Az alábbi
“tízparancsolatot” Noam Chomsky vetette papírra, egy amerikai zsidó
családból származó egyetemi nyelvész és előadó. Közel 25 éve látott
napvilágot az írás, mégsem vesztett az aktualitásából.
1.) Az emberek agyát és figyelmét le kell
foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket
el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan
hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg
erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk
lesz.
2.) A nép úgy kell tekintsen politikai
vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a
média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések
tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani
kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a
(máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat.
Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.
3.) A nemzetnek mindig készen kell
lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében
használd fel a „fehér” propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása
alatt álló médiumokat), a „szürkét” (azokat a sajtótermékeket, amelyek
csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a „feketét” (amelyekről
senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek
karöltve azon kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét
vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik,
hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét
elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket
fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz,
sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.
4.) A nemzetet meg kell győzni, hogy
minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a
szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a
gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek,
akik ezt az érvet („majd a következő generációknak sokkal jobb lesz,
nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk”) évszázadokon keresztül hajlandó
benyelni és elfogadni.
5.) Az embereket le kell szoktatni a
gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati
kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell
megfogalmazzák az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális
szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a
felületességet, naiv lesz és hajlamos az információs beetetések
elfogadására.
6.) Minden adandó alkalommal az emberek
érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell
mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal
könnyebb manipulálni, mint a rációt.
7.) Az embereket a lehető legnagyobb
tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek
motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában.
Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség
küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának
ideális eszköze.
8.) A népet el kell zárni az objektív,
korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek
érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek
butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell
lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.
9.) A nyájszellem erősítése prioritás!
Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s
választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell
állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket
nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és
befolyásolni.
10.) Mindent meg kell tenni az egyének
megismerése érdekében. Ezt elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat
kell felfektetni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai,
viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes
pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az
egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a
társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés
pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de
ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan,
érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak
arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a
törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan) tagadni és cáfolni
kell.