Megemlékezés
a 2013-as Télbe torkollott Tavasz valódi áldozataira, hóban rekedt, bajba
jutott, néhol teljesen magára hagyott magyar emberekre! Nem feledkezve meg a jó szándékú honfitársaim erő feletti, embert próbáló, önzetlen segítségéről sem, amelyet ma a katasztrófa helyzetben tanúsítottak az egyenruhások és a civilek egyaránt.
Piros:
katasztrófa
Fehér:
hó
Zöld:
harckocsik
Nem
az a legnagyobb magyar, akinek látványosan a legnagyobb és legfényesebb kokárda
fityeg a szíve felett! És nem biztos, hogy az az ember haza áruló, aki ilyenkor
nem teszi ki a kis szalagból font trikolor bokrétát! A nemzet színeit a
szív és a lélek néha eltakarhatja! De csak ezek, másnak nincs joga hozzá! Még
Istennek sem!
Summa summarum: bizonyított az összefogás ereje! Bárcsak ugyanúgy, mint most nagyban, kicsiben, akár 2 ember esetén is ha, más nem is, legalább a közös baj felülírná a gyűlölködést, az egymás közötti ellentéteket!
Jó volna, ha eltűnnének országunkból azok az emberek, gyilkosok és rablók, hiénák, (hamis, beteges ideológiák), akik ezt a helyzetet is kihasználták a fosztogatásra, vagy egymásra uszításra, illetve undorító reklámozásokra…
Repülj galamb, véres gerle
szólj már rá a Jó Istenre
Minden rosszat mondj el néki
hogy élsz?! ő azt úgysem kérdi
Repülj madár, sebzett gerle
ne pokolba, fel a mennybe
Repülj galamb, fehér gerle
lázadó költőknek nyelve
vidd hírül a nagyvilágnak
kirabolnak, levadásznak
Repülj madár, könnyes gerle
rakjál fészket a lelkekre
Repülj galamb, postás gerle
magas hangokat döngetve
keresd meg a te országod
hidd el itt lesz megtalálod
Három színből festett gerle
szennyes közt is tiszta elme
Repülj galamb, győztes gerle
magyar zászlókat lengetve.
„Az élet tiszteletének etikája megtiltja nekünk azt a mély hallgatást, mely által kölcsönösen elhitetjük egymással, hogy már nem éljük át azt, amit mint gondolkodó embereknek át kell élnünk.”
Tegnap az esti tv-műsorok között válogatva, elakadtam a Duna Tv csatornáján sugárzott, 2010-bennapvilágot látott Jelenczki István „A hatalom cinizmusa” című Papp Lajos szívsebész professzor szív-útját 1992-től 2010-ig bemutató dokumentum filmen. Gondoltam, mint összeesküvés elmélet szövögető populista (antielitista) J , írok ide a blogomba, ugyanis e mellett nem tudok elmenni szó, helyesebben vélemény nélkül.
Tisztában vagyok vele, hogy amit az alábbiakban leírok annak egy része a filmben látott, hallott tényeken, más része pedig a saját tapasztalataimon a kissé talán elfogult személyes benyomásaim, valamint a témával kapcsolatos felületes ismereteimen alapszik.
Nyitott szívműtéten – bár anno egyik műtősnő jóvoltából lett volna rá lehetőségem - sajnos még nem, de szív katéterezésen, sztent behelyezésen már volt szerencsém jelen lenni, és annak idején egészségügyben eltöltött éveim, valamint édesapám nem régiben történt nyitott szívműtéte kapcsán valamelyest érintet vagyok a témában.
Itt ragadnám meg az alkalmat arra, hogy megköszönjem azon zalaegerszegi szívcentrumban dolgozó ápolónők, műtősök, technikusok, altatós, osztályos és intenzíves orvosok, (illetve a műtétet közvetlenül végző Dr. Alotti Nasri Tanár úr) áldozatos, segítőkész és nem utolsó sorban emberséges munkáját, és mindazoknak, akik akár a legkisebb részt is vállalták édesapám gyógyulásában! Ezen felül köszönettel tartozom a háttérben „megbúvó” éppen ezért ritkán emlegetett gazdasági szakembereknek, orvostechnikai cégek dolgozóinak, akik biztosították a szükséges anyagokat a műtét sikeres kimeneteléhez!
Bevallom most láttam először ezt a számomra igen csak tanulságos alkotást, és a filmet megnézve még jobban megerősödött bennem Dr Papp Lajos szívsebész professzor iránt érzett tiszteletem és megbecsülésem. Hogy miért?
Azt gondolom kevés olyan emberrel találkoztam, aki fel merte volna vállalni őszintén és nyíltan a mindenkori hatalomhoz húzó orvos-tanár szakma - felvértezve a birkákként befolyásolható szakszemélyzet egy részével -, és a hatalom együttes nyomása alatt is, hogy az emberi élet, a tisztesség, a becsület fontosabb holmi alantas, profithoz fűződő érdekeknél, amely érdekek képviselői a mai napig nem riadnak vissza a korrupció, a hatalom különfélébbnél különfélébb ocsmány eszközeinek használatától annak érdekében, hogy folyamatosan kielégítsék a kapzsiságuk szülte, fösvény és undorító vágyaikat.
Papp professzort természetesen lehet az élet számos területén megmutatkozó emberségéért, szakmai tudásáért szeretni, vagy netán túlzottan jobb oldalinak vélt nézeteiért, munkatársai felé tanúsított szigorú, következetes munka morálja miatt utálni is. / Egyet viszont fontosnak tartok itt megjegyezni az utóbbiakkal kapcsolatosan, hogy a neten terjed egy olyan, Papp professzornak tulajdonított, szélsőséges nézeteket tartalmazó, Magyarországot a világ közepének, a magyar géneket pedig a világ mindenek feletti, ős kiinduló örökítő anyagának tekinti (hogy csak néhányat említsek a sok sületlenség közül), amely írástól, ha jól tudom maga a professzor úr írásban is elhatároltra magát.
Anno a Zalaegerszegi Szívcentrum kezdeti időszaka alatt éppen a kórház beszerzésén dolgoztam, mint előadó, ezért szinte nap mint nap láttam azt az elszánt, akadályt nem ismerő küzdelmet (ahogy a műtőben is), amelyet az emberi életek megmentésért folytatott a gazdasági osztállyal azért, hogy a szűkös anyagi helyzetben is a lehető legtöbb finanszírozást tudja kiharcolni a nyitott szívműtétekre. Már-már, néha olybá tűnt, hogy más orvosi területek, osztályok anyagi nehézségei nem igazán érdekelték a neves szívsebész professzort, csak a sajátja, ám így utólag, a filmet látva, ez a hozzáállás, emberi oldalról nézve teljesen normális egy olyan orvosi, műtéti területen, ahol nem kisebb a tét, mint minden lehetséges eszköz segítségével maga az emberi élet fenntartása.
Milyen ideális volna, ha minden orvos, gazdasági szakember, cégvezető és politikus is ezt tartaná elsősorban a szem előtt, nem pedig a saját anyagi hasznát. De mint azt jól tudjuk, ahogy a filmből is kiderül, mind ez az MDF kormány idején, és azóta is, a mai napig csupán utópiának számít, hiszen az emberek nagy része úgy ugrál és azt teszi, ahogy és amit az ocsmány pénzügyi érdek megkövetel. Persze itt is, mint máshol, tisztelet a kis számú, általam is ismert, és tiszteletben tartott kivételnek!
Milyen érdekes, ha a halott emberen többet lehetett keresni, mint a beteg ember meggyógyításán, akkor egy tollvonással félre tudta söpörni az útból az akkori hatalom az összes akadályt, emberestül anyagostul mindenestül… csupán azért, hogy az elit extra profitban részesüljön, mert ugye nem elégedtek ám meg ezek a cégek, vezetők a tisztes haszonnal….. De nem ám! Nekik egyre több és több kellett, még akkor is, ha emberi sorsokról, emberi életekről volt szó. A filmben Papp professzor több érdekesség mellett megemlíti, hogy az orvosi műszereket, eszközöket forgalmazó (nem gyártó), viszonteladó cégek (ha jól emlékszem) 5 évi bevételéből fel lehetett volna építeni már 1993-ban egy komplett, teljesen felszerelt szívcentrumot úgy, hogy még mindig maradt volna tisztes haszon az említett viszonteladó cégek zsebében. De ez akkor már „felsőbb” érdekeket sértett….. 1992-től egészen 2010-ig.
Elnézve a jelenlegi hatalmi elit gusztustalan, erőszakos, a rasszizmust és antiszemitizmust mindenekfelett, öncélból, látványosan elítélő, 2014-es választási győzelemért folytatott nagy pénzeket felemésztő kirakat harcát, a nagy kérdés, ami megfogalmazódik, talán jogosan, bennem, hogy vajon 2010 óta mi az ami változott?
Csak néhányszor volt alkalmam találkozni a professzor úrral, de ezek futólagos találkozások, a közvetlen beosztottjai valamint a keze alatt megfordult betegek véleményei, és ez a dokumentum film is egyaránt igazolta a számomra, hogy Papp Lajos nem az a bratyizós stílusú, felületes ember, hanem egy talpig becsületes, valódi emberi tartással komoly szakmai tudással, tehetséggel rendelkező, végletekig ember központú doktor, amilyen nagybetűs MAGYAR EMBER-ből sajnos csak igen kevés akad kicsi hazámban. Mind e mellett, valamiféle misztikus kisugárzást véltem felfedezni a a professzorban, ahogy gyűlöletet nem ismerve le tudta reagálni emberhez méltó módon a konfliktus helyzeteket.
Összegezve, számos tanulsággal, felismeréssel, pozitív csalódással és ismerős helyzettel szolgált számomra a dokumentum film.
Albert Schweitzer szerint:
„Az eszmék gondolatok. Amíg csak gondolatok, hatástalan a bennük rejlő erő, bármilyen meggyőződés szülte is őket. Erejük csak akkor válik hatásossá, ha egy talpig igaz ember jelleme hozzájuk kötődik.
„Az erkölcsi újjászületés csak akkor válik lehetővé, amikor az egyén ismét arra törekszik, hogy erkölcsi személyiség minőségében erősítse meg önmagát.”
Egy kis év eleji gyors matek, aminek az eredménye igazából csak év végén realizálódik.. J
Elnézést kérek azoktól, akiket nem érint vagy közömbösek a politika iránt! Legfeljebb átugorják, vagy észre sem veszik az aktuális háborgásom! Bocs! Ezt már nem bírtam kommentár nélkül…… L
Osztottam szoroztam, de a végén sehogy nem jött ki, hogy jól jártam volna a rezsiköltség csökkentésének eredményeképpen ezen a Parlamenttől távoli kis településen: Gellénháza politikai hovatartozásomat nézve (ez lényeges) független hétköznapi lakosaként J
Csak a kötelező az alap szükséglet:
Villany: -10%
Gáz: -10%
Víz: +10%
Szemétszállítás: +20% !!!!!??
Kommunális adó: +50%!!!!!!!!! ???????
A végeredmény brutális! Vagy mit ronthattam el? Kérem aki tudja hol a hiba kérem szóljon! Hiszen csak egy hétköznapi emberke vagyok, aki szívesen tanulna (akár matekot is) a nála sokkal képzettebb tanároktól, szakemberektől, politikusoktól! Persze tudom párezer magyar forint többletkiadás az némely embert nem érint hátrányosan, éppen ezért közömbösen olvassa, vagy észre sem veszi a posztomat.
Még az a szerencse a politikusok országjáró kampányaira és ellenkampányokra még futja az adó forintjainkból! Az emelések tehát szükségszerűek az államapparátus, a nagy lábon élő, nem termelő munkát folytató közigazgatási szervek folyamatosan növekvő költségeinek fedezésére. Hát csoda, hogy 2012-ben -1,5% volt a GDP???????? Az IMF hitelre is majd azért lesz szükségünk, mert a nem termelő közszféra elit rétege nem akar lemondani a versenyszféra termelő munkát folytató vezetőinek az átlagnál jóval magasabb életszínvonaláról.! Az csak a jól hangzó hazugságok egyike, hogy a politikus jóval kevesebbet keres, mint, ha a verseny szférában maradt volna!
Ez a jelen amúgy is válságos időszakában vajon hova vezet?
A racionális valóság, a létező jelen, vagy éppen a megtörtént fogalma az egyén számára szerintem nem más, mint körülöttem, a közvetlen környezetemben jelen vagy múlt időben zajló, létező, saját érzékszerveimmel, segédeszközök nélkül érzékelhető, felfogható világ;a többi csupán mások által közölt létezés és történés, amelyben már ott a fikció, a tévedés vagy a hazugság lehetősége is. @BenMar J
Azt gondolom ez a megállapítás egyaránt igaz bármilyen személyre vagy akár élethelyzetre.
"A korábban súlyosabb, de továbbra is felfügesztett börtönbüntetés kapott K. Ildikó. A szociális munkás egy kecskeméti speciális gyermekintézmény igazgatójaként gyerekeket zárt be egy szobába."
Úgy látszik általánosan, nem csupán az egészséges, de fogyatékkal élő gyermekeknél is a mai napig megoldatlan, éppen ezért nem kis volumenű gond, a gyermekek kirívóan agresszív magatartása.
Az ilyen és ehhez hasonló esetek, mindenrészről akutnak számító kezelése sajnos,pénz és ebből következőleg a megfelelő szakemberek (szakdolgozók, gyermek pszichiáterek stb.), és nem utolsó sorban speciális intézmények hiányában, - amivel egyébként a jogerős bírói döntés is magyarázza a Mátyás király és az okos lány ( Benedek Elek: A bíró leánya)közismert meséjét eszembe juttató döntést, miszerint adtak is büntetést meg nem is -, mind a mai napig a szinte éhbérért dolgozó nevelőkre, tanárokra, asszisztensekre, (a legtöbb esetben önkéntes) segítőkre és a gyermek szüleire (már ha egyáltalán beszélhetünk állami gondozás helyett valódi szülőkről) hárul.
Akiknek azt gondolom csak köszönettel tartozunk, még akkor is, ha a kecskemétihez hasonló esetekben előfordulhatnak, előfordulhattak túlkapások is. De nagy kérdés az is a számomra, hogy hol volt eddig a megfelelő törvényi szabályozás felülvizsgálata vagy esetenként a paragrafusok megváltoztatása annak érdekében, hogy minden egyes dolgozó, aki ezt a egyáltalán nem irigylésre méltó vonalat választotta tudja a dolgát, még az ilyen új keletűnek, vagy ritkának a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető a kirívó esetek kezelésében is.
Vagyis azt hogy mit nem szabad, a kecskeméti eset is igazolja, mindenki nagyon jól tudja, ám a megoldás valamiért egyre csak késik, a problémákat csak görgeti maga előtt a törvényi szabályozás, ahelyett, hogy megoldaná, ha szükséges, akár az elítélt igazgató asszony által isemlített, külföldön már jól bevált módszerekkel, vagy bármi más módon a kicsinek egyáltalán nem nevezhető, manapság viszont csak ritkán felszínre kerülő problémákat.
Igen sajnos csak akkor kezdenek egyesek a fejükhöz kapkodni, ha valami már egészen nagy méreteket ölt, vagy nem ritkán tragédiába torkollik. Azt gondolom, joggal nevezhető az ominózus eset is tragédiának, egyrészről, ha az intézetben tanúsított és napvilágot látott eltúlzott fogvatatások, másrészről, ha a bíróság által kiszabott büntetések okozata felöl is közelítjük meg az esetet.
Egyébként azt tapasztalom, hogy talán megszokásból, a régi bolsevista rendszerből visszamaradt beidegződésből, talán ezektől a problémáktól, vagy magától a problémás emberektől való félelemből, divatosan egy hanyag mozdulattal az asztal alá söpörjük a fogyatékkal élő gyermekek, emberek, és az ezzel foglalkozó minden dolgozó, szó szerint összes problémáját, mint ha azok egyáltalán nem volnának, illetve azért hazudnék, ha azt írnám nem fontos ez a segítségre szoruló réteg senkinek, hiszen érdekes módon azért olyan politikusok dobálóznak nagy hangon politikai karrierjüket megalapozandó kampányaik alkalmával az általuk jónak vélt megoldásokkal akiknek a leghalványabb derengésük sincs arról, hogy konkrétan milyen körülmények között folyik a munka egy-egy ilyen halmozottan sérült, fogyatékosokat ellátó, felügyelő, gondozó, tanító intézetben jelenleg Magyarországon.
Azt is gondolom - vessen rám követ, aki máshogy látja -, ocsmány dolog más nyomorúságából bármilyen módon hasznot húzni, akár alapítványról, akár politikai választási kampányról legyen is szó!!
Félre értés ne essék, nem megvédeni szeretném a szóban forgó ügyben elítélt emberek magatartását, túlkapásait, módszereit! Egyáltalán nem az a szándékom, sőt jómagam is elítélem a túlzott, indokolatlanul aránytalan büntetések, valamint a törvénytelen eszközök, módszerek alkalmazását, csak arra szeretnék rávilágítani, hogy az „éremnek minden esetben két oldala van” és mi mindig csak akkor kezdünk el ezzel igazán foglalkozni, amikor az a bizonyos érem már átvitt értelemben ketté törik, vagy elveszíti valaki aki anno jól elrejtette! J
Éppen ezért tartom az „adtam is meg nem is” bírói döntést egyfajta tehetetlen helyben topogásnak, amely véleményem szerint valahol a jelenlegi állapot súlyosnak nevezhető, ám véleményem szerint kezelhető kórképét, a bírák által diplomatikusan tudtunkra hozott „tehetetlen beteg” segélykiáltását illetve a „a szintén tehetetlen, segítő eszközeitől megfosztott orvos” diagnózisát is tükrözi egyben. J
Már látom előre lelki szemeim előtt ennek a problémának a mesteri megoldását és a következő 150 millió forintunk sorsát amelyet az illetékes minisztérium költ majd az ilyen esetek orvoslásárra készülő tanulmányokra! J
Előzmény:
" Üss vissza, fiam, ne te légy az osztály lúzere! "
Vajon ki lehet az, aki egy szendvicsért megveri a társát, vagy kést ránt elő? Mert ugye ez már nem egyszerű Nyilas Misis pakkos diákcsíny! Az ombudsman 150 millióból vizsgálja az agressziót...... !!!! :D Ez egy roppant okos és az EU-s politikára jellemző, demokratikus, rasszizmust messze elkerülő megoldás: program? ,kutatás?, tanulmány? Muhaha!!! És még mondja valaki, hogy a pénz nem old meg mindent! talán még elég is lenne ennyi lóvé, ha pl . a tanárok kapnák meg, és egy elcsattant kósza pofonért nem hurcolnák meg őket!!!! Az a legnagyobb baj, hogy a hülye büntetőjogi törvények ma már nem az agressziót elszenvedett áldozatokat, vagy az értük jogosan fellépő embereket védik, hanem az elkövetőknek nyitnak rengeteg kiskaput....! Korábban vajon miért nem volt ennyi agresszió az iskolákban? Talán eltitkolták? Nem hiszem! Lássuk be, hogy egyes kirívó esetekben az "ejnye-bejnye kisfiam, többet ne csinálj ilyet" ma már nem használ! Persze ez tényleg nem ilyen egyszerű belátom. Vajon jó irányba megyünk szülők és tanárok, azzal, hogy minden esetben ölbe tett kézzel nézünk, tehetetlenül várunk, hogy bekövetkezzen egy valódi tragédia? Szvsz. ez nem pénz, vagy idétlen tanulmányok kérdése!
A véleményem többi részét megtartom, ugyanis nem szeretném viszontlátni manapság divatos "plágiumként" a 150 misis tanulmányban .. :)
Ígérem ez az utolsó politikai
jellegű, háborgásom! Ugyanis már
hányingerem van ettől a „KI LESZ A KIRÁLY 2014-ben” harctól, játéktól ami itt folyik a
szemünk előtt!
Eszközök
vagyunk (voltunk) csak sajnos mindannyian, és már az országunk is a négy évenkénti
választási győzelmekhez! 1989-óta, rendszer váltás címén, egyre pofátlanabbul szó
szerint a szemünk előtt rabolnak ki bennünket (egyéneket, nagyobb közösségeket
egyaránt), erőszakolnak, rabolnak, csalnak, sikkasztanak, hazudoznak különösebb
retorzió nélkül és hagyják az országot is szabad prédának, az államigazgatás minden
szintjén az önkormányzatoktól egészen az országgyűlésünkig, .....
Válogatás
nélkül, ocsmány módon megragadnak minden egyes alkalmat (rasszizmus,
antiszemitizmus, gyűlöletkeltés, politikai uszítások, tüntetések, szegénység,
fogyatékos emberek…stb.) a saját
győzelmük érdekében.... hozzáteszem, abban is biztos vagyok egyikük sem bírna
ki "szakmai gyakorlat" címén minimálbéren egy hónapot sem, mégis úgy
játszadoznak már hosszú évek óta ezzel a számmal, mintha valami aukción
volnánk, ahol szavazatokat árvereznek el.....
Mi ez, ha nem
ocsmány megélhetési politizálás? Erre
gyakran az a válasz: a versenyszférában jóval többet keresnének! Hát akkor
miért nem húznak vissza oda a szájbatekert hobby politikusok? Már most kampányolnak
a közpénzekből 2014-re! Mi történne, ha pl. senki sem menne el szavazni
2014-ben...?
Munkanélküli
politikusok.... muhaha... :D .természetesen
ez az eshetőség a sok vak pártaktivista matt kizárt! Meg különben is az összes
eddigi győztes politikus jó előre betárazott már..... a mi adónkból....!
Ez a sok
naplopó röhög rajtunk magában minden egyes Demokrácia című színházi előadás után:
"nem tapsol mindenki? Háborogjon csak az a sokmillió néző, ki nem sz@rja le!
legfeljebb leTEKekerjük a hangot!"nekünk meg marad az EUtanázia!!!! :)
Anyagi és
morális felelősségvállalás nélkül minden család jövője bizonytalan a legkisebb
életközösségtől a legnagyobb családig, amit Magyar Nemzetnek hívnak,
függetlenül az éppen aktuális politikai elnevezéstől, és hivatalos
országhatároktól. Ahol a családfenntartó „elkúr” valamit, vagy folyamatosan
öncélúan hazudozik, annak az egész család látja a kárát..... aztán lehet utána
egymásra mutogatni (amire sajnos a legtöbb kampány épül) vagy egymást hülyézni,
mert a valódi felelősök mindig megússzák a számonkéréseket, és a bűnükkel
arányos retorziót, mint ahogy manapság dívik egyes gyilkosok esetében.
Ám ezen nem is
csodálkozom, hiszen a mindenkori aktuális politika minden egyes jelentős
stratégia jelentőséggel bíró pontot (rendfenntartó erők, értelmiségi réteg,
oktatás, bíráskodás stb.) a saját
fennhatósága alatt tud, valamint nem a bűnözőknek kellene a törvényeket
hozni....!
Tudom csak egy
porszem vagyok.... de ha erős a szél a homokvihar is porszemekből, erős kvarckristályokból
alakul ki, ami nem tűr meg maga mellett hitvány sötét hamut, és koszt!!! És egy
hatalmas fordulathoz egy magát demokratikusnak valló országban nem is
feltétlenül szükséges a vihar a rombolás (mint ahogy az történt már korábban),
hanem elég kellene, hogy legyen a minden normális és egészséges, építőjellegű véleményt
figyelembe vevő, és szem előtt tartó párbeszéd… Hiszen az adott szó úriemberek
között szentírásnak kellene, hogy legyen J
Azt hiszem a
legnagyobb gond az, amit már többször leírtam, hogy a politikusok, mint külön,
saját érdekeit szem előtt tartó, kasztként vírusként vannak jelen a
mindennapokban, és az a szó teljesen átértelmeződött az idők során, hogy
képviselő!
Azt gondoltam
korábban lopjanak, ha már ilyen a mentalitásuk, (és most őszintén: a kiskapukat
ki nem használta ki?) egyszer csak elég lesz nekik az a hatalmas vagyon amit a
4 éves ciklusokban felhalmoztak/felhalmoznak maguknak, és végre sort kerítenek
majd ránk is országunk polgárainak megélhetési gondjaira is, de nem de nem de
nem! ez csak utópiának bizonyult, mert
ezeknek soha sem lesz elég…. !
Képzeljük el,
milyen volna a politikusok, különböző pártok nélküli demokrácia, …azt nem
tagadom, megfelelő vezetőkre, szakértő irányításra minden közösségnek szüksége van
ahhoz, hogy elkerülje az anarchiát, de azt látom nálunk már a megfelelő,
szakértő embereknél bukik a mutatvány! J és akkor felébredtem……….
Mindennek
ellenére hiszek abban, hogy ez csak egy gyermeki, kamaszkora jellemző átmeneti
állapot, hiszen Jézus sem régen született! És abban is biztos vagyok eljön az
idő, amikor az Isten mindenki számára ugyanazt a nagybetús EMBERT fogja
jelenteni, nem úgy mint ma!
Látva
és megtapasztalva a saját településemen is sajnos néhol, a természet okozta
spontán, (aktuálisan a hóakadályok) ám kollektív nehézségeket, vagy a politikai
hatalom által szándékosan generált közösség romboló széthúzásokat,
mellébeszéléseket, egymásra mutogatásokat, korrupciót, előítéleteket, csalásokat,
sikkasztásokat pazarlásokat, értelmetlen klikkesedéseket, egymás pénz és
hatalom vágyból történő ellehetetlenítését - ahelyett, hogy félretennénk
ilyenkor minden kicsi és nagy gyűlölet okozta érzelmeinket, nem segítjük, sőt
azt is megkockáztatom némely esetben még kárörvendően szándékosan akadályozzuk
is az élet normális folyását -, elhatároztam leírok minden gondolatot, legyen
az kérdés, vagy csupán az általam érzékelt objektív valóság, vállalva annak
minden egyes szaváért a felelősséget, ugyanis a másik olyan hatalmas bűn a
szememben, ami megbocsáthatatlan a hazugságokon, pletykákon, tudatlanságon
alapuló egymás háta mögött történő, lejáratási szándékú, vagy más rosszindulatú
el-, mellé-, félre-, rábeszélés.
Tudom,
élete során szinte minden ember (természetesen ez alól én sem vagyok kivétel)
követ el kisebb nagyobb hibát, amely besorolható a fentebb leírt valamelyik
kategóriába. Ennek számos olyan oka lehet és volt, amiről talán rajtunk kívül
álló okok, pl. az elmúlt időszak szinte ránk erőszakolt politikai ideológiái, a
szorult anyagi helyzet, a gyermekeink érdeke (ami szerintem a legfontosabb
mindennél), betegség és még jó néhány életünket szervesen meghatározó „rizikó
faktor”, ám ennek ellenére azt mondom, soha nem késő felhagyni azokkal a
negatív dolgokkal, amelyek miatt ha más nem is, de a lelkiismeretünk fellázad
ellenünk.
Sőt
azt gondolom, a legfontosabb kellene, hogy legyen mindenki számára a
lelkiismereti kontroll, persze csak annál az egészséges gondolkodású embernél,
akinél egyáltalán maradt valami ebből az iszonyatosan nagy kincsből, amit a gyermekkorától,
a környezetétől kapott ajándékba, amit egyesek még felnőtt korukra sem kapnak,
meg, amit el is lehet betegség által veszíteni, viszont egyet nem lehet
erőszakkal elvenni mástól, vagy elmenekülni előle.
Aki
viszont nem hajlandó elfogadni az írott vagy az íratlan közerkölcsi
törvényeket, nem képes civilizált módon viselkedni, erőszakol, rabol, gyilkol,
vagyis aki morális csökevényként nem képes emberként élni az emberek között,
azokat azt gondolom nem istápolni és segíteni kellene, mint azt, ahogyan
számomra érthetetlen módon tesszük, hanem…. (nem szeretnék szélsőségesnek feltűnni,
ezért mindenki gondolja ide azt, amit akar).
Azt
gondolom még, hogy néha Magyarországon állatnak lenni nagyobb kiváltság, érdem
és szerencse, a szó minden egyes értelmében, mint magyar embernek.
A
legnagyobb baj, az, hogy egyedül kevesek vagyunk, a „sok” meg minden esetben
már nagyon régóta nem a közérdeket vagy közakaratot (valódi demokráciát)
jelenti, hanem, megint csak számomra érthetetlen módon egy kisebb közösséget
(ha egyáltalán helyes ezt a szót ebben az esetben használni!), a mindenkori
hatalmat képviselő politikai elitet jelenti, és ez a bagázs a saját érdekei
előtérbe helyezésével próbálja orvosolni a mindenki problémáját, miközben nem
veszi észre, hogy a legnagyobb problémát éppen ők okozzák….
Tehát
már megint csak a klaviatúrám kopott volna értelmetlenül…? ám, ha már egy ember
végigolvasta ezt az írást, egyetért velem, és önmagába tekint, valamint megpróbál
változtatni velem együtt a negatív dolgain, akkor már megérte azt hiszem…. J
Mert
csak így lesz egyszer (tudom és érzem eljön az ideje) a sok kis porszemből
lőfegyverek és erőszak nélkül is félelmetes igazi magyar homokvihar, ami keményen
átalakítja a határokat sem kímélve, Vagy akár magyar folyam…..
