Vissza az anyatermészethez!

Szívem szerint minden egyes reggel, munkába menet a barátaimmal beülnék egy kedves kis kávéházba, ahol nyugodt körülmények között kezdődhetne minden napom. Amolyan kedves kis, csupán álmaimban létező, hófedte hatalmas hegyekkel, rengeteg erdőkkel ölelt tengerparti kávézóra gondolok, amilyenről már korábbi bejegyzéseimben is írtam.

Ábrándozom egyfolytában egy a mai szemmel talán túlmisztifikáltnak tűnő igazságosabb, erőszak és előítélet mentes, szabad, egyszóval emberibb, elfogadható életszínvonalú  világról….ahol normális politikai, gazdasági háttér előtt mindenki normálisan megélhet a becsületesen végzett munkájáért kapott bérből, sőt még az is előfordulna, hogy a polgár a saját alapvető szükségletei mellett netán egy családot is el tudna látni, vagy ne adj Isten még azt is megtehetné, hogy néha pihenés, hasznos kikapcsolódás gyanánt megismerhetné saját szemmel is a világ többi országában, nagyvárosaiban élő emberek életét, kultúráját. Vagy ha kedve tartaná minden egyéb pénztárcához kapcsolódó lelkiismeret-furdalás nélkül rendszeresen színházba, moziba, sporteseményekre vagy éppen családjával télen nyáron sportolni járna…..   

Egy mindenki által tisztelt Isten állna csupán minden más mindenható felett:: maga az EMBER, az emberi lélek…. / ja! míg el nem felejtem: ami szintén csak álom ma még, hogy senkinek nem döglene meg a tehene a szomszédja miatt … L J

Hogy mikor is lesz ilyen? Hát azt gondolom még nagyon sokat kell ahhoz, nekem sajnos talán örökre is aludni……  de az is igaz, a valódi értelemben vett álom alvás nélkül nem is létezik….. J 

Talán érthető miért szeretem John Steinbeck  korabeli Amerikájának egyszerű embereit…

Ébredj fel szépen kisbalázs….!

E helyett mi ömlik, hányinger és stressz keltő maszlagként, artikulátlan alpári , érthetetlen nyelvű üvöltésként folyamatosan a médiákból, a csendes, nyugtató zene helyett? Ez a túlvilági hang a mindenkori hibás, elfajzott politika röhögésbe fulladó iszonytatóan nagylábon járó haláltánca a közösség felett…….

Ígérgetnek, húzogatják előttünk a mézesmadzagot, aztán a végén mégsem marad más, mint hazugságok és hatalmas elkeseredett, véres pofára esések, akár szándékosan löknek fel, akár belekergetnek az öngyilkosságba….  akinek inge, az sem veszi sajnos magára…..

Azt gondolom tényleges radikális változásokra, hovatovább valami hatalmas világ méretű traumára volna szükség ahhoz, hogy belássák végre a „rájuk kényszerített birka effektusban” élő emberek, rossz irányba mennek, ha a retardált, kretén vezetők után futnak, hiszen ők – ha már a birkákat szóba hoztam, az állatvilággal ellentétben – nem a legerősebb,  és legrátermettebb vezetésre hivatottak az emberi populációban, hanem sokan vannak köztük olyanok, akik hibás géneket hordoznak magukban, ráadásul néhányuknak még csak meg sem kellett küzdeni a „falkavezérséghez”, hanem mi választottuk ki őket , "királyoknak a demokráciában" az élre.…..  Ebből aztán adódnak a különféle konfliktusok, amiből végső soron a sok stressz és fura civilizációs betegségek sora…

Gondoljunk csak bele, hova vezetne, vagy milyen következményekkel járna egy efféle hibás választás az állatvilágban… .)

Avagy az is bene van a pakliban, mivel minden viszonylagos ebben a világban, hogy hibás az emberi faj, állatvilág szintjén való megközelítése, és az elméletem egyesek szemében (feltéve, ha végig olvassák) csak egy paranoiás gondolkodás a részemről. Ám ennek ellenére, azt vallom, a természet borzasztóan egyszerű törvényeit semmiféle emberi túlbonyolított törvényhozás nem képes felülírni, hiába is szeretné azóta, amióta homo sapiensnek vallja magát…..

…- nézzük csak meg a bölcs öreg tanító magyar nyelvet, milyen sok szólás vagy közmondás témája az ember és állat(világ) összehasonlítása, összemosása... örök dilemma, hogy hol lehet az egészséges aranyközép az ösztönök és az értelem egyvelegében, amivel az ember több? az állatoknál..? :)

Az is megtörténhet, és tényleg igaza lesz azoknak, akik azt tartják, hogy egy teljes generációnak ki kell ahhoz halnia, hogy alapjaiban változzék meg a közösségről alkotott általánosan elfogadott közfelfogás. Persze azért ez sem olyan egyszerű, hiszen azt sem szabad elfelejteni, a gyermek neveltetése elsősorban a szüleitől, közvetlen környezetétől  függ, illetve az egészséges morál egészséges és kulturált, tiszta, előítéletektől mentes, szó szerint vett, és nem csupán jól hangzó szlogengént használt esélyegyenlőségen alapuló, intelligens emberi környezet feltételez .

És tessék már itt az elején a „gyermekkorban” elbukik a mutatvány, hiszen a tulajdon, a vagyon végső soron az átkozott pénz és az emberi törvényhozás megjelenésével felborult minden addig csupán az anyatermészet őstörvényein alapuló, úgymond egészséges törvényszerűség, legalábbis sokan hibásan azt hiszik, hogy felborult, pedig nagyon jól tudja mindenki, a természet törvényei, legyen bármilyen tudományágról is szó, megváltoztathatatlan, mint ahogy a születés és a halál is. Maximum hibás emberi beavatkozással kiiktatható egyes alkotóelem, de attól még a világegyetem szintjén minden megy tovább a maga ember által csal részben ismert törvényei szerint. Gondolok itt pl. az emberi faj idő előtti, saját hibájából való kihalására.

Milyen érdekes, és talán az evolúcióval, a túlélés törvényével, lehetne magyarázni azt is (a háborúk időszakos bekövetkezésének a különféle emberi konfliktusokon túl a túlnépesedés okozta elmélete) , hogy amit meg tudnánk egyszerű párbeszéddel is oldani, annak az esetek nagy részében csak erőszak és ebből fakadó tragédiák tudnak csak pontot tenni a végére…. ám, ha jobban belegondolok még nagyon az elején vagyunk a világegyetem szintjén értelmezett történelmünknek, hiszen Krisztus szinte másodpercekkel ez előtt született.. akkor meg  mit is várhatnék egy gyermeki, még ki nem alakult (ön)tudattól? J

Tényleg egy kérdés: A Bibliát még most is írja tovább valahol valaki?

Befejezésül egy nem saját, ám azt hiszem elgondolkodtató illúzióval (óhajtó mondattal) zárnám ezt a bejegyzést: Mennyivel jobb volna az életünk, ha a pénz a vagyon és a karrier hajszolására elpazarolt energiánkat csupán egymásra, őszinte baráti, embertársi kapcsolatokra tudnánk fordítani! ....Úgy ahogy a mesékben egyszer régen…….

Ígéretek Földje...

Túl a mesebeli láthatatlan óceánon,
Megrepedő üveghegyen át-látni is innen,
Túl valóságos világon.
Talán nem hiszed, hogy nincsen?

Mégis van ott egy kicsi Föld,
Úgy hívják hogy Szép Ígéret,
Hol fák levele mindig zöld,
Soha sem pusztít enyészet.

Hol igazak álmukat alusszák,
Felébreszti őket majd a semmi,
Hol a remények a jövő hamis borát isszák,
És berúgnak szegények, nehéz józannak lenni!

A várfalak foltozott alapján repedések,
Ledőlnek beton falai egy perc alatt százszor,
De minek meséljem néked,
Tudom, Te is jártál, és jársz is még ott vagy párszor!

Szabó Balázs

A média zúdította szemét......

A f@sz-múúúúúúúúúú-k, ahogy a TV és egyéb médiák is lassan már teljesen tele lesznek politikai témákkal, túlkapásokkal, botrányokkal, stb.  ..... hát mit tehetek, bekapcsolódom én is a saját lehetőségeimmel….:)  Az igazat megvallva, az volna az ideális állapot, ha a politizálás megmaradna a politikusok szintjén, ugyanis az azt is jelentené, hogy kicsi országomban rendben zajlanak a dolgok, és mindenki elégedett az éppen aktuálisan hatalmon lévő vezetéssel.

Kicsit kisarkítva az iménti gondolatot, azt is mondhatnám, az lenne csak az igazi Kánaán, ha az utca embere azt sem tudná ki is a miniszterelnök.

Szerencsétlen Politikusok! A tágabb értelemben vett „megélhetési bűnözés” elit élharcosai, párttól és politikai, felekezeti hovatartozástól függetlenül.

Egyesek nem kapják meg a jogosan járó útiköltségüket, vagy sok más között a az olimpiai sportteljesítményükért járó megérdemelt jutalmukat  sem, míg mások duplán is habzsolnak az amúgy is irreálisan magas pótlékukban.....

Egyesek hatalomra jutva hazudoznak, majd éhségsztrájkba kezdenek, míg mások tüntetés nélkül  is éheznek,  avagy maximum megpróbálnak leugrani egy tízemeletes tetejéről. Egyesek lopnak, csalnak és eladják az országot, mások tehetetlenül, csendben, hagyják, hogy rabszolga sorsra juttassák vagy megalázzák, megöljék gyermekeiket. Egyesek felszólalásaikkal vissza akarják hozni a feudális rendszert, míg mások szóhoz sem juthatnak. Egyesek pihenni és aludni járnak az Országházunkba, addig mások a törvényhozóktól és a holnaptól félve nem tudják nyugodtan álomra hajtani a fejüket.

Egyesek a tisztelt képviselők, míg mások a képviselők által képviseltek, akik a különböző pártokat képviselő (megvett, lefizetett) médiák vagy éppen a közigazgatás és a törvények asszisztálása mellett megpróbálják mindezt az átkozottul nagy igazságtalanságot 1989-óta a demokrácia hangoztatásával megmagyarázni, valamint realizálni.

(A rendszerváltás előtt mindenki számára ismeretes, hogyan működött a „többpárti” demokratikus választás, így ebbe most nem is mennék bele.)

Nem igazán értem! Így kell lennie! Vajon miért nem állnak ezek a politikusok a nyilvánosság elé, ha vaj van a seggükön? Hiszen ezek közszereplők, vagy nem?

A mai gyermekek mit gondolhatnak vajon a demokráciáról, ha teljesen mást látnak a valóságban, mint ami a definícióban szerepel? Korrupció, gyilkosságok, maffia, sikkasztás, zsarolás stb.…. ezek szerves részei kell, legyenek egy egészséges demokráciát magukénak mondó közösségnek, egy  településnek, egy megyének, egy országnak? Mert ugye, mondanom sem kell, hogy a legkisebb településen található bürokratikus tégla is ugyanúgy része az Országház épületének, mint a csúcson látható szemfényvesztő kupolák.

Azt gondolom, ha ez mihamarabb nem változik meg pozitív irányba, akkor két lehetőség marad: végleg kihal az a hibás géneket magában hordozó generáció, akik úgymond ezt a válságot okozták a saját érdekeik előtérbe helyezésével, avagy a hibás gén életképessé válva, – rásegítve mesterségesen is - a természetes szelekció, és a fajfenntartás elvén elnyomja az összes gyenge, bár egészséges génnel megáldott embertársait, ami mindenki tudja hova vezet…..

Nem tanulunk mi azt gondolom soha sem a múltból……

Az emberek csak velük egyenrangú emberek között érzik jól magukat… azt gondolom a politikus, a celeb illetve a bűnöző (tartozzon bármelyik párthoz is) a "gerinctelenek" törzsén belül egy külön rendszertani osztályt alkotnak jelenleg. A demokrácia pedig nem más, mint egy „Meghalt a király: Éljen a Király” elvén működő paradoxon.

Az egészben az a szörnyű - kimondva vagy éppen kimondatlanul - , hogy minden jó érzésű ember tisztában van vele,  ez a mesterségesen gerjesztett bábeli zűrzavar hova is vezet…… vagy radikálisan nagyon jobbra, vagy szélsőségesen ortodox-konzervatívan balra, de egy biztos, középen nehéz megmaradni, úgy hogy közben a múltat szándékosan kiiktatva egyre csak azt mondják vezetőink a sötétben tapogatózó plebsznek: ELŐRE!

Amíg a celeb és a  politikai „életpálya modell” minden egyes alternatívája irreálisan magas, nem teljesítményarányos jövedelemmel, és irritálóan gusztustalanul magas életszínvonallal kecsegtet, valamint párosul, addig….. regisztráljon aki tud! aki meg nem,…. (hogy gyökér TV-és Hajdú kisbarátomat, és egyik túlpörgött HVG-s újságíró alpári tollát idézzem) no azok meg a „vidéki egyszerű emberek”, akik „leszophatják!” J L 

Speakers' Corner - Szónokok sarka

   Annyi más mellett, személyes tapasztalatom alapján, azt gondolom a Parkinson kór komplex kezelésének a kórházi megvalósításában, kivitelezésében is volna mit tanulnunk egyes skandináv országoktól, mint ahogy az angoloktól sem ártana átvenni, magyarosan lekoppintani – legalább internet szintjén – valamiféle Hyde Parkos ( Speakers' Corner ) Szónokok Sarkát.

      Gondoljunk csak bele milyen jó volna a mai igencsak szigorú megkötéseket tartalmazó média törvény mellett egy olyan hely a magamfajta pógároknak’, ahol mindenki elmondhatná szabadon (természetesen minden trágárságot és beteg gondolatot mellőzve) a véleményét országunkkal kapcsolatban. És hovatovább talán még meghallgatásra is találna, hiszen azt gondolom, minden problémát meg lehetne (tudjuk, ez a valóságban sajnos nem így működik) oldani értelmes emberi párbeszéddel, ahol ugyanúgy volna helye a nem brutalitásból eredő indulatoknak, „szónoki hévnek” is. ( Lázítás és korábban elbukott, „gyilkos eszmék” hirdetése is természetszerűleg kizárva. )

      No és brit módra a mindenkori királyunkat sem volna szabad kritizálni, éppen ezért bárki mást, vagyis jelen pillanatban mindenkiről, és mindenről mondhatnánk szerény, kulturált véleményt.

      Persze azzal is tisztában vagyok, az angol mentalitás és a történelmük is teljesen különbözik a miénktől, ezért az ötletem kivitelezése, helyesebben az utána történtek sem biztos, hogy eredménnyel járnának magyar viszonylatban. Maximum arra volna jó, hogy egyfajta szabad szólásszabadságot biztosítva a magyarságnak, (itt is kihangsúlyoznám a normális emberhez méltó stílust és viselkedést) a politikai elit is jobban látná a mai közállapotokat, a dolgozó polgárok szintjén felmerülő mindennapi problémákat, avagy igényeket is.

        Mind ehhez természetesen az is kellene, hogy a mindenkori politikus bagázs érdemlegesen befogadó, segítőkész hallgatóvá váljék, ugyanis azt gondolom, és ezzel biztosan nem vagyok egyedül, nagy ívben tesznek az „egyéni érdekek” a kisebb vagy nagyobb közösségek érdekeire.

         Azt is mondhatnám, a pénz és vagyon utáni erőteljes hajsza kivétel nélkül átformál minden egyes embert. Az alsóbb rétegek a megélhetésük biztosítása miatt tévednek néha rossz útra, a felső százezret ellenben a még nagyobb, könnyen megszerezhető vagyon megszerzése alakítja át önző, öncélú, önérdekű emberré.  

         Magyarul az a helyzet, az említett politikai elit (a polgármesterektől az országgyűlési képviselőkön át egészen a miniszterekig) a különféle „köznép” számára fenntartott Media csatornákon (TV, világháló, nyomtatott sajtó stb.) keresztül csak azokkal a szimpatizánsokkal hajlandó kommunikálni, akik szemellenzőt húzva magukra csak dicsőíteni, magasztalni tudják a mindenkori rendszert és a hatalmon lévőket.

         Pedig nagyon jól tudja mindenki, hogy a kritika az lehet pozitív és negatív is, ám mégis a hibáiból sokkal többet tanul az ember, mint abból a gusztustalan, szándékosan ferdítő, ködösítő, egymásnak uszító majmolásból, ami szerintem itt az 1989-es rendszerváltás óta megfigyelhető.

         Avagy tényleg azoknak lesz igaza, akik azt tartják, háború nélkül legalább egy emberöltőnek el kell telnie ahhoz, hogy itt kivétel nélkül minden téren teljesen pozitív irányt vegyen fel országunk…..? Azt gondolom igenis mindent, de minden konfliktust, nézeteltérést, problémát meg lehetne oldani, véres ütközetek nélkül, normális emberi kommunikációval, de mindehhez, mint minden eredményekkel kecsegtető párbeszédhez minimum két egyenrangú fél szükségeltetik.

 Ez az őszinte véleményem a képzeletbeli magyar „Szónokok sarkában”JJJ

   Talán még annyit hozzáfűznék az ominózus örmény zászlóégetés kapcsán, amelynek - biztos vagyok benne - még számos verzióban hallani fogjuk a (meg)magyarázatát hogy a magyar zászló (természetesen minden nemzet zászlajánál így kellene legyen) csakis a magyar embereké pártállástól, államformától és felekezeti hovatartozástól függetlenül..... ezért a lobogónkon nincs helye, és soha nem is volt semmiféle magyar címeren kívüli jelképnek, persze megint más kérdés, hogy egyes pártok anno az ősi címerünket alakítgatták a saját (párt)ízlésük szerint.     

       Miután ez utóbbiról leszoktak kedves politikusaink, rászálltak országunk nevének buzerálásához, talán abból a megfontolásból, hogy egy ország nevének szó szerint minden áron utalni kell arra a mindenkori politikai csürhe bandára, aki aktuálisan éppen hatalmon van. Ez szerintem, már ha csak az anyagi vonzatát nézzük, iszonyatosan nagy hiba és pazarlás, nem is beszélve arról, hogy a név változtatás nem jár sem földrajzi hely változással, sem pedig életszínvonal (maximum a politikai elitnek) növekedéssel..................

        Mikor jövünk rá végre, hogy az országunk irányítását kivétel nélkül minden téren szakemberek kezébe kellene adnunk, nem pedig magukat Isteneknek, vagy királyoknak képzelő politikusoknak, akik - tisztelet a kivételnek – kisstílű, nagyban játszó megélhetési bűnözők, ahol a jelszó: "Kéz kezet mos!"

 

( Milyen érdekes, és talán nem is véletlen a "magyaráz" igében a "magyar" főnév sem:)

"Te Kutja Villág!"

Csupán az utóbbi pár nap nyílvánosságra hozott termése:

http://nol.hu/mozaik/kutyatamadas_-_eletveszelyesen_megserult_a_9_eves_kisfiu

http://zalaihirlap.hu/hirek/20120812_kutyatamadas_szepetnek

, amihez azt gondolom nem volna szükség különösebb kommenthez, ám én most mégis megteszem, akkor is, ha a bejegyzésemet elolvasva néhány állatbarátban ellenszenvet váltok ki, de tegnap reggel beleléptem egy aranyos kis macska aranyos kis sz@ráb@, amitől irtózatos önindítózásba kezdett a gyomrom.

Szeretem a gyilkoló kutyákat! Imádom a „nem létező” háziállatok ürülékét...!  

Lassan már rendőrt kell hívni a helyszíneléshez, ha egy öngyilkos ebet ug(r)at a sors autónk elé, és már az sem lesz meglepő, ha beidézik tanúnak azokat az éppen a környéken tartózkodó házi és vadállatokat, akik látták a sajnálatos kutyabalesetet... ha valaki kirak egy kutyát az utcára, akkor egy azonnal ítélő bíróság "kötél általi halálra" ítéli az elkövetőt, ezzel szemben, ha az ember-állat szándékosan gyilkol, akkor felmentik és sajnálgatják....

A szomszéd gyermekbarát(!?) kutyája (macskája) telesz@rj@, telefoss@ az akadálymentesített járdámat és én meg fogjam be a pofámat, ha jót akarok. Még akkor sem szólhatok, ha a fiam már lassan nem is kap levegőt a háziállat allergiától..... vagy rám küldik az "állatbarát fejjelentők" az állatvédőket, mert a kutyámat nem engedem be a lakásba eső vagy zimankó idején... és még sorolhatnám azokat az eseteket, ahol a házi kedvenceink előnyt élveznek a törvény szigora előtt az emberrel szemben.... kérdem én miért?

Ugyan miért van több joga az élethez egy állatnak, vagy egy állattartó, állatvédő homo sapiensnek, mint a magyar embernek….?

Anno gyermekkoromban ugyanaz a nagymama lelkiismeret furdalás nélkül „mesterséges születésszabályozást” végzett a saját családi háziállat állományában, aki most a gyermekeként (vagy talán néha jobban) félti, dédelgeti és gondozza a mára már hatalmassá duzzadt  macska kolónia kisebb, nagyobb nyávogó tagjait.  ….

Nem estünk át egy kicsit a ló másik oldalára állatvédelem kategóriában?

Azt gondolom ez olyan, mint ha a  vadonban élő farkasok, egymás között megállapodva, kötelező jelleggel kényeztetnék az áldozataikat, mielőtt megeszik, és akkor még nem is beszéltem az uniós, aranytojást tojó tyúkok stressz mentes, happy- világáról, vagy a kalitka/akvárium formabontó világának mesterséges kizárásáról…

 …félreértés ne essék, nem vagyok kutya vagy állatgyűlölő, de még csak rasszista sem, és elítélem a rosszindulatból, beteg aggyal, élvezetből elkövetett állatkínzást, vagy gyilkolást, de azért kérem döntsük el már végre, az állatok vannak ősidők óta az embert szolgálva az emberért, vagy pedig fordítva!

Egyik oldalon az a szülő áll, akinek a gyermeke kutya támadás áldozatává vált, a másik oldalon pedig az az apa és anya, akinek a gyermekét éppen a kutya tartja életben, vagy mentette meg...

Nézzünk körül a saját környezetünben, hány vadállat garázdálkodik szabadon.. ?!  

Mind e mellett tisztában vagyok az állatok, főleg a kutyák nélkülözhetetlen, emberéleteket mentő, segítő munkájának jelentőségével és fontosságával is, mégis azt gondolom valahol meg lehetne találni az aranyközép utat, ebben is, mint bármi másban…  Az a legnagyobb gond, hogy a megoldást nem a kutyáktól, vagy más háziállatoktól kellene várnunk, hanem magától az állítólag többségben lévő állatbarátnak nevezett értelmes embertekől …..

A kisebb-nagyobb sajnálatos módon valamiért elkorcsosult - még az átlagos állati kolóniák viselkedésétől is eltérő -, közösségekben, más ember, például a szomszédok életvitelének tiszteletben tartása egyes embereknél sajnos nem mellérendeltséget, hanem alárendeltségi viszonyt jelent, ahol első az „ÉN” és csak aztán jöhetsz „TE” vagy „TI”!. (azt hiszem ezt nem kell különösebben magyarázni)

Egy kérdés foglalkoztat napok óta, mégpedig egy nehéz, ám azt gondolom annál egyszerűbben megválaszolható kérdés: Vajon hány állat élet tesz ki egy ember életet?... vagy rosszul kérdeztem????!!! Vajon hány emberi élet tesz ki egy állati életet? Avagy ez is csupán egy elterelő és jó polgár összeugrasztó kérdés volna a politika elit számára a sok más mellett a jelenlegi „trágya” gazdasági helyzetben? Nem tudom, de egy biztos: itt egyre több a sz@r!

Ennyi! Aztán lehet sz@rral dobálni!!! J

Karácsony margójára....

A szükséges rossz!

Sajnos a karácsony és általában minden ünnep az év folyamán, amely eredendően a szeretetről, a családi közös együttlétről kellene, hogy szóljon, mindaz mára az ajándékok, és a pénz körül forog. Az emberek zömének a karácsony reflexszerűen, egyből az ajándékozást juttatja az eszébe, és ma már ott tartunk, hogy egy pici ajándék, amelynek szinte nincs is pénzben, csupán eszmei, érzelmi skálán kifejezhető értéke, legyen az bármennyire is személyes, nem tartozik a szeretet kifejezésére alkalmas értékes ajándék kategóriába.

Természetesen, mint mindenhol, itt is tisztelet a kivételnek!

Valahogy azt érzem, minél látványosabb, csillogóbb és minél nagyobb méreteket ölt a szeretet ünnepe, annál jobban elvész belőle a lényeg, amiről kellene, hogy szóljon. Akkor látok elégedett mosolyt karácsony után a „betlehemi királyok” arcán, ha csupán pénzben kifejezhető ünnepi nyereséget tudnak elkönyvelni, aminek érdekében az emberek már a bankok megteremtette nincsből is képesek elvenni jó adagot. Tehát a végén joggal mondhatja bárki, a foglalkozás 2011-ben ismét elérte a célját, (halkan megjegyezném) amelyből a média derekasan kivette a részét a sok sületlen, a valóságtól gyakran távol álló reklámok révén.

A minap azon tűnődtem, vajon kire illik igazán az a közhelynek is nevezhető megállapítás, hogy a pénz rabja, mert ugye a szeretetnek nem lehetnek!? Arra jutottam végül, hogy az iménti mondás alól sajnos egyáltalán nincs kivétel. Hogy miért?

Egyszerű a magyarázat. Akinek tengernyi a pénze, az az ember már szerelmes lesz egy idő után a vagyonába, amely típust azt gondolom nem kell különösebben bemutatnom, márcsak azért sem, mert jómagam is kerültem már sajnálatos módon ebbe az ördögi álapotba életem során. A másik oldal ellenben már érdekesebb e téren, ugyanis ott a rabság, már nem ahhoz a bódult, néha betegségnek is titulált állapothoz kapcsolható, amelyről az imént a módosabb rétegnél írtam. A pénz börtöne valójában a nincstelen és szegényebb rétegeket sújtja csak igazából. Mégpedig azért, mert a pénz hiánya náluk nem csupán lelki elváltozást, hanem fizikális korlátokat is jelent. Pontosabban a pénz az, ami elsődlegesen meghatározza, bekorlátozza, vagy éppen (ritkább esetben)végteleníti az emberek létfenntartásához szükséges életterét, illetve keményen behatárolja annak határait.

A dimenziókat is meg kell lassan venni, hiszen akinek sok a pénze, akár egy nyaralás során, könnyedén elmehet a Földünk bármelyik pontjára, míg a másik szerényebb körülmények közé, csupán a családfenntartásra született társa kénytelen leélni akár egy teljes életet is, anélkül, hogy bejárhatná azokat a tájakat, amelyeket csupán álmaiban tud felkeresni, bármennyire is szeretné. Ez csak egy példa a sok közül, amely jól érzékelteti pénzből felhúzott ketrecek által behatárolt normálisnak nevezhető emberi igények anyagi, lelki és térbeli bekorlátozását, ami joggal nevezhető azt gondolom szintén rabságnak.

A pénz mennyisége egyenesen ugyanakkor fordítottan is arányos a börtön falainak nagyságával, tehát paradox módon határozza meg fogolytáborok szögesdrót kerítéseinek magasságát oly módon, hogy foglyainak akár sok, akár kevés a pénze, a börtönök vasfonalból fonott falai mindkét esetben áthatolhatatlanul nőnek, ... egyre csak  nőnek. Habár mindkét esetben büntetésről beszélünk, azért az említett helyzetnek mégis van egy nagyon megalázó, látványos szépséghibája is, ugyanis a két tábor helyileg nem ugyanabban a börtönben sínylődik, helyesebben csak a pénztelenek sínylődnek. Ugyanakkor a magas szögesdrót kerítés még jobban megnehezíti, sőt lehetetlenné teszi az átszökést a másik oldalra, az amúgy sem egyenlő erőviszonyok között élő rabcsoportok számára. Maximum a létszám fölényből eredő erő tudná csak szétzúzni a korlátokat!

Legvégül álljon itt egy másik szintén elcsépelt, bagatell mondás: A pénz nem boldogít... he he! Inkább úgy fogalmaznék a pénz  nem az egyedüli érték az ember számára, amely nélkül ne lehetne boldogságról beszélni. Ráadásul míg a pénz alapú vagyont lehet adni, venni, vagy el lehet veszíteni is, addig azzal a bizonyos lelki gazdagsággal soha sem történhet meg ilyesmi.  Mondhatnám a pénz szükséges rossz!

Karácsonyi ének
/Öcsi bácsi után szabadon/

Kis pénz, kis karácsony,
Nagy pénz, nagy karácsony.
Kis karácsony,
Nagy karácsony,
Meglátszik a pénztárcámon.

Kis pénz, kis ajándék,
Nagy pénz, nagy ajándék.
Kis ajándék,
Nagy ajándék,
Most adtak kölcsön anyámék.

Kis pénz kis vacsora,
Nagy pénz, nagy vacsora,
Kis vacsora,
Nagy vacsora,
Ha marad kajára, az csoda!

Kis pénz, kis fenyőfa,
Nagy pénz, nagy fenyőfa,
Kis fenyőfa,
Nagy fenyőfa,
Mit is vegyek, nagy dilemma.

Kis pénz, kis szeretet,
Nagy pénz nagy szeretet,
Kis szeretet,
Nagy szeretet,
A Jézuska kit szerethet?

 Szabó Balázs

"Még kér a nép, most adjatok neki!"

 

Petőfi Sándor: A NÉP NEVÉBEN

Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

S a nép hajdan csak eledelt kivánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti:
Isten kezét el nem kerűlheti.

S miért vagytok ti kiváltságosok?
Miért a jog csupán tinálatok?
Apáitok megszerzék a hazát,
De rája a nép-izzadás csorog.
Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya!
Kéz is kell még, mely a földet kihányja,
Amíg föltűnik az arany ere...
S e kéznek nincsen semmi érdeme?

S ti, kik valljátok olyan gőgösen:
Mienk a haza és mienk a jog!
Hazátokkal mit tennétek vajon,
Ha az ellenség ütne rajtatok?...
De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,
Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?

Jogot a népnek, az emberiség
Nagy szent nevében, adjatok jogot,
S a hon nevében egyszersmind, amely
Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.
Az alkotmány rózsája a tiétek,
Tövíseit a nép közé vetétek;
Ide a rózsa néhány levelét
S vegyétek vissza a tövis felét!

Még kér a nép, most adjatok neki;
Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz... ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

(Pest, 1847. március.)

Mostanában, mondhatnám, egyre gyakrabban azon kapom magam, hogy a saját szerény tudásomat és képességeimet, tájékozottságomat, esetenként tájékozatlanságomat felhasználva  filozofálgatok: vajon miért is van ilyen siralmas állapotban, mind (emberileg) erkölcsileg, mind pedig gazdaságilag (anyagilag)  a kicsi hazám.

Megpróbálok a rendelkezésemre álló, elsősorban élettapasztalataimat, illetve olvasással felmarkolt tudásomat felhasználva megfelelő és egyben elfogadható magyarázatot találni, legfőképp a saját részemre - több, de inkább kevesebb sikerrel – a jelen kor erkölcsi, politikai, gazdasági és kulturális válságára magyarázatokat találni, mert azt ugye mindenki elfogadja tényként, hogy válságból aztán akad bőven nálunk.
Azt is szeretném még rögtön az elején leszögezni, ha netán korábban el is feledkeztem róla, hogy nem vagyok se történész, se szociológus sem pedig közgazdász csupán az az önként vállalt egyben láthatatlan társadalmi és kultúrális szerep ad felhatalmazást a véleményem megformálására, amelyet Kertész Imre az egyik náci koncentrációs táborok és a bolsevikok gulagjának különbségeiről tartott előadásában   csak egyszerűen, de találóan az "elbeszélés szellemének" keresztelt el. Éppen ezért a válságok megoldását se várja  tőlem senki, mert a tárgyilagos meglátásokon, illetve a fantáziám szülte világ bemutatásán kívül csupán a két utóbbi tevékenységem ötvözte képlékeny massza elkészítéséhez konyítok talán valamelyest, amely készítmény emészthető formába való öntéséhez szükséges receptet , magyarul a katarzishoz vezető út térképét bárki megtalálhatja abban a világviszonylatban is hatalmas tudásanyagban, melyet a művészet bármely formájának jeles művelői felhalmoztak a történelmünk során a könyvtárainkban, képcsarnokainkban, vagy többek között a színháztermeinben, és amelyet egyszerűen kultúrának is hívhatunk.  Csupán nem kellene mást tenni, mint keresni... hiszen ez nem tartozik egyik kiváltságos réteg kizárólagos privilégiumába sem, ellenben az a fura paradoxon áll elő, hogy a műveltség viszont megteremti a maga kiváltságos rétegét, amelyet az imént említett közös kultúra fémjelez.. A tudás mindenki számára elérhető és a lelkünkkel együtt ez az egyetlen szabadság, amit ember és még az Isten sem vehet el tőlünk, ugyanakkor ez a két momentum az egyetlen, ami az anyanyelv segítségével összeköti a múltunkat a jelenünkkel, és a jövőnk is attól függ, mi az ami megmarad bennünk a közös múltunkból és közös exisztenciánkból  fakadó kultúránkból, a magyarságunk összekötő erejéből.
Vajon mi vagy ki lehet az oka annak, hogy az 1956-os szabadságharcot és az 1989-es rendszerváltást követően nem igazán tartunk ott azon a szinten a 2011-es év végén, ahol kellene, hogy tartsunk, legalábbis az elképzeléseim, vágyaim álmaim alapján nem erre számítottam. Szerintem velem együtt még rengetegen vannak olyan emberek, akik mára az elégedettség helyett a csalódást vélik felfedezni önmagukon. Persze rögtön hozzá tenném, van azért egy szűk kis réteg, akik a törvényesen, vagy éppen törvénytelenül felhalmozott anyagi javaikra alapozva élik saját, a közösséget kizárva, csakis egyéni érdekeiket szem előtt tartó boldog világukat, és közben azt próbálják elhitetni az alattuk lévő társadalmi osztályokkal, hogy mindenki előtt ott volt és ott van ma is a lehetőség arra, hogy (ahogy nem olyan régen egyik kedves politikus honfitársam mondotta volt) aki sokat dolgozik, az sokat is keressen….  Nem tudom… nálam ez a mondat valahogy ekképpen hangzana: aki sokat dolgozik annak nincs ideje ara, hogy sokat keressen….  A lehetőségekről meg nem is beszélnék, mert ugye tudjuk, azt hogy abból is, akár a pénzből és erkölcsösségből nagyon keveset hagytak meg nekünk a „királyok” , akik annak idején a szocialista világban is királyok voltak annak ellenére, hogy akkor is az a szóbeszéd járta, hogy olyan, mint burzsuázia nem létezhet egy szabad, demokratikus és osztályok nélküli társadalomban.

Ma is azokat az arcokat vélem néha felfedezni körülöttem a szomszédomban az utcákon, hivatalokban és a politikai, közéleti porondokon, akik annak idején is ott álltak, csak éppen a vörös csillagos magyar címer díszelgett a fejük felett akár egy glória. Legalábbis ők azt gondolták, talán még a bibliát is képesek lesznek újraírni. Mi juthat ilyenkor először eszébe egy Márai Sándort szerető embernek? Hát persze, hogy a zanzásítás….. ugye nem kell magyaráznom mit is jelent ez a folyamat, ami 1989 októbere óta zajlik ebben az országban. A végén még tényleg elnézzük azt a hatalmas bűnt ezeknek az „élharcos” embereknek, amelyet okoztak és okoznak a mai napig a tetteikkel, vagy pusztán a nézeteikkel, felfogásukkal, és amit ők, a bűnösök mára csak úgy egyszerűen tévedésnek titulálnak. Ennek mondja meg valaki mikor lesz vége? Mikor tűnnek el végre a bolsevizmus utolsó élharcosai a magukat reform kommunistának tituláló, helyesebben zanzásító emberek a közélet minden jelentősebb pontjáról?

Ezek a maradvány proletárok nagyon veszélyesek az országra nézve, főleg ha még primitív butaság is társul a jellemükhöz, vagy inkább jellemtelenségükhöz. Persze azt sem szabad elfelejteni az esetükben arról sem, hogy nem is mindig a saját akaratuk vitte őket annyira baloldalra, hogy onnan már nem látják többet sem az aranyközép utat, sem pedig a jobb oldalon lévő ellenfeleiket, illetve ebből következőleg nem is hallják meg a mai napig az általuk szakadékba taszítottak segélykiáltásait sem.

A másik véglet a műveltebb exbolsevisták mellett a buta exbolsevisták, akik talán még a mai napig Istenként hisznek Lenin, Marx és társai eszméiben, és egyedül a szocialista eszméket látják járható útnak. Azt gondolom nem csupán a fasiszta eszméket kellene teljesen kitörölni némely ember agyából, hanem a bolsevizmust is. A buta, kultúrbarbár, primitív emberek, mint tudjuk a legveszélyesebb ellenfelek, helyesebben nem is az egyén, hanem az ezen emberek, alkotta tömeg. Őket a legkönnyebb, a „birkaembereket” irányítani, befolyásolni, hiszen mint tudjuk a primitív, tájékozatlan, a kultúrát szinte magától elhajító (természetesen nem az elmebetegekre gondolok) emberek egyetlen és ebből következőleg utolsó fegyvere az alpári nyelvezet és a közönséges erőszak. Nem kell  messze mennem példáért, hiszen a szomszédomban is él egy szocialista világban nevelkedett, később munkásőrré lett buta, önimádó emberke, aki, lehet nem is tehet róla, úgy gondolja, hogy a tisztelet egy olyan misztikus valami, amit csupán a nála idősebb és befolyásos pozícióval rendelkező egyének kaphatnak meg tőle. Ennek nem ritkán hangot is szokott volt adni, ugyanis, ha néha arra kértem beszélgetésnek nem igazán nevezhető kommunikációnk során, hogy próbáljon meg legalább annyi tiszteletet adni nekem, mint amennyit én adok, és ne használjon alpári szavakat, akkor minden esetben az volt a válasz: miért ki vagy te takony? Fiam lehetnél! Apádnak a fa…át..! Hülyének születtél és hülye is maradtál! Erre aztán nem tehettem persze mást, mint felvettem az ellenfelem diktálta stílust és kölcsönvéve ellenfelem borzasztóan szegényes szókincsét, elhajtottam melegebb éghajlatra. Ahogy mondani szokás: „nagy az Isten állatkertje!”, vagy ahogy dédöregapám mondani szokta volt: „sajnos nem mindenkit én csináltam!”

Az ilyen állati megnyilvánulások után aztán el szoktam volt gondolkodni azon, hogy vajon még hány ilyen vírus élhet még az országban, akik miatt folyamatosan beteg lázas az ország. A többi szomszédról nem is beszélve, ugyanis egyikőjük még a mai napig tanácselnöknek szólítja a polgármesterünket, a másik meg megőrülne, ha nem hallgatózhatna még éjjel kettőkor is, talán azt szeretné megtudni, nincs e esetleg reakciós kapitalista a közelében.  

Biztos vagyok benne, hogy nehéz, szinte lehetetlen vállalkozás a jelenkort még történelemnek nevezve pontosan definiálni, illetve elfogulatlanul és tényszerűen értékelni, hiszen arra csupán az utókor lesz csak képes és hivatott. Ám nem igazán értem miért nem tanulunk, tanultunk a közelmúlt eseményeiből, mégpedig azt, ha mást nem is, hogy ha nem rendezzük demokratikus módon és eszközökkel a problémáinkat egymással, kikapkodva és kivonva a forgalomból a csalókat, rablókat, akkor abban az esetben a sajnos nagytöbbségben lévő, befolyásolható plebsz kénytelen lesz az egyetlen és utolsó fegyverét alkalmazni, a véres erőszakot. Az erőszak ugye újabb erőszakot szülve háborúvá fajul. Azt gondolom minden problémát meg lehetne ebben az országban értelmes emberek módjára csupán párbeszéddel oldani, csupán az a bökkenő, hogy a probléma szó a módosabb réteg tagjainál ismeretlen fogalomnak számít.

Érdekes az is, hogy általában, minden negatív tapasztalat ellenére a brutalitás a jellemzőbb ránk, mint az értelmes és egymást is tiszteletben tartó párbeszéd.

Lehet az is az egyik oka a jelenlegi válságoknak, hogy 1989 októbere után egy olyan szinte kilátástalan helyzetbe került az ország, amit a „királyok” megpróbáltak a maguk javára fordítva kihasználni, ez által pedig tönkre tették az amúgy is ingatag lábon álló országot, magyarul az járt jól, aki 1989 után nekilátott szorgalmasan lopni, csalni és hazudni. Ehhez akkor és még részben ma is az állam, a törvények tömkelege, illetve még sok más mellett, a bürokratikus és korrupt hivatali rendszer is partnerként asszisztált. Na vajon miért? Vetődik fel rögtön egy újabb költői kérdés bennem. Talán az is közrejátszhatott, hogy az elmúlt esztendők szocialista, egyenlősdit játszadozó letűnő félben lévő hibás gazdaságpolitikája szinte egyik napról a másikra szembesülni volt kénytelen a nálunk még gyermekcipőben járó kapitalista gazdaság politikával, amely aztán a kiskapukat és a dolgozó embereket kihasználva tényleg azzá a gusztustalan, inkorrekt, egyenlő erőviszonyokat még hírből sem ismerő kizsákmányoló gazdasággá vált, amitől a szocialisták annyira féltek, és amit undorító kapitalizmus jelzővel tituláltak. A maradék koloncra pedig, amit a zanzásodó „királyok” hagytak maguk után, természetesen lecsaptak a nyugati hiénák és keselyűk. Ebből a vert és megalázott helyzetből próbálunk azóta is talpra állni. Valahányszor sikerül némiképpen összeszedni magunkat, mindig jön egy újabb ragadozó, aki visszakényszerít bennünket, egyszerű embereket, az ő szemükben csőcseléket a sáros földre. Az eladott és eltékozolt drága magyar földre, ahol már lassan idegennek érezzük magunkat, mi magyarok, hiszen tényleg csak a mocsok marad meg a számunkra, pedig tisztában vagyunk azzal, hogy rejt az aranyat is.

Összegzésül elindultam valahonnan és nem jutottam sehova. Azt is mondhatnám megpróbáltam megérteni a megérthetetlent. De nem hogy megérteni nem sikerült, még azt sem mondhatom, hogy közelebb kerültem a megoldáshoz. A kérdéseimet talán majd az utánam jövő generáció, ha lesz egyáltalán ilyen, tudja majd korrektül megválaszolni. Mivel a felmerült kérdésekre több válasz is lehetséges, ezért nem mindegy ki lesz majd a győztes, aki a jelen kort bejegyezheti a majdani történelemkönyvekbe. Természetesen lehet a fenti gondolatmenetemet is minősíteni, akár így, akár úgy, de mielőtt bárki elhamarkodottan megpróbálná a besorolásomat bármelyik ideológiába, majd azt követően, még ne adj Isten megpróbálkozna a fenti kérdések megválaszolásával is, azt ajánlom először gondolkodjon el azon, nem volna-é célravezetőbb azt az adott helyzetet, illetve válságos állapotot minősítenie, amely a fenti kérdések megfogalmazásához vezette bizonytalanul remegő kezeimet és a környezetem által szándékosan összekuszált gondolataimat.

Az őseink üzenete: Lélek-Piramisok

Demokrácia? Dekadencia? Demencia?

                                                  De sok a de… De egyáltalán nem mindegy melyik jellemzi a jelen kort. :-)

Azt gondolom, mindháromból kennek nekünk arra a szelet kenyérre odafönn a politikai elit konyháján, amelyet táplálék gyanánt fogyaszt el a magyar ember elméje, lelke.
                    Már annyiszor használtam a lélek, elme szavakat, hogy most megragadnám az alkalmat, és az alábbiakban leírom mit is gondolok a hasonló fogalmakról és a hierarchiájukkal kapcsolatban. A képzeletbeli piramis csúcsán az értelmezésem szerint a minden hatalmat és irányítást magáénak tudható lélek áll, vagy uralkodik, (ahogy jobban tetszik).. Helyesebben a lélek-piramisunk összessége tulajdonképpen nem más, mint maga topon elhelyezkedő emberi elme, ami nélkül semmi értelme sem volna részekre szedéssének, hiszen végső soron nem is volna mit analizálni. Azt gondolom tehát, a lélek-piramis egyenlő az emberi elme fogalmával. Minden más szervesen hozzá tartozó fogalom alatta helyezkedik el, úgy, hogy egyben nélkülözhetetlen alkotórészei is a lélek-piramisoknak. Ez a stabil építmény olyan, akár a tápláléklánc, illetve minden más egymásra épülő, természetben fellelhető természetes, és az abszolút tökéletesség felé tartó/mutató rendszer. Csodálatos és szinte tökéletes piramis, egy végtelen körfolyamatként is felfogható ősi törvényszerűség, amelyre a kezdetek óta épül a világon minden, köztük az emberi társadalom is, valamint maga az egyén is. Mi az, ami először az eszembejut róluk? Élet, hatalom, nagyság, halál, munka, fáraók, rabszolgák, csoda, mítoszok, istenek, titkok, munka stb.... Minden egyes piramis tehát egy nagyobb rendszer tagja is egyben, illetve önmaga is piramis struktúrákból felépülő folyamatok  összessége. Ebbe aztán az anyagtól kezdve az energián át sokféle építőanyag megtalálható.
                 De maradjunk a kiinduló pontunknál a lélek-piramisunknál. A lélek, mint a legfelsőbb és legfontosabb alkotóelem szoros kölcsönhatáson alapuló kapcsolatban van az őt alkotó elemekkel, amely alkotórészek nélkül létezni sem tudna. Ezek közül az elemek közül a lélek, vagyis a csúcs alatt közvetlenül elhelyezkedő rendkívül fontos részünk az értelem, amely nélkül ugyan még állhat a piramis, de mivel az értelem nélkül szinte felismerhetetlenné válik a nagyszerű építményünk, ezért hiányában a piramis szabályossága is megkérdőjelezhető. Aztán az értelem alatt kap helyet az érzelmek ösztönös világának szintje. Gondolom nem szükséges különösebben magyarázni azt, hogy az utóbbi elemek miért éppen az értelem alatt lelhetők fel.
                Ahogy haladunk lejjebb és lejjebb a piramisunkban több szempont szerint is felépíthető a „fáraók sírhelye”, így  most csupán arra vállalkozom, hogy a többi még nem említett fogalmat, a teljesség igényee nélkül felsoroljam: (értelmi, érzelmi)-intelligencia, tudat, (szellemi, értelmi és érzelmi)-képességek, gondolkodás, stb., minden olyan fontos mentális egység,  amely a biológiai és kémiai folyamatok összességére épül, magára az idegsejtek összessége alkotta anyagra és energiákra az emberi agynak nevezett bonyolult, fehér foltok tömkelegét tartalmazó rendszerre építkezik. Tehát mint azt az elején is említettem a felfogásom szerint minden egyes a világunkban fellelhető és még működőképes (akár rosszul, akár jól) rendszer kivétel nélkül ilyen érdekes kettőségen alapuló piramis struktúrára vezethető vissza, amely kettősség abban rejlik, hogy a benne zajló látható és tudatalatti  folyamatok révén a piramis az éles formákon kívül a körrel is leírható.
               Lehet elsőre kicsit furán hangzik a piramis és a kör formájának egybemosása, de azt gondolom a külcsin nem mindig hagyja láttatni számunkra a teljes valóságot mindaddig, amíg megelégszünk a felületes vizsgálódással. A hangsúlyt a „kivétel nélkül” kifejezésre helyezném, ugyanis az emberek alkotta és irányította társadalmi rendszer, illetve annak a felépítése is eredendően a piramis struktúrára vezethető vissza.
             És akkor lőn megvilágosodás! Aki megérti e rendszer egészét, valamint tisztában van annak önálló, létfenntartó működésével, könnyen beláthatja, hogy tulajdonképpen a Demokrácia, Dekadencia, Demencia hármasból már rögtön a legelején a piramis egészének a szintjén a Demokrácia kifejezés értelmét veszíti, illetve halványan azért még előbukkanhat, de csak a piramis azonos szintjein elhelyezkedő alkotórészeknél, függetlenül attól, hogy azok szimplán tárgyak vagy élőlények.
            Elérkeztem mondandóm lényegéhez, amelynek megértéséhez szükségét láttam a fenti bevezető, talán filozofikusnak tűnő gondolataim ismertetését is. Tehát az alapvető törvényszerűséget feltételező elméletemet mintegy ráillesztve a jelenlegi magyar társadalmi rendszer egészére, könnyen láthatóvá válik, mi is zajlik valójában itt a tulajdon két szemünk láttára. Az a helyzet kedves barátaim, hogy azok az emberek, akik ott fenn a csúcson, a lélek helyén érzik magukat, nagyon is tisztában vannak a lélek-piramis elméletével, még ha máshogy is nevezik azt, és velem együtt egyértelműen és nagyon jól tudják, hogy a demokrácia szó csupán egy jól hangzó, megtévesztésre alkalmas alattomos, hazugságokat álcázandó, promóciós célokra használt, görögök alkotta kényszerből kreált segédeszköz. A demokrácia feltételek nélküli elfogadása, ráerőltetése a társadalom egészére, természetellenes folyamat, és az emberi világban csupán azért állja meg még ma is a helyét, (egyébként a természetben hatalmas jól működő rendszerek esetében sehol máshol) mert a demokrácia tulajdonképpen egy pótszer. Pótszer, mert a tudatosan megbontott lélek-piramisból erőszakkal eltávolított alkotóelemek bármelyikét egészen hosszú ideig tudja pótolni. De addig nem látjuk be, hogy ez tévhit, amíg össze nem borul véglegesen és megfordíthatatlanul, az egyének nagytöbbségében már rég leomlott piramis. Értem mindez alatt, azt, hogy a mi magyar piramisunk  két végpontja között tátongó hatalmas űrt a mindenkori politika és az arra épülő állam próbálja kitömködni azért, hogy idejekorán szét ne essen. Amint az látható egészen jól csinálják.
             Azt gondolom éppen ezért a demokrácia egyetemes elmélete nem más, mint a természet megerőszakolása, amihez, és amelynek a leplezésére sajnos rengeteg segédeszköz áll rendelkezésére a mindenkori hatalomnak. Gondoljunk csak bele, hogy mi történne, ha nem piramisformára próbálnánk törekedni, hanem minden követ egymás mellé raknánk… egyrészt nagyon nehéz volna megfelelő magassági pont hiányában, átlátni az egész építményünket, másrészt az építőelemek alkotó funkciójának elvesztése révén, nem volna korrektül körülírható az építmény formája sem. Nem úgy, mint ahogy az az ősi piramisok esetében, hiszen azoknak van erős alapja, akik tartják a fölöttük lévő összes többi követ, és van egy csúcsa is, ahol csupán egyetlen kőnek van hely. Mégis ha ránézünk a piramisokra, amelyek szerintem az őseink üzenete a későbbi koroknak, összességében egy stabil, esztétikus felépítményt láthatunk, ahol minden egyes kő tudja a dolgát, de egyik kő sem másabb, mint a többi, hiszen mindegyikőjük csupán természet alkotta múlandó anyag és nem több, ahol nem számít a szín, csak a kemény munkával kialakított forma. Mindennek az alapja az egyéni érdekeket és igényeket egyformán figyelembe vevő és egyben azokat  ki is elégítő tudatos tervezés és építkezés, (később talponállás), jelen esetben átépítés, nem pedig az egyensúlyt bomlasztó rombolás, rablás, pusztítás és zavarosítás, mint ahogy az jelenleg nálunk tapasztalható szinte minden téren.
            Igen nem tévedés egyensúlyról és nem demokráciáról beszélek. A piramis stabilitása a legjobb példa arra, hogy pl. a királyság intézménye semmivel sem rosszabb, ha az persze nem megy át diktátori önkényuralomba, mint egy egyetemes egyenlőséget szajkózó demokrácia, ahol a demokrácia fogalma csupán lassan ölő fegyver a hatalomra került mindenkori állam egyéni érdekeket előtérbe helyező, intézményes rendszer kezében. Nagy igazság, hogy az állam nem más, mint a hatalom erőszak szervezete. Azt is jól tudjuk, a lelki terror is bűnös cselekedet, nem csak a szándékos és kegyetlen gyilkosság, hisz előbb vagy utóbb mindkettő halállal végződik . Lásd azt a rengeteg öngyilkosságot, amibe a rendszer belehajszolja a polgárait.
           Ha már itt tartunk: Állam? Igen ott is fellelhető a piramis struktúra. Szülőföld, haza, nemzet és állam formájában, ahol az állam nem más, mint "erőszakkal" intézményesített természetellenes rendszer. Ki tudja hány ezekhez hasonló természetellenes fogalmat használunk még a „fejlett” világunkban, amelyet ezen idegen eszközök segítségével már nem csak használunk, hanem ki is használunk, hova tovább teljességgel kirablunk, elpuztítunk.
          Vissza kellene menni példákat keresve gondolatban a múltba, (már nagyon régóta azt vallom), hiszen a történelmünk a legjobb tanítómesterünk, és ha ma már hatalmas piramisokat puszta kézzel nem is, de legalább próbáljunk meg a korábbbi tapasztalatainkra alapozva a természettel jobban összhangba kerülni. Mindez pedig a fajfenntartásban folytatott erőszakos harccal, egymás kirablásával, nem fog sikerülni. Ezt mindenki, ha nem is mondja ki, de nagyon jól tudja. Nem igazán érti meg az a sok politikus, aki mindenáron, akár társai eltaposása révén is, fel szeretne jutni a csúcsra, hogy ha elpusztítja maga alatt az alapokat, ő fog a legnagyobbat zuhanni, és ott legfelül a hely nagyon szűkös. Nem, egyszerűen nem értik meg, annak ellenére sem, hogy a történelemben már számos példa bizonyítja azt, hogy a pénz, a bizalom és a hatalom olyan eszközök, amelyekkel okosan kell bánni, nem pedig eljátszani, visszaélni vele vagy erőszakkal elvenni azt másoktól. Ettől függetlenül azért kell, hogy legyen az bizonyos közösséget érintő döntésekben demokrácia, csak az ne legyen elvakult, vagy megvakított.

               Így hát az egyenlőség (demokrácia) helyett marad a hanyatlás (dekadencia) és az azzal együtt járó szellemi leépülés (demencia) a hozzám hasonló polgár számára, ha csak le nem löknek a álam feljebb lévő „kövek”. Mennyivel jobb lett volna mindezt egy kávé vagy tea mellett megvitatni veletek, akár országunk házában üldögélő képviselőink, akik gyakran teszik ezt, csupán azzal a különbséggel, hogy nem az ország, hanem a saját kis undorítóan és felháborítóan duzzadó bankszámlájukról beszélnek. De (már megint a de) nekünk nem szabad megállni, muszáj dolgozni azért, hogy meghalhassunk.....???? Mondjátok, miért kell meghallni embereknek azért, hogy megszülethessenek?