Bűnözés kontra becsület
1, - A bűnt elkövető ember alapvető emberi joga, mint eleméletileg (csak elméletileg) bárki másnak, hogy megilleti őt az ártatlanság vélelme… mert hát, ugye a bűnöző is addig (rövidebb, de inkább hosszabb ideig) nem tekinthető bűnözőnek, amíg a bíróság őt jogerősen el nem ítéli….
- Ellenben a tisztességes ember, már abban a pillanatban nyilvánosan is megbélyegzett csalóvá válik a politikát képviselő orvosok és bírák által a közvélemény szemében, amikor fél lábbal és fél kézzel „rokkantnak meri nevezni agát ” ….
2,- A bűnöző (bocsánat! akarom írni, gyanúsított) embert megilleti a korrekt, minden (enyhítő) körülményt figyelembe vevő jogvédelem, ha kell „sztár ügyvéd” személyében…
- Ezzel szemben a becsületes és a „beteg” ember, túlnyomó részt magára maradva, kiközösítve teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül a törvények asztalánál (IS)…
3, - A törvényt megszegő embereket megilleti az emberhez méltó - bánásmód, - táplálkozás, - életmód, - szociális ellátás, - odafigyelés; a kultúrához, a jutalom szabadsághoz, a (tovább)tanuláshoz, a munkához, az egészséghez, a megfelelő orvosi ellátáshoz, és egyéb számos olyan kiváltsághoz való jog, ami sajnos a börtön falain kívül csak álom egyes emberek számára… Természetesen mindez közpénzből, ingyen, magas színvonalon, EU törvények által szabályozottan (nem kell itt „nagy” dolgokra gondolni, csupán pl. a rabok élelmezésére, életkörülményeire, pszichés gondozásukra, stb. stb.) És mindehhez érdekes módon, szinte első lépcsőben mindig biztosít a költségvetés elég fedezetet.
- Ellenben a törvény tisztelő ember szociális, orvosi, mentális ellátása, és minden más (fentebb felsorolt) és/vagy alkotmány biztosította alapvető emberi joga, akkora terhet, gondot jelent a társadalmunk egyes nehezebb körülmények között élő úgynevezett rejtett szegényeire (ránk), illetve rajtunk keresztül a mindenkori politika számára, hogy, számomra teljesen értelmetlen és érthetetlen módon nem képes az a bizonyos általam sokat emlegetett „mindenkori politika” az alapvető emberi jogokat vagy legalábbis azok nagy részét mindenkinek egyformán biztosítani, de rendbe tenni sem hajlandó ezeket egyszer már, s végre valahára törvényhozással, vagy bármilyen más módon. (pl. kórházi gyógyszerellátás, vagy élelmiszer adag, vagy közszféra munkabérei stb. stb., csak, hogy néhányat említsek a rengeteg jelenlegi probléma közül)
4,- A börtönviseltet szabadulás után megilleti az odafigyelés, a rehabilitáció
- Míg közben a munkába, egész életébe belerokkant ember minden téren diszkriminált, hátrányos helyzetének felismerését követően kis háborgás után vagy belenyugszik a „törvényen kívüliek” iszonyatosan megalázó állapotába, vagy világgá megy… J
De hát nem is tudom, mit akarhat egy nyügként kezelt beteg ember ebben a válságokkal teli világban, hiszen az életfogytiglanra ítélt gyilkos utolsó mentsvára is lehet a számomra igen csak megkérdőjelezhető „pszichésen beszámíthatatlan” státusz, azaz a betegség…
Szeretném megérteni, de sehogy sem megy! Vajon miért ér többet az állam számára egy munkakerülő, ám nagy lábon élő gyilkos bűnöző, mint egy a körülményeihez képest becsületesen, de szerényen élő ember, vagy éppenséggel egy munkába belerokkant krónikus, gyógyíthatatlan beteg?
Vegyük észre! Mert ugye azt mondanom sem kell, hogy a jognak asztalánál jelenleg sajnos a becsületes /és vagy/ beteg ember, valamint a másik oldalon a bűnöző ember megkülönböztetésen alapuló ellentét ugyanúgy érvényes az egészséges ember és a beteg ember párosára is…
De ezekbe az ellentétpárosokba most nem szeretnék mélyebben belemenni, nyitva hagyom hát mindenki számára az értelmezésük „kiskapuit”.. J
A megfejtés talán a mesterséges és tudatos szelekcióban rejlik…. Ellenben akik nem hisznek Darvin evolúciós elméletében, azok a megoldást Istennél keressék… J
„Mesterséges (azt is írhatnám: pénz által támogatott) szelekció”?… nem .. nem hiszem, paranoiás, antielitista összeesküvés gyártó ember gondolatai ezek… senki ne higgye, hogy a DBS műtétet emberségből csupán a két szép szeméért, vagy éppen az Isteni gondviselés közbenjárása okán finanszírozza az állam. Á, annyira jól nem megy még az országunknak…
De ez jól is van így, hiszen, figyelembe véve a nehéz gazdasági helyzetet, az állam által befektetett tőke csak akkor térül meg, esetleg még hasznot is hajt, ha a megműtött delikvens a munka világába visszatérve ismét „hasznos” és „termelő” polgárává válik kis hazánknak, tehát nem csupán kivesz, hanem be is rak valamelyest az állami közös kasszába….
Ez az egész elkezdett téma, valamint a boncolgatása kezd kissé paradoxszá, zavarossá válni a számomra, ezért itt és most befejezem…. J