2012. november 6., kedd

Bűnözés kontra becsület

Bűnözés kontra becsület

1, A bűnt elkövető ember alapvető emberi joga, mint eleméletileg (csak elméletileg) bárki másnak, hogy megilleti őt az ártatlanság vélelme… mert hát, ugye a bűnöző is addig (rövidebb, de inkább hosszabb ideig) nem tekinthető bűnözőnek, amíg a bíróság őt jogerősen el nem ítéli….

Ellenben a tisztességes ember, már abban a pillanatban nyilvánosan is megbélyegzett csalóvá válik a politikát képviselő orvosok és bírák által a közvélemény szemében, amikor fél lábbal és fél kézzel  „rokkantnak meri nevezni agát ” ….  

2,- A bűnöző (bocsánat! akarom írni, gyanúsított) embert megilleti a korrekt, minden (enyhítő)  körülményt figyelembe vevő jogvédelem, ha kell „sztár ügyvéd” személyében…

- Ezzel szemben a becsületes és a „beteg” ember, túlnyomó részt magára maradva, kiközösítve teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül a törvények asztalánál (IS)…

3, - A törvényt megszegő embereket megilleti az emberhez méltó - bánásmód, - táplálkozás, - életmód, - szociális ellátás, - odafigyelés; a kultúrához, a jutalom szabadsághoz, a (tovább)tanuláshoz, a munkához, az egészséghez, a megfelelő orvosi ellátáshoz, és egyéb számos olyan kiváltsághoz való jog, ami sajnos a börtön falain kívül csak álom egyes emberek számára…  Természetesen mindez közpénzből, ingyen, magas színvonalon, EU törvények által szabályozottan (nem kell itt „nagy” dolgokra gondolni, csupán pl. a rabok élelmezésére, életkörülményeire, pszichés gondozásukra, stb. stb.) És mindehhez érdekes módon, szinte első lépcsőben mindig biztosít a költségvetés elég fedezetet.

- Ellenben a törvény tisztelő  ember szociális, orvosi, mentális ellátása, és minden más (fentebb felsorolt) és/vagy alkotmány biztosította alapvető emberi joga, akkora terhet, gondot jelent a társadalmunk egyes nehezebb körülmények között élő úgynevezett rejtett szegényeire (ránk), illetve rajtunk keresztül a mindenkori politika számára, hogy, számomra teljesen értelmetlen és érthetetlen módon nem képes az a bizonyos általam sokat emlegetett „mindenkori politika” az alapvető emberi jogokat vagy legalábbis azok nagy részét  mindenkinek egyformán biztosítani, de rendbe tenni sem hajlandó ezeket egyszer már, s végre valahára törvényhozással, vagy bármilyen más módon. (pl. kórházi gyógyszerellátás, vagy élelmiszer adag, vagy közszféra munkabérei stb. stb., csak, hogy néhányat említsek a rengeteg jelenlegi probléma közül)

4,- A börtönviseltet szabadulás után megilleti az odafigyelés, a rehabilitáció                                 

- Míg közben  a munkába,  egész életébe belerokkant  ember minden téren diszkriminált, hátrányos helyzetének felismerését követően kis háborgás után vagy belenyugszik a „törvényen kívüliek” iszonyatosan megalázó állapotába, vagy világgá megy… J


De hát nem is tudom, mit akarhat egy nyügként kezelt beteg ember ebben a válságokkal teli világban, hiszen az életfogytiglanra ítélt gyilkos utolsó mentsvára is lehet a számomra igen csak megkérdőjelezhető „pszichésen beszámíthatatlan” státusz, azaz a betegség…


Szeretném megérteni, de sehogy sem megy! Vajon miért ér többet az állam számára egy munkakerülő, ám nagy lábon élő gyilkos bűnöző, mint egy a körülményeihez képest becsületesen, de szerényen élő ember, vagy éppenséggel egy munkába belerokkant krónikus, gyógyíthatatlan beteg?


Vegyük észre! Mert ugye azt mondanom sem kell, hogy a jognak asztalánál jelenleg sajnos a becsületes /és vagy/ beteg ember, valamint a másik oldalon a bűnöző ember megkülönböztetésen alapuló ellentét ugyanúgy érvényes az egészséges ember és a beteg ember párosára is…


De ezekbe az ellentétpárosokba most nem szeretnék mélyebben belemenni, nyitva hagyom hát mindenki számára az értelmezésük „kiskapuit”.. J


A megfejtés talán a mesterséges és tudatos szelekcióban rejlik….  Ellenben akik nem hisznek Darvin evolúciós elméletében, azok a megoldást Istennél keressék…  J


„Mesterséges (azt is írhatnám: pénz által támogatott) szelekció”?… nem .. nem hiszem,  paranoiás, antielitista összeesküvés gyártó ember gondolatai ezek…  senki ne higgye, hogy a DBS műtétet emberségből csupán a két szép szeméért, vagy éppen az Isteni gondviselés közbenjárása okán finanszírozza az állam. Á, annyira jól nem megy még az országunknak…


De ez jól is van így, hiszen, figyelembe véve a nehéz gazdasági helyzetet, az állam által befektetett tőke csak akkor térül meg, esetleg még hasznot is hajt, ha a megműtött delikvens a munka világába visszatérve ismét „hasznos” és „termelő” polgárává válik kis hazánknak, tehát nem csupán kivesz, hanem be is rak valamelyest az állami közös kasszába….


Ez az egész elkezdett téma, valamint a boncolgatása kezd kissé paradoxszá, zavarossá válni a számomra, ezért itt és most befejezem…. J

2012. november 4., vasárnap

„Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek…”

Történt egyszer egy szokatlanul verőfényes, aktuálisan tolvaj szlenggel élve: brutálisan  qrva meleg októberi napon, hogy a sok kisebb – 1-2 másodperces – áramkimaradások következtében meghalt a notebookom akkumulátora.

(Ím' elérkeztem ahhoz a sarkalatos ponthoz, ahol az emberek 99%-ának írott szöveggel szembeni tűrőképessége padlót fog, ezért nem is számítok hatalmas olvasottsági indexre… ennek ellenére szokásomhoz híven folytatom a megkezdett, klaviatúrán visszatükröződő „szájmenésemet”)

Ha netán valakiben mégis megfogalmazódna az a jogos kérdés, hogy miért is hagytam az akkumulátort hálózati áramforrásról való használat közben a PC-ben ( ugyanis az EON részéről szintén jogosan az már felmerült: miért nem?), akkor arra az volna a válaszom, hogy egy korábbi hasonló (MIÉRT NEM?) esetből tanulva, - amikor egy akksi nélküli használatot követően, alaplapi meghibásodás miatt eldobhattam az egész másfél éves szájbatekert ACER-t  – szünetmentes tápként használtam a feltölthető cellákat.

Az a bizonyos hasonló eset, már több éve történt, és abból tanulva ( vagy tanulatlanul?) ma már nem fordulok elektromos berendezéseim, áramszolgáltató szolgáltatási hibái miatt történt meghibásodásai miatt a respekt áramszolgáltatóhoz, az EON-hoz.

Hogy miért nem érdemes egy magánszemélynek ilyen apró csepű, pár tízezer! forintos kár miatt zaklatni a Világosság Királyát? Csupán azon egyszerű, saját tapasztalati oknál fogva, hogy inkorrektek, hazudnak, csűrnek, csavarnak, bonyolítanak, magyarázkodnak, kifogásokat keresnek, másra mutogatnak, és bevetik a sajnos gyakran nekik kedvező jog-rendszerünk legkülönfélébb eszközeit.

Egészen addig, amíg meg nem unják és kiszúrják a „sötétség” szemét, no persze nem kárpótló fénnyel, hanem a saját szabályzatuk szerint előírt, késedelmi kötbér címén 5000,-  jó magyar forinttal. Gondolva arra, a birka úgy sem mer egyedül nekimenni a „Villanypásztorának”, hiszen egymagában kevés egy hatalmas multi cég jogászi erejéhez képest.  ( Az a legszörnyűbb, hogy sajnálatos módon ez így is van!...) És itt most említhetnék az EON helyett bankokat, TV-internet szolgáltatókat, biztosító cégeket stb. stb..

Mielőtt visszavonhatatlanul belekezdenék a konkrét esetbe, amire a cím is utal, megemlítenék, a teljesség igénye nélkül, néhány szerintem nem korrekt, tovább megyek gusztustalanul pofátlan piaci magatartást az EON részéről fogyasztóival, vevőivel szemben:

Már rögtön az elején fura volt az, hogy a károk bejelentésének fogadására hivatott Kft. (ez a Kft. természetesen nem azonos az EON-nal)  nem rendelkezik telefonos bejelentési, illetve szóbeli észrevételt is lehetővé tevő, információszerzési lehetőséggel (vajon miért?), csupán postai és email címmel. Az email cím szerintem röhejesen a sóhivatalokra emlékeztet: panasziroda@eon.hu J

Szembetűnő volt még anno, hogy az EON-tól kapott válaszlevek alján az ügyintéző neve alatt soha sem szerepelt ugyanaz az aláírás…

Nem kis összegbe került, hogy az EON egyik ilyen ügyintézőjének a tanácsára felküldtem a laptopomat BP.-re szakvélemény beszerzése céljából, miután a lakásom biztosításának terhére nem lehetett megoldani a kártérítést.

Egy alkalommal azt írta valamelyik túlinformált ügyintéző, aki velem emberrel szemben  szinte gépként  képviselte a cégét (ismét, mint a bankoknál, tv-internet szolgáltatóknál, biztosító cégeknél,…stb.), hogy a helyi önkormányzathoz forduljak a kárigényemmel, mert nem vágatta ki a fákat, amelyek rálógnak a légkábelekre. Ebben csak az volt a szépséghiba, hogy a kérdéses szakaszon nem volt egy mm légkábel sem, csupán földkábel…. )

Legvégül arra hivatkozott egy újabb ügyintéző, hogy biztosan csak nálam, az én rendszeremben volt a hiba, ugyanis nem érkezett a szóban forgó időszakban mástól telefonon hibabejelentés. Az aláírásokat tartalmazó papírt, amin összegyűjtöttem a szignókat a hibát észlelő helybeliektől, összetekercseltem és elhelyeztem a WC-ben.

…folyt:

Ebből az utóbbiból tanulva, miután az PC akkumlátorom felkiáltott: KO,  első dolgom volt, tárcsáztam az EON ingyenesen hívható hibabejelentőjének számát, azon félelmem ellenére, hogy legutóbb azzal hajtott el egy „biztosíték fejű”: addig ne pofázzak neki kártérítési igényről, amíg egy forinttal is tartozom nekik .

A géphang közölte velem (ismét, mint a bankoknál, tv-internet szolgáltatóknál, biztosító cégeknél,…stb.), a beszélgetésünket minőségbiztosítási okokból rögzítik, vagyis ha nem járulok a rögzítéshez, akkor jogom sincs szóban bejelenteni a hibát, maximum: panasziroda@eon.hu! J

Naivan azt gondoltam, ha nekik szabad, nekem miért ne lehetne rögzíteni a beszélgetést, miután közöltem a már valódi embert utánzó géppel, hogy én is rögzíteni fogom a beszélgetésünket, ugyanis számomra fontos, hogy elismerjék az ő (EON) hibájából eredő többszöri kisebb áramkimaradást.

Egészen addig így is volt, tehát elismerte az áramember, a hiba kijavítása folyamatban van, amíg nem közöltem vele, hogy én is szeretném rögzíteni a beszélgetésünket, ha máshogy nem is, tanúk jelenlétében a telefonkészülékem kihangosításával.

Meglepett a válasza:
- Nem járulok hozzá, önnek ehhez nincs joga!!!!!!!!!!!! L J

Lassan már az EON-nal szemben semmihez sem lesz jogom? ! ( mint a bankoknál, tv.internet szolgáltatóknál, biztosító cégeknél,…stb.)
 
Nem is beszélve arról, hogy a nagy cégek és szolgáltatók az utolsó postai bélyeg és papírlap árát is felszámítják nekünk, sőt ütik az asztalt érte, amíg, a mi jogos kártérítési igényeinket is magasról lesz@rják.

Nem is értem ezeknek a multi szolgáltatóknak milyen adó terhei is lehetnek, ha az összeset a fogyasztóikra a vevőikre terhelik.... :(


„Quod licet Iovi, non licet bovi!”

"Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom."  /József Attila)