Demokrácia? Dekadencia? Demencia?
De sok a de… De egyáltalán nem mindegy melyik jellemzi a jelen kort. :-)
Azt gondolom, mindháromból kennek nekünk arra a szelet kenyérre odafönn a politikai elit konyháján, amelyet táplálék gyanánt fogyaszt el a magyar ember elméje, lelke.
Már annyiszor használtam a lélek, elme szavakat, hogy most megragadnám az alkalmat, és az alábbiakban leírom mit is gondolok a hasonló fogalmakról és a hierarchiájukkal kapcsolatban. A képzeletbeli piramis csúcsán az értelmezésem szerint a minden hatalmat és irányítást magáénak tudható lélek áll, vagy uralkodik, (ahogy jobban tetszik).. Helyesebben a lélek-piramisunk összessége tulajdonképpen nem más, mint maga topon elhelyezkedő emberi elme, ami nélkül semmi értelme sem volna részekre szedéssének, hiszen végső soron nem is volna mit analizálni. Azt gondolom tehát, a lélek-piramis egyenlő az emberi elme fogalmával. Minden más szervesen hozzá tartozó fogalom alatta helyezkedik el, úgy, hogy egyben nélkülözhetetlen alkotórészei is a lélek-piramisoknak. Ez a stabil építmény olyan, akár a tápláléklánc, illetve minden más egymásra épülő, természetben fellelhető természetes, és az abszolút tökéletesség felé tartó/mutató rendszer. Csodálatos és szinte tökéletes piramis, egy végtelen körfolyamatként is felfogható ősi törvényszerűség, amelyre a kezdetek óta épül a világon minden, köztük az emberi társadalom is, valamint maga az egyén is. Mi az, ami először az eszembejut róluk? Élet, hatalom, nagyság, halál, munka, fáraók, rabszolgák, csoda, mítoszok, istenek, titkok, munka stb.... Minden egyes piramis tehát egy nagyobb rendszer tagja is egyben, illetve önmaga is piramis struktúrákból felépülő folyamatok összessége. Ebbe aztán az anyagtól kezdve az energián át sokféle építőanyag megtalálható.
De maradjunk a kiinduló pontunknál a lélek-piramisunknál. A lélek, mint a legfelsőbb és legfontosabb alkotóelem szoros kölcsönhatáson alapuló kapcsolatban van az őt alkotó elemekkel, amely alkotórészek nélkül létezni sem tudna. Ezek közül az elemek közül a lélek, vagyis a csúcs alatt közvetlenül elhelyezkedő rendkívül fontos részünk az értelem, amely nélkül ugyan még állhat a piramis, de mivel az értelem nélkül szinte felismerhetetlenné válik a nagyszerű építményünk, ezért hiányában a piramis szabályossága is megkérdőjelezhető. Aztán az értelem alatt kap helyet az érzelmek ösztönös világának szintje. Gondolom nem szükséges különösebben magyarázni azt, hogy az utóbbi elemek miért éppen az értelem alatt lelhetők fel.
Ahogy haladunk lejjebb és lejjebb a piramisunkban több szempont szerint is felépíthető a „fáraók sírhelye”, így most csupán arra vállalkozom, hogy a többi még nem említett fogalmat, a teljesség igényee nélkül felsoroljam: (értelmi, érzelmi)-intelligencia, tudat, (szellemi, értelmi és érzelmi)-képességek, gondolkodás, stb., minden olyan fontos mentális egység, amely a biológiai és kémiai folyamatok összességére épül, magára az idegsejtek összessége alkotta anyagra és energiákra az emberi agynak nevezett bonyolult, fehér foltok tömkelegét tartalmazó rendszerre építkezik. Tehát mint azt az elején is említettem a felfogásom szerint minden egyes a világunkban fellelhető és még működőképes (akár rosszul, akár jól) rendszer kivétel nélkül ilyen érdekes kettőségen alapuló piramis struktúrára vezethető vissza, amely kettősség abban rejlik, hogy a benne zajló látható és tudatalatti folyamatok révén a piramis az éles formákon kívül a körrel is leírható.
Lehet elsőre kicsit furán hangzik a piramis és a kör formájának egybemosása, de azt gondolom a külcsin nem mindig hagyja láttatni számunkra a teljes valóságot mindaddig, amíg megelégszünk a felületes vizsgálódással. A hangsúlyt a „kivétel nélkül” kifejezésre helyezném, ugyanis az emberek alkotta és irányította társadalmi rendszer, illetve annak a felépítése is eredendően a piramis struktúrára vezethető vissza.
És akkor lőn megvilágosodás! Aki megérti e rendszer egészét, valamint tisztában van annak önálló, létfenntartó működésével, könnyen beláthatja, hogy tulajdonképpen a Demokrácia, Dekadencia, Demencia hármasból már rögtön a legelején a piramis egészének a szintjén a Demokrácia kifejezés értelmét veszíti, illetve halványan azért még előbukkanhat, de csak a piramis azonos szintjein elhelyezkedő alkotórészeknél, függetlenül attól, hogy azok szimplán tárgyak vagy élőlények.
Elérkeztem mondandóm lényegéhez, amelynek megértéséhez szükségét láttam a fenti bevezető, talán filozofikusnak tűnő gondolataim ismertetését is. Tehát az alapvető törvényszerűséget feltételező elméletemet mintegy ráillesztve a jelenlegi magyar társadalmi rendszer egészére, könnyen láthatóvá válik, mi is zajlik valójában itt a tulajdon két szemünk láttára. Az a helyzet kedves barátaim, hogy azok az emberek, akik ott fenn a csúcson, a lélek helyén érzik magukat, nagyon is tisztában vannak a lélek-piramis elméletével, még ha máshogy is nevezik azt, és velem együtt egyértelműen és nagyon jól tudják, hogy a demokrácia szó csupán egy jól hangzó, megtévesztésre alkalmas alattomos, hazugságokat álcázandó, promóciós célokra használt, görögök alkotta kényszerből kreált segédeszköz. A demokrácia feltételek nélküli elfogadása, ráerőltetése a társadalom egészére, természetellenes folyamat, és az emberi világban csupán azért állja meg még ma is a helyét, (egyébként a természetben hatalmas jól működő rendszerek esetében sehol máshol) mert a demokrácia tulajdonképpen egy pótszer. Pótszer, mert a tudatosan megbontott lélek-piramisból erőszakkal eltávolított alkotóelemek bármelyikét egészen hosszú ideig tudja pótolni. De addig nem látjuk be, hogy ez tévhit, amíg össze nem borul véglegesen és megfordíthatatlanul, az egyének nagytöbbségében már rég leomlott piramis. Értem mindez alatt, azt, hogy a mi magyar piramisunk két végpontja között tátongó hatalmas űrt a mindenkori politika és az arra épülő állam próbálja kitömködni azért, hogy idejekorán szét ne essen. Amint az látható egészen jól csinálják.
Azt gondolom éppen ezért a demokrácia egyetemes elmélete nem más, mint a természet megerőszakolása, amihez, és amelynek a leplezésére sajnos rengeteg segédeszköz áll rendelkezésére a mindenkori hatalomnak. Gondoljunk csak bele, hogy mi történne, ha nem piramisformára próbálnánk törekedni, hanem minden követ egymás mellé raknánk… egyrészt nagyon nehéz volna megfelelő magassági pont hiányában, átlátni az egész építményünket, másrészt az építőelemek alkotó funkciójának elvesztése révén, nem volna korrektül körülírható az építmény formája sem. Nem úgy, mint ahogy az az ősi piramisok esetében, hiszen azoknak van erős alapja, akik tartják a fölöttük lévő összes többi követ, és van egy csúcsa is, ahol csupán egyetlen kőnek van hely. Mégis ha ránézünk a piramisokra, amelyek szerintem az őseink üzenete a későbbi koroknak, összességében egy stabil, esztétikus felépítményt láthatunk, ahol minden egyes kő tudja a dolgát, de egyik kő sem másabb, mint a többi, hiszen mindegyikőjük csupán természet alkotta múlandó anyag és nem több, ahol nem számít a szín, csak a kemény munkával kialakított forma. Mindennek az alapja az egyéni érdekeket és igényeket egyformán figyelembe vevő és egyben azokat ki is elégítő tudatos tervezés és építkezés, (később talponállás), jelen esetben átépítés, nem pedig az egyensúlyt bomlasztó rombolás, rablás, pusztítás és zavarosítás, mint ahogy az jelenleg nálunk tapasztalható szinte minden téren.
Igen nem tévedés egyensúlyról és nem demokráciáról beszélek. A piramis stabilitása a legjobb példa arra, hogy pl. a királyság intézménye semmivel sem rosszabb, ha az persze nem megy át diktátori önkényuralomba, mint egy egyetemes egyenlőséget szajkózó demokrácia, ahol a demokrácia fogalma csupán lassan ölő fegyver a hatalomra került mindenkori állam egyéni érdekeket előtérbe helyező, intézményes rendszer kezében. Nagy igazság, hogy az állam nem más, mint a hatalom erőszak szervezete. Azt is jól tudjuk, a lelki terror is bűnös cselekedet, nem csak a szándékos és kegyetlen gyilkosság, hisz előbb vagy utóbb mindkettő halállal végződik . Lásd azt a rengeteg öngyilkosságot, amibe a rendszer belehajszolja a polgárait.
Ha már itt tartunk: Állam? Igen ott is fellelhető a piramis struktúra. Szülőföld, haza, nemzet és állam formájában, ahol az állam nem más, mint "erőszakkal" intézményesített természetellenes rendszer. Ki tudja hány ezekhez hasonló természetellenes fogalmat használunk még a „fejlett” világunkban, amelyet ezen idegen eszközök segítségével már nem csak használunk, hanem ki is használunk, hova tovább teljességgel kirablunk, elpuztítunk.
Vissza kellene menni példákat keresve gondolatban a múltba, (már nagyon régóta azt vallom), hiszen a történelmünk a legjobb tanítómesterünk, és ha ma már hatalmas piramisokat puszta kézzel nem is, de legalább próbáljunk meg a korábbbi tapasztalatainkra alapozva a természettel jobban összhangba kerülni. Mindez pedig a fajfenntartásban folytatott erőszakos harccal, egymás kirablásával, nem fog sikerülni. Ezt mindenki, ha nem is mondja ki, de nagyon jól tudja. Nem igazán érti meg az a sok politikus, aki mindenáron, akár társai eltaposása révén is, fel szeretne jutni a csúcsra, hogy ha elpusztítja maga alatt az alapokat, ő fog a legnagyobbat zuhanni, és ott legfelül a hely nagyon szűkös. Nem, egyszerűen nem értik meg, annak ellenére sem, hogy a történelemben már számos példa bizonyítja azt, hogy a pénz, a bizalom és a hatalom olyan eszközök, amelyekkel okosan kell bánni, nem pedig eljátszani, visszaélni vele vagy erőszakkal elvenni azt másoktól. Ettől függetlenül azért kell, hogy legyen az bizonyos közösséget érintő döntésekben demokrácia, csak az ne legyen elvakult, vagy megvakított.
Már annyiszor használtam a lélek, elme szavakat, hogy most megragadnám az alkalmat, és az alábbiakban leírom mit is gondolok a hasonló fogalmakról és a hierarchiájukkal kapcsolatban. A képzeletbeli piramis csúcsán az értelmezésem szerint a minden hatalmat és irányítást magáénak tudható lélek áll, vagy uralkodik, (ahogy jobban tetszik).. Helyesebben a lélek-piramisunk összessége tulajdonképpen nem más, mint maga topon elhelyezkedő emberi elme, ami nélkül semmi értelme sem volna részekre szedéssének, hiszen végső soron nem is volna mit analizálni. Azt gondolom tehát, a lélek-piramis egyenlő az emberi elme fogalmával. Minden más szervesen hozzá tartozó fogalom alatta helyezkedik el, úgy, hogy egyben nélkülözhetetlen alkotórészei is a lélek-piramisoknak. Ez a stabil építmény olyan, akár a tápláléklánc, illetve minden más egymásra épülő, természetben fellelhető természetes, és az abszolút tökéletesség felé tartó/mutató rendszer. Csodálatos és szinte tökéletes piramis, egy végtelen körfolyamatként is felfogható ősi törvényszerűség, amelyre a kezdetek óta épül a világon minden, köztük az emberi társadalom is, valamint maga az egyén is. Mi az, ami először az eszembejut róluk? Élet, hatalom, nagyság, halál, munka, fáraók, rabszolgák, csoda, mítoszok, istenek, titkok, munka stb.... Minden egyes piramis tehát egy nagyobb rendszer tagja is egyben, illetve önmaga is piramis struktúrákból felépülő folyamatok összessége. Ebbe aztán az anyagtól kezdve az energián át sokféle építőanyag megtalálható.
De maradjunk a kiinduló pontunknál a lélek-piramisunknál. A lélek, mint a legfelsőbb és legfontosabb alkotóelem szoros kölcsönhatáson alapuló kapcsolatban van az őt alkotó elemekkel, amely alkotórészek nélkül létezni sem tudna. Ezek közül az elemek közül a lélek, vagyis a csúcs alatt közvetlenül elhelyezkedő rendkívül fontos részünk az értelem, amely nélkül ugyan még állhat a piramis, de mivel az értelem nélkül szinte felismerhetetlenné válik a nagyszerű építményünk, ezért hiányában a piramis szabályossága is megkérdőjelezhető. Aztán az értelem alatt kap helyet az érzelmek ösztönös világának szintje. Gondolom nem szükséges különösebben magyarázni azt, hogy az utóbbi elemek miért éppen az értelem alatt lelhetők fel.
Ahogy haladunk lejjebb és lejjebb a piramisunkban több szempont szerint is felépíthető a „fáraók sírhelye”, így most csupán arra vállalkozom, hogy a többi még nem említett fogalmat, a teljesség igényee nélkül felsoroljam: (értelmi, érzelmi)-intelligencia, tudat, (szellemi, értelmi és érzelmi)-képességek, gondolkodás, stb., minden olyan fontos mentális egység, amely a biológiai és kémiai folyamatok összességére épül, magára az idegsejtek összessége alkotta anyagra és energiákra az emberi agynak nevezett bonyolult, fehér foltok tömkelegét tartalmazó rendszerre építkezik. Tehát mint azt az elején is említettem a felfogásom szerint minden egyes a világunkban fellelhető és még működőképes (akár rosszul, akár jól) rendszer kivétel nélkül ilyen érdekes kettőségen alapuló piramis struktúrára vezethető vissza, amely kettősség abban rejlik, hogy a benne zajló látható és tudatalatti folyamatok révén a piramis az éles formákon kívül a körrel is leírható.
Lehet elsőre kicsit furán hangzik a piramis és a kör formájának egybemosása, de azt gondolom a külcsin nem mindig hagyja láttatni számunkra a teljes valóságot mindaddig, amíg megelégszünk a felületes vizsgálódással. A hangsúlyt a „kivétel nélkül” kifejezésre helyezném, ugyanis az emberek alkotta és irányította társadalmi rendszer, illetve annak a felépítése is eredendően a piramis struktúrára vezethető vissza.
És akkor lőn megvilágosodás! Aki megérti e rendszer egészét, valamint tisztában van annak önálló, létfenntartó működésével, könnyen beláthatja, hogy tulajdonképpen a Demokrácia, Dekadencia, Demencia hármasból már rögtön a legelején a piramis egészének a szintjén a Demokrácia kifejezés értelmét veszíti, illetve halványan azért még előbukkanhat, de csak a piramis azonos szintjein elhelyezkedő alkotórészeknél, függetlenül attól, hogy azok szimplán tárgyak vagy élőlények.
Elérkeztem mondandóm lényegéhez, amelynek megértéséhez szükségét láttam a fenti bevezető, talán filozofikusnak tűnő gondolataim ismertetését is. Tehát az alapvető törvényszerűséget feltételező elméletemet mintegy ráillesztve a jelenlegi magyar társadalmi rendszer egészére, könnyen láthatóvá válik, mi is zajlik valójában itt a tulajdon két szemünk láttára. Az a helyzet kedves barátaim, hogy azok az emberek, akik ott fenn a csúcson, a lélek helyén érzik magukat, nagyon is tisztában vannak a lélek-piramis elméletével, még ha máshogy is nevezik azt, és velem együtt egyértelműen és nagyon jól tudják, hogy a demokrácia szó csupán egy jól hangzó, megtévesztésre alkalmas alattomos, hazugságokat álcázandó, promóciós célokra használt, görögök alkotta kényszerből kreált segédeszköz. A demokrácia feltételek nélküli elfogadása, ráerőltetése a társadalom egészére, természetellenes folyamat, és az emberi világban csupán azért állja meg még ma is a helyét, (egyébként a természetben hatalmas jól működő rendszerek esetében sehol máshol) mert a demokrácia tulajdonképpen egy pótszer. Pótszer, mert a tudatosan megbontott lélek-piramisból erőszakkal eltávolított alkotóelemek bármelyikét egészen hosszú ideig tudja pótolni. De addig nem látjuk be, hogy ez tévhit, amíg össze nem borul véglegesen és megfordíthatatlanul, az egyének nagytöbbségében már rég leomlott piramis. Értem mindez alatt, azt, hogy a mi magyar piramisunk két végpontja között tátongó hatalmas űrt a mindenkori politika és az arra épülő állam próbálja kitömködni azért, hogy idejekorán szét ne essen. Amint az látható egészen jól csinálják.
Azt gondolom éppen ezért a demokrácia egyetemes elmélete nem más, mint a természet megerőszakolása, amihez, és amelynek a leplezésére sajnos rengeteg segédeszköz áll rendelkezésére a mindenkori hatalomnak. Gondoljunk csak bele, hogy mi történne, ha nem piramisformára próbálnánk törekedni, hanem minden követ egymás mellé raknánk… egyrészt nagyon nehéz volna megfelelő magassági pont hiányában, átlátni az egész építményünket, másrészt az építőelemek alkotó funkciójának elvesztése révén, nem volna korrektül körülírható az építmény formája sem. Nem úgy, mint ahogy az az ősi piramisok esetében, hiszen azoknak van erős alapja, akik tartják a fölöttük lévő összes többi követ, és van egy csúcsa is, ahol csupán egyetlen kőnek van hely. Mégis ha ránézünk a piramisokra, amelyek szerintem az őseink üzenete a későbbi koroknak, összességében egy stabil, esztétikus felépítményt láthatunk, ahol minden egyes kő tudja a dolgát, de egyik kő sem másabb, mint a többi, hiszen mindegyikőjük csupán természet alkotta múlandó anyag és nem több, ahol nem számít a szín, csak a kemény munkával kialakított forma. Mindennek az alapja az egyéni érdekeket és igényeket egyformán figyelembe vevő és egyben azokat ki is elégítő tudatos tervezés és építkezés, (később talponállás), jelen esetben átépítés, nem pedig az egyensúlyt bomlasztó rombolás, rablás, pusztítás és zavarosítás, mint ahogy az jelenleg nálunk tapasztalható szinte minden téren.
Igen nem tévedés egyensúlyról és nem demokráciáról beszélek. A piramis stabilitása a legjobb példa arra, hogy pl. a királyság intézménye semmivel sem rosszabb, ha az persze nem megy át diktátori önkényuralomba, mint egy egyetemes egyenlőséget szajkózó demokrácia, ahol a demokrácia fogalma csupán lassan ölő fegyver a hatalomra került mindenkori állam egyéni érdekeket előtérbe helyező, intézményes rendszer kezében. Nagy igazság, hogy az állam nem más, mint a hatalom erőszak szervezete. Azt is jól tudjuk, a lelki terror is bűnös cselekedet, nem csak a szándékos és kegyetlen gyilkosság, hisz előbb vagy utóbb mindkettő halállal végződik . Lásd azt a rengeteg öngyilkosságot, amibe a rendszer belehajszolja a polgárait.
Ha már itt tartunk: Állam? Igen ott is fellelhető a piramis struktúra. Szülőföld, haza, nemzet és állam formájában, ahol az állam nem más, mint "erőszakkal" intézményesített természetellenes rendszer. Ki tudja hány ezekhez hasonló természetellenes fogalmat használunk még a „fejlett” világunkban, amelyet ezen idegen eszközök segítségével már nem csak használunk, hanem ki is használunk, hova tovább teljességgel kirablunk, elpuztítunk.
Vissza kellene menni példákat keresve gondolatban a múltba, (már nagyon régóta azt vallom), hiszen a történelmünk a legjobb tanítómesterünk, és ha ma már hatalmas piramisokat puszta kézzel nem is, de legalább próbáljunk meg a korábbbi tapasztalatainkra alapozva a természettel jobban összhangba kerülni. Mindez pedig a fajfenntartásban folytatott erőszakos harccal, egymás kirablásával, nem fog sikerülni. Ezt mindenki, ha nem is mondja ki, de nagyon jól tudja. Nem igazán érti meg az a sok politikus, aki mindenáron, akár társai eltaposása révén is, fel szeretne jutni a csúcsra, hogy ha elpusztítja maga alatt az alapokat, ő fog a legnagyobbat zuhanni, és ott legfelül a hely nagyon szűkös. Nem, egyszerűen nem értik meg, annak ellenére sem, hogy a történelemben már számos példa bizonyítja azt, hogy a pénz, a bizalom és a hatalom olyan eszközök, amelyekkel okosan kell bánni, nem pedig eljátszani, visszaélni vele vagy erőszakkal elvenni azt másoktól. Ettől függetlenül azért kell, hogy legyen az bizonyos közösséget érintő döntésekben demokrácia, csak az ne legyen elvakult, vagy megvakított.
Így hát az egyenlőség (demokrácia) helyett marad a hanyatlás (dekadencia) és az azzal együtt járó szellemi leépülés (demencia) a hozzám hasonló polgár számára, ha csak le nem löknek a álam feljebb lévő „kövek”. Mennyivel jobb lett volna mindezt egy kávé vagy tea mellett megvitatni veletek, akár országunk házában üldögélő képviselőink, akik gyakran teszik ezt, csupán azzal a különbséggel, hogy nem az ország, hanem a saját kis undorítóan és felháborítóan duzzadó bankszámlájukról beszélnek. De (már megint a de) nekünk nem szabad megállni, muszáj dolgozni azért, hogy meghalhassunk.....???? Mondjátok, miért kell meghallni embereknek azért, hogy megszülethessenek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése