Szerintem undorító, ugyanakkor számomra felfoghatatlan ami Magyarországon a demokráciát illetően - szinte azt legallyazva -, 1989 óta politizálás címszó alatt zajlik egyes emberek részéről. Ez alól azt gondolom egyetlen egy „rendszerváltás” óta hatalomra jutott párt vagy inkább - időközben a vezetők körül kialakult/kialakított és a már korábban oly jól bevált valóságos személyi kultusz miatt – elmebeteg, pszichózisban szenvedő párt vezető (vezér, kiskirály, császár, földes úr, stb.) és a politikusokkal lepaktáló egyház „megtévedt” vagy „ördög által” megrontott (pénzéhes, pedofil) egyházi vezető sem számít kivételnek, ugyanis mint azt egy pszichológiai-matematikai törvényszerűség is kimondja: már egy ici-pici negatív előjel is megváltozatja, lehúzza a végeredményt a sok pozitív előjelű összetevő ellenére is. (oda-vissza, jó és rossz értelemben véve egyaránt)
(Tisztelet itt is a kis számú kivételnek!)
A személyi kultuszhoz, viszont nem elég egy ember egy személyben, vagyis szüksége van a „pásztornak”, az őt ajnározó, feltétlen odaadással bólogató, (csakis kizárólag) társaikkal szemben ellentmondást nem tűrően bégető „birka nyájra” is.
Nem beszélve arról, a tapasztalat azt a sajnálatos tényt erősíti meg bennem, hogy egy-egy politikai tömörülésben sokkal több a negatív előjelű alkotó elem, mint 1. És azt sem szabad elfelejteni, hogy - normális esetben -, egy egészséges társadalomban a vezető(k) teljes anyagi és morális felelőséggel kellene , hogy tartozzon a közösség életével, jövőjével kapcsolatos döntéseiért kivétel nélkül minden téren, mint ahogy egy családban a szülők is felelősek minden gyermekük által elkövetett cselekedetért, …. mint ahogy tudjuk és tapasztaljuk, hogy ez sajnos mennyire nem így működik (legfőképp a megélhetési) politikában.
Politikus barátaim! Hol marad, (ha előbb nem is, 40 éves kor után) az igazság keresése, az egészséges önvizsgálat és ha úgy szükségeltetik a hibák elismerését és kijavítását is magában foglaló önkontroll??? ( Természetesen, akinek nem inge…. )
- utópia…. J L
Azt gondolom, nem téved, hanem hazudik, az ember, aki azt mondja, - ismerve a történelmünket - nem látja a jelenlegi gazdasági, kulturális, ökonómiai és a korábbi időszakokból táplálkozó morális válságokkal teli (hogy csak néhányat említsek a válságok közül) jelen jövőbeli következményeit…. Vészmadár volnék? Paranoiás? Szenilis Politikus gyűlölő? Vagy…. akár az is megeshet csupán túlérzékeny a környezetemre…. Nem! Nem vagyok tutti biztos a dolgomban, mint egyesek….
Azt gondolom mivel elfogadott, feltétlen, abszolút igazság - még Isten létezését illetően – sincs, ezért nincs is aki rajta kívül megmondaná nekem a tuttit,. Azt gondolom egyetlen egy természetfeletti erőnek, hatalomnak tartozom csak elszámolni valóval, aki vagy ami nem más, mint az őseim mintáján felnőtt lelkiismeretem. Ebből az is nyilvánvaló számomra, az embert, az emberi lelkiismeretünket elsősorban a gyermekkorban ért külső és belső hatások (neveltetés, tanulás, család, közvetlen környezet, barátok) teszik igazán a szó nemes értelmében vett emberré.
Érdekes a humánum nem? Tudja mit és hogy kellene tennie és a legtöbb esetben mégsem azt cselekszi..
Kezdetben vala az igazság ugyebár, és azzal szemben a tévedés és a hazugság. Popper Péter szerint (szerintem is) abszolút igazság nem létezik, illetve az igazság egyedül talán az általánosan elfogadott (valódi) tudományok terén értelmezhető. Vagyis az igazság definíciója a következő: Igazságnak nevezhető minden olyan állítás, amely a rendelkezésünkre álló eszközök kísérleti módszerek és tudás segítségével bizonyítható, észérvekkel alátámasztható, de ugyanilyen módon, módszerekkel bármikor meg is cáfolható.
A politikát önmagában véve nem sorolom a tudományok közé, hanem a felnőtt világ lexikális tudást feltételező valódi tudománya és a gyermeki, ártatlan, naiv tudatlanság között tartom számon, valamiféle áltudományként.
Visszakanyarodva a kiindulóponthoz: igazság, tévedés és hazugság.
1, Tévedésről csupán a tudományok terén beszélhetünk, feltételezve a maximális hozzáértést, tapasztalatot és tudást az igazság vagy vélt igazság megfogalmazójának személyéről.
2, A tévedést és a hazugságot egy kisgyermek még teljesen nem képes elkülöníteni egymástól. Vagyis leegyszerűsítve kisgyermekek esetén beszélhetünk szándékos és nem szándékos (tévedés) hazugságról, ugyanis ők mindkét esetben hazugságnak vélik az igazságtól való különbözőséget.
3, A felnőtt gondolkodásmód viszont már alapesetben is feltételezi a hazugság és a tévedés közötti különbség felismerését, illetve ebből következőleg azt is, hogy véletlen hazugság nem létezik, csak szándékos, tudatos megmásítása az igazságnak.
A logikám szerint, tehát a politika azért csupán áltudomány, mert a tanult, magas kvalitású, szavazási joggal, valamint (elméletileg) szólási szabadsággal rendelkező felnőttek által képviselt tudományos világ (általánosan elfogadott) igazságait, és a naiv, még tanulásra szoruló, tapasztalatlan gyermekek tévedéseit, illetve hazugságait megpróbálja oly módon kihasználni, összevegyíteni, jelentésüket szándékosan öncélúan, önérdekből összekuszálni, hogy abból mindig, és a közösség érdekeit két lábbal taposva csak is a politikus jöjjön ki győztesen.
Mind ez, tehát egyszerűbben, nem jelent mást, mint a hazugság és tévedés szavak „köpönyegforgatását”, végső soron magát a jelenlegi politikát, illetve politizálási stílust!
Lassan ott tartok, hogy egy-egy párt neve hallatán nem is a politikai hadszínterek, hanem a brutális vallási háborúk jutnak az eszembe és az utóbbihoz szervesen kapcsolható inkvizíció!
Azt is vallom még, akkor mondjon, valaki negatív véleményt bármiről, ha nem is írja le, de arra a konkrét kérdésre, hogy mi a megoldás, volna elképzelése.... még, ha az lehet lissé elfogult is. A lényeg szerintem az öncélú gondolkodásmód, és birka szellem kizárása.
Nem feltételezem, helyesebben nem remélem, hogy mindenki eljut ennek a hosszú és nem éppen egyszerű írásomnak a végére, és azzal is tisztában vagyok, az élet sem arról szól, hogy egyformák vagyunk, ezért mindenki egyformán szeret… áááá nem is erről kell, szóljon… hiszen a vélemények gyakran eltérőek, és nem keverendőek össze a szakemberek által megírt kritikákkal.
Azoknak, akik eljutottak ezen utolsó mondat olvasásáig, megköszönöm érdeklődő, szíves figyelmüket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése