkás lábbelik, sőt felrúgva és eltaposva a tőlünk kapott megbízó leveleiket, igyekeznek minden lehetséges módszerrel meggátolni, hogy az utca embere belásson a hatalmas betonfalaik mögé. Ehhez még az is hozzátartozik, hogy a demokráciát kiabáló luxusautók üvegei is triplán le vannak fóliázva. Nem igazán értem ezt az egész rendszertelen rendszert! Egy nagy család tagjainak kellene, hogy legyen minden magyar ember, amit Magyarországnak hívunk és ahol a családfő igenis felelőséggel tartozik a családtagjai iránt. Felelősség… megint egy szó a sok közül, ami hiányzik a tisztelt szónoki beszédek szókincséből. Mielőtt követ vetne rám bárki is, nem gondolom, hogy kemény harccal kellene elvenni abból, ami eredendően a miénk is.  Nyilván, aki többet dolgozik az többet is kell kapjon, mint az, aki a saját hibájából nem vállal munkát. Igazából még azt sem hiszem, hogy a múltra mutogatva burzsuáziának kellene tekintenünk az arany rudakat, ám abban biztos vagyok, hogy az adósság hegyek magunk előtt tolásával, vagy kikerülésével semmiképp nem juthatunk el a célhoz. Befejezvén eme talán eretneknek tűnő gondolatsort, azt gondolom nem bántottam, vagy gyanúsítottam alaptalanul senkit sem, csupán „Ez van” jeligére próbáltam előcsalogatni a valóság körülöttem álcába burkolózott ködös és torz testéből a fehér (nem sült) galambot. Bevallom szívesebben írnék arról, hogy milyen jó volt elutazgatni több milliárd forintot, vagy milyen kényelmes és milyen jól gyorsul a radar blokkolóval ellátott S8-asom, de ki ne tenné ezt a helyemben, ha megtehetné, ami csupán néhány tízezer ember kiváltsága. Összegezve, végül is és nem utolsó sorban Nem érzem jól magam Parkinsonos betegként egy olyan európai uniós országban, ahol majdhogynem ugyanazok a törvények érvényesek, mint pl. a Galloknál, és ahol a kórházi koszt még előétele sem lehetne a büntetés-végrehajtás vendégszeretetét élvező ember? Gyilkos-társaim három fogásos lakomájának… ecetera….ecetera….. és írás közben is azon aggódtam, nehogy valami baja legyen a drága feleségem folyamatos ritmus zavarral birkózó szívének, ami miatt sajnos rosszul is lett….

Természetesen a jelenlévő ruha kollekciók minden esetben kivétel tárgyát képezik…J

Ha holnap eltűnnék, tudni fogjátok hol keressetek!   …

Kedves gyerekek!
A intertextet olvasva,
implicit diszkurzáltam,
Midőn intertextussal és enjambement-okkal
Kreatív prozodiát szimulákrumként retoricitáltam...

és, ha nem, akkor a következő bejegyzésemmel a kulturális élet elitjét szeretném a górcsövem alá vonni…