A hazaszeretetről....

A hazáról, a hazaszeretetről a történelmünk folyamán sokan írtak beszéltek már. Művészek, politikusaink, nagyjaink. Ám mégis azt gondolom, hogy a hazaszeretet a jelenkori érdek politikusok szájából teljességgel hiteltelenül hangzik.

·         Áder János köztársasági elnök 2013/2014 : "Hazaszeretet nélkül nem volna hazánk, "kultúránk, tudományunk, megannyi világraszóló teljesítményünk" sem létezne, "nem volna nyelv, amelyen magyarul vallhatnánk szerelmet, és amelyen magyarul szólíthatnánk édesanyánkat."

·         Márai Sándor Füves könyv: "Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetre? Mintha azt mondanám: „Korbáccsal és szöges ostorral kényszerítlek, hogy szeresd önmagadat.” A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is. Hazaszeretetre nem tudlak megtanítani: őrült az, aki önmagát tagadja. Hazád a történelmi méretekben megnagyított és időtlenített személyiség. A haza a végzet, személyesen is. Nem fontos, „szereted”-e, vagy sem. Egyek vagytok. De úgy látom és tapasztalom, hogy te – szóval, ünnepélyesen, írásban és a dobogókon – inkább az államszeretetről teszel bizonyságot és hitvallást. A hazától ugyanis nem lehet várni semmit. A haza nem ad érdemrendet, sem állást, sem zsíros kenyeret. A haza csak van. De az állam ad finom stallumot, csecse fityegőket szalonkabátodra, príma koncot, ha ügyesen szolgálod, ha füstölővel jársz körülötte, ha – férfiasan, kidüllesztett mellel megvallod a világ előtt, hogy te szereted az államot, akkor is, ha kerékbe törnek. Általában nem törik ezért kerékbe az embert. Éppen ezért, minden államszeretet gyanús. Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret. Gondolj erre, mikor hörögsz a dobogókon és melled vered."

Szerintem kicsit-nagyon sántít az a következtetés, hogy "hazaszeretet nélkül nem volna hazánk". Hiszen akkor e szerint a megközelítés szerint akár a realitás helyett egy nem létező álomba, egy illúzióba is beleszerethetünk..... Ezért inkább azt mondanám: a szerelem tárgya nélkül nem létezik valós szerelem, szeretet sem... vagyis Haza nélkül nem volna hazaszeretet...

A haza és az állam fogalma sok embernél összemosódik sajnos!!!! Az államapparátus nem véletlenül törekszik ez utóbbira!!!!! Tulajdonképpen a hazaszeretet ugyanolyan, mint a szerelem , vagy az anyai ragaszkodás: ha meg tudod tételesen, pontosan határozni, mi az, amit szeretsz a másikban, akkor nem is szereted igazán... Ebben éppen  ez az, ami szép...!

A hazaszeretetre akár a szerelemre nem lehet kényszeríteni senkit, sem erővel sem pénzzel, sem erős akarattal, sem pedig tanítással. Az csak úgy jön magától, ha a szerelem vagy szeretet tárgya észrevétlenül belopja a szívünkbe magát. A hazaszeretet a szerelemmel együtt a szeretet magasabb, ha úgy tetszik a legmagasabb szintje, már már kóros formája.... Szerintem....